csak magunkat gyászoljuk...Csak magunkat siratjuk...

(Reakció erre: Nem a csend volt a legrosszabb. Hanem a hamis hangok előtte)

Csak magunkat gyászoljuk...csak magunkat siratjuk...

Ezt Bereményi Géza-Cseh Tamás nótában igy fodalmazta meg:

"Semmi mást nem értünk meg a felebarátainkból, csak a változásokat, miket kiválltott belólünk, és pont."

Temetésnél is nem halottat, hanem magunkat gyászoljuk...

mert elvesztettük...de hazug a többes szám elvesztettem...nekem nem lesz....lehetőségem vele soha többet...

ugyanigy van a szakitáskor is...

te nem vagy már az, akinek hitted magad az vagy az ő szemében...s a megcsalt hited hietetlenségével esel térdre Önvalódban való hited saját elárulása miatt: mert ha Önvalódba hinnél amivel magadhoz vonzottad, s nem kötöttél volna legbelül érte: akibe azt hitted szerelmes voltál: kompromisszumot: s ÖNVALÓD helyett istenitetted a külsőt....

s mikor felismered Önvalód soha sem csal meg...már nevetsz...