Nem én őrültem meg ,hanem mindenki más

Az ügyvédem szülinapja volt.

Aznap született ,amikor be kellett mennünk a gyanúsítás végett.

60 feletti, bohókás fickó.

Elképesztő szaktekintély, a top10 magyarországi büntetőügyvédben biztosan benne van.

Ennek megfelelő a díjszabása. Talán a kapcsolatai révén, talán más súgta meg, de annyi bizonyos, hogy piti a minősítés. Nem csalás, csak valami himi-humi információs rendszerrel történő visszaélés.

Fura dolog ,de úgy voltam vele biztosan nem történhet gond. Ha történik is nem itt és nem most.

Esetleg később bontakozik ki ha túl sokat nyomoznak.

Ezek? Ugyan.

Hisz elmondták, megüzenték szerintük tulajdonképpen bűncselekmény sem történt. Csak tanúk alapján mennek, nem is volt érdemi nyomozás...

Az ügyvédem hosszan beszélt a kriminilasztikáról és jogi témáról a nyomozóval.

Életem leghosszabb 30 perce volt.

Elképesztően idegesítő amikor az embernek várnia kell a sorsára ,de már régen ott van azon a kibaszott lapon.

15 emberből egyetlen sem volt elég tökös, hogy megnézze.

Egyetlen ember sem mert tanúként érdeklődni, hogy milyen minősítésű ügyben hallgatják meg és minek kapcsán mondja el az "igazat" rólam ... és magáról.

Majd kell DNS minta...ujjlenyomat.

Az ügyvédem felszisszen: Hajajjaj

Csalás

Kárösszeg 5.4 millió.

Hogyan lehet ennyire kevés?

Mi történik?!

---------------------------------------------

Azt hittem úgy vesznek el tőlem mindent ,hogy az élet más területén pedig mindent megkapok.

Üzenet jellegű lett volna onnan ahonnan az ember számít valami válaszra.

Veszélyes dolog ha az embert sarokba szorítják, úgy értem teljesen és totálisan sarokba.

Aztán rájöttem , hogy a lényeg pont ,hogy azt hidd h elvesztettél mindent.

Aztán a szorítás mindig enyhül picit... menekülő út kínálkozik.

Aztán jön az újabb csapás és te azután újra megalkuszol az immáron sokkal rosszabb helyzettel.

Legkésőbb a második után már rájön az ember, hogy mire megy ki a játék.

Ha kognitive még nem is dolgozza fel ,de ösztön és megérzés szintjén azonnal átfut rajta a felismerés.

Lassan kell főzni a békát , hogy ki ne ugorjon!

És én ebben voltam partner.

Mert élni csak kell valahogy...

Nem akar mindent elveszíteni és évekig harcolni.

Nem akar meghalni, nem akar másoknak ártani.

Ezért lehet ezt a játékot játszani ,de csak addig amíg hagyjuk.

És az emberek általában hagyják ,mert nincs olyan igazság ,amiért a szabadságot, az élet örömöt és a reményt feláldoznák.

Igy válunk hát hazugokká mi is.

A játszma részeseivé.

Elkárhozunk hát nem csak a saját hazugságainkért ,hanem azon felül az ő hazugságukért is, hiszen felet hajtunk és elismételjük a vallomásban amit rajtunk keresztül akarnak hallatni.

Hiába tudja mindenki, hogy hazugság. Ők is én is. Mindenki is.

"Egyszer. Mindig csak egyszer. Mindig először, mindig utoljára. Nem a törvényt keresni. Szabadnak lenni. Nem alkalmazkodni. Elhatározni. Nem a megszokás. A váratlan. A kaland. A veszély. A kockázat. A bátorság... a küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni, vagy meghalva élni. Aki ezt elérte, szabad. És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet."

Hamvas Béla