Amikor egy lány vágyik a tekintetre

Van egy lány. Talán te vagy az. Talán csak sejted, hogy rólad szólok. Olyan lány, aki kívülről erősnek látszik, de belül már egyetlen szóval is megremeg. Aki talán épp ott ül most a monitor előtt, a teste feszül, és talán észre sem veszi, mennyire vágyik rá, hogy valaki más döntsön helyette.

Ez a lány nem könnyen adja át magát de ha valaki rátalál a kulcsára, kinyílik előtte a világ, és minden rezdülése mást üzen. Olykor csak egy kérdés a levegőben: „Vajon most mit gondol rólam?” Vagy csak egy félmosoly, egy szó, ami mégis mindent elindít benne.

A tekintetében ott van a vágy, hogy valaki más dönthessen arról, mikor és hogyan kapja meg azt, amire igazán vágyik. Néha elrejtené ezt a sóvárgást de a teste akkor is elárulja, ha egyetlen érintés sem éri. Egy remegés a combja között, egy elakadt lélegzet, egy sóhaj, amit nem tud visszatartani.

Vannak szabályok, amiket szeretne ismerni, mégis retteg tőlük. Mert érzi, hogy a szabályok nemcsak korlátot jelentenek, hanem felszabadító élményt is. És bár fél kimondani, a legmélyén pontosan tudja: a szabályok adják meg azt a keretet, amiben a vágya szabadon tombolhat de csak akkor, ha valaki más fogja a gyeplőt.

Ő az a lány, aki akkor is sóvárog, ha nem kap mindent. Aki a tiltásban találja meg a legédesebb kínját. Aki tudja, hogy az igazi gyönyör nem mindig az, amit könnyen el lehet venni, hanem amit csak akkor kap, ha valaki más dönt róla.

És talán épp te vagy az a lány, aki most érzi, hogy róla szól ez a történet. Mert csak az a lány tud így remegni, akit valaki már elkezdett feloldani a saját félelmei és vágyai között. És csak az a lány lesz igazán különleges, aki a szabályokat nem elkerülni akarja, hanem magára húzni, mint egy láthatatlan köteléket.