2018. 09. 30. 10:13 | Megjelent: 1450x
Sokszor szembekerültem már ezzel a mondattal: „Akkor lennél igazán jó szolga/sub/rabszolga, ha nem a saját vágyaidat erőltetnéd rá a partneredre, hanem az övéit elégítenéd ki”.
Nem látom értelmét ennek, fából vaskarika. A BDSM kölcsönös játék, amelyben igenis mindenkinek cél a saját vágyainak kielégítése. Igen, nemcsak a bottomnak, hanem a subnak, de még a slave-nek is, aki pedig azt az érzést szeretné átélni, hogy az ő akarata nem számít, hogy ő teljesen kiszolgáltatott, jogfosztott lény, és csak a partnerének („birtokosának”) élvezetéért él. De hiba összetéveszteni az önfeladás illúzióját a valódi önfeladással. Aki valóban arra vágyik, hogy ne törődjenek a vágyaival, ha egyáltalán van ilyen, az nagyon ritka.
A szerencsés párosítás az, ha az egyik fél vágyainak teljesülését a másik fél is élvezi, és örömmel működik közre benne. Ha teher számára, ha áldozatként, erőltetésként éli meg, akkor megette a fene az egészet. Mivel a kezdeményezés a domináns fél kezében van, a sub értelemszerűen tőle várja a vágyai kielégítését. A dominánsnak azt kell mérlegelnie, hogy meg tudja-e ezt úgy adni, hogy ne érezze azt a sub formális kiszolgálásának, a domináns pozíció gyengülésének, feladásának (itt kerülnek előnybe a switchek, akiknek ez nem presztízskérdés).
Emellett a domináns félnek mérlegelnie kell azt is, hogy vannak-e ezen felül még olyan vágyai, amelyeknek kielégítését megkövetelheti a subtól (rabszolgától, satöbbitől). Ehhez pontosan kell ismernie a másik fél határait. Ugyanakkor ebben a helyzetben azt végképp nem várhatja, hogy a sub menjen elébe az ő vágyainak. A választott szereposztás szerint ugyanis neki nem kezdeményeznie kell, hanem tűrni és engedelmeskedni. És a fenti tétel fordítva is igaz: optimális esetben a sub számára ezt megtenni nem áldozat vagy kényszer, még ha az illúzió és a dramaturgia ezt mutatja is.
Mindez persze a játékra vonatkozik: a magánéletre, a valódi érzelmekre (ha vannak), más szabályok érvényesek. Ott az a fél, aki a játékban sub, már nem hivatkozhat arra, hogy ha a dominánsnak kell valami, vegye el, ott neki is tennie kell a kapcsolatért. De ha ez a kölcsönösség nem működik, ha bármelyik félben hiányérzet marad, ami aztán neheztelést, sérelmet, szemrehányást generál, ha bármelyikük úgy érzi, hogy a másik ráerőltet valamit, és nincs tekintettel az ő vágyaira, és nem kölcsönös élvezetet okoz az, amit tesznek, akkor az a kapcsolat hosszútávon nem fog működni.
Persze az tény, hogy mivel a BDSM paletta igen színes, és szinte nincs két teljesen egybevágó elképzelés, az optimális partnert megtalálni nem könnyű. Sokszor teljesen reménytelennek tűnik; minél kevésbé szokványos vágyai vannak az embernek, annál reménytelenebbnek. Megesik, hogy nagyon sokáig kell várni rá, keresni, s közben elrepül az élet java. És ez még hagyján: ha végül összetalálkozunk, még fel is kell ismernünk egymást, és mernünk kell kimondani. De akkor már értelmét veszíti a kérdés, hogy most épp ki kinek a vágyait elégíti ki.
Hozzászólások (10)
Igyekszem ;)
Vannak vágyak, amikkel nem tudok mkt kezdeni.
1. Mert nekem nem okoz örömet a teljesítésük.
2. Mert fájdalmat, csak a gyógyítás érdekében okozok.
3. Mert az emberségem és "jóizlésem" azaz a saját morális gátjaimon jóval túl vannak.
4. Mert a fejemben bizonyos kívánalmak már nagy fokú intimitást igényelnek. Ahhoz meg érzelmek kellenek, mélyebbek, mint amilyet adni szándékozok.
Ezek ellen pedig pont annyira nem kívánok tenni, mint amennyire nem akarom megtanulni a helyes "jobb és balt"
Egyik ilyen fejtegetesnel valami ilyesmit mondtam. "A BDSM-ben minden latszat, ha mar valodi az gaz."
Egy masiknal. "Fizetosnel, vagy alkalminal, termeszetes a vagylista. Parkapcsolat egy bizonyos osszeilles nelkul elve nem mukodhet, ergo nem nagyon kell megbeszelni."
(azaz jelen esetben ez annyit tesz: hasonlóan vélekedem)
22-es csapdájának érzem azért
amiből egy szabadulóút van: a figyelem
nem felszínes, nem szakaszos
hanem apró rezdüléseket észlelő és "helyesen" értelmező figyelem
nehéz műfaj
Mert ha kívánságlistával állok elő, ez már egyfajta megrendelés, és nekem az már aztán nem esne jól/úgy/igazán. Mindkét szerep sérül.
Ugyanakkor a másik öröme kellő kíváncsiság-alapfelszereltséggel tud nagy motiválóerő lenni.