nyelvelés

-Nem tudod mi van bennem bammeg!

-Nem tudom, de akkor is szeretlek.

És megadom magam. Erre mi mást lehet lépni?

Bammeg bammeg és bammeg...

Ott volt előttem. Széttárva. Nem vagyok egy nagy nyaló polgár, de hát csak ő van előttem. Ő akit álmaimban elképzeltem. És ha nyalni kell a célért, akkor nyalok rendesen.

Finom. Nem azért mert ez a kedvencem. Azért mert az ő elméje van a felső szegletben. Nemcsak szép meg okos, hanem mert szere...

-Nyaljál már rendesen!

És én elszégyellem magam. Nem vagyok elég jó. Kevesebb nő mint pasi volt az életemben. Sokkal egyszerűbb pasikkal. Azok nem érzelgősek. Beakasztod, azt jólvan.

-Dugd már be a nyelved!...

És igaza van. Mi a faszt akarok ha csak szopást várok. Mi a faszt akarok, ha nem mélyülök el a kedvesemben. Mostantól elmélyülök a végletegben.

Szép combjai közé dugom a fejem, és amennyire nyelvfékem engedi kidugom mindenem. Szeretném elérni a méhszáját. Szeretném felzabálni az egész női valóját. Szeretném fuldokolva az égbe kiáltani: - Esélytelen, hogy még egy ilyen nőt tudjatok nyalni az életben!

És akkor rákulcsolódnak az ujjai az enyémre. Úgy ránt be mint nyuszit a róka az üregbe. Nyalom, elveszek. Valami elveszik belőlem, aminek réges-régen el kellett volna vesznie. Élvezi, vonaglik és telifröcsköli a képem.

-Figyu kedes! Szeretsz kis nyelvvel?