A vágy nyelve határozott

„A szabadság nem azt jelenti, hogy azt csinálhatsz, amit akarsz. Hanem azt, hogy képes vagy nemet mondani arra, ami nem te vagy.”

André Comte-Sponville

Nem keresek mindenkit. Nem írok mindenkinek. Nem akarom, hogy minden nő szubmisszív legyen. Csak azt keresem, aki már most is az. Aki érzi, hogy benne van az igény: megkönnyebbülni, amikor parancsot kap. Aki nem szabadságot akar, hanem határokat, mert tudja, hogy az ő vágya ott kezdődik, ahol másé véget ér.

Ez a blog nem simogat. Ez a blog nem mondja, hogy minden úgy jó, ahogy van. Mert ha te, aki ezt olvasod, valóban szubmisszív nő vagy, akkor pontosan nem úgy jó minden, ahogy van. Kell valaki, aki érted dönt. Aki olvas téged de nem kérdez mindenre rá. Aki észrevesz de nem engedi, hogy láthatatlanná válj az elvárások ködében.

Szigorral írok, mert tisztellek. Nem hízelegve. Hanem úgy, mint aki érti, mit jelent, ha valaki önként mondja: „A tiéd vagyok.”