Világom 3

rövid nyári ruha lenne rajtam fehér , fekete mintával és fekete szandál. Te ott állnál előttem kb fél méterre lenéznék rád és tudnám, hogy olyan lehetek neked most mint egy istennő egy életre kelt antik szobor ráadásul kicsit kreol bőröm van. Sötét szemekkel akkor a haja kontyba lenne kötve az egyik lábamat kicsit feléd csúsztatnám jelezve hogy tedd tiszteletedet az istennőd előtt a szandálom magas sarkú - de nem abnormálisan -csak pár centiméterrel emeli a sarkam a föld fölé ez azonban elég lenne ahhoz, hogy teljesen feléd kerekedjekés csak a lábujjaim lennének kb egy szintben veled az is mintha csak azért, hogy legyen, ahol csókokkal illetsz. A körmeim ápoltak nemrég lakkoztam őket így hibátlan a festés a körömlakk színtelen szolid szóval várok arra, hogy imádj.
„Hogy mit akarok?” -kérdezem halvány félmosollyal szám szegletében az -csak tőled függ látom hogy hátrálni akarsz. a kétségbeesett és reménytelen kísérlet hogy elmenekülj előlem, ismét mosolyt csal arcomra "Hova indulsz? Mit akarsz tenni?
" Kérdezem ártatlan arccal. "Egy ilyen kis védtelen lénynek semmi esélye nincs egy ilyen kegyetlen és veszélyes világban"
"Imádj engem instennődként, mint ahogy az is vagyok, és én megvédelek majd"
Azzal egy apró lépést teszek feléd, hogy a korábbi fél méter legyen köztünk a távolság
Nekem kicsi és jelentéktelen mozdulat, neked mégis betöltheti egész lényeg
Ahogy lábujjaim kissé megremegnek, majd lápréselődnek a szandál talpára
majd sarkam alig láthatóan elhagyja azt
Te talán hallod is, ahogy a bőrtalp alig hallható cuppanással elválik a lábfejemtől
Mikor a lábam földet ér, talpad alatt gyenge lökéshullám száguld keresztül
"Nos? Mi lesz?" kérdezem félig felvont szemöldökkel
"Már megmondtam" a hangom továbbra is nyugodt marad. Mi más is lehetne, elvégre kettőnk közül nem nekem van félnivalóm
A provokációt elengedem a fülem mellett, nem befolyásol egy ilyen kis jelentéktelen semmiség nyelvköszörülése
Annál pedig nagyobb hatalmam van, hogy minden kis semmiségre ugorjak
Azonban mindenkinek a helyén kell lennie, nekem a mennyei magaslatokban, neked meg az út porában, s ezt tudatnom is kell veled
A hozzád közelebb lévő lábamat lassan felemelem. hasonló hangokat ad ki, mint korábban
Közel vagy, így láthatod, ahogy a szandálom talpáról apró kavicsdarabok potyognak, mik korábban testem súlya alatt senyvedtek
Eltűnnek előled a szépen ívelt lábujjak, s most talpam árnyéka vetül rád.
Egy szó nélkül dobbantok a föld felé ám nem téged talál el, hanem pár cm-rel előtted ér földet
számomra csak egy egyszerű mozdulat, számodra azonban világrengető tett
A talpam alól hirtelen kiáramló levegő valószínűleg a földre dönt
mikor felnézel csak a nagylábujjam fér be a látómeződbe látsz minden kis részletet rajta
Ha felfelé tekintesz, a távolban megláthatod vészjóslóan nyugodt arcomat, mely gyönyörű, mint az ókori szobrok
"Láss munkához. A lábam epekedik csókjaid után" -hallatszik a nyugodt parancs odafentről.
Fölényes mosollyal arcomon nyugtázom tetteidet. Mindig így történik-gondolom magamban-egy sincs, aki elég bátor lenne ellentmondani nekem
De hogy is lehetne? hisz ők csak férgek...
Mikor meghallom szavaidat, melyek alig hallhatóak, hisz messze vagy meg vékony is a hangod, csak egy szót mondok:"Csók"
Ezzel egy időben arcod előtt lévő lábujjam megmozdulnak egy hétköznapi ember talán észre sem venné
de Te nem tudod nem észrevenni ahogy a szépen formált lakkozott lábujjacskáim ott emelkednek fel szandálom talpáról egy pillanatra láthatóvá téve az ujjak alatti kicsit megsötétedett részt s ezzel egy időben illatom száll feléd alig érezhetően
nemrég fürödtem, így a testápolót érezheted mely levendulaillatával csalogat.
Szinte látom magam előtt arcod, ahogy vívódsz, miközben megközelíted lábfejem. Érem, hogy kis tenyered hozzáér napbarnított bőrömhöz.
Egy pillantig el akarom kapni a lábam, mivel kicsit csiklandós vagyok, s te igen érzékeny részt érintettél, ám végül mégsem teszem. Te azonban érezheted, ahogy az izmok mozdulni látszanak a makulátlan bőröm alatt, s talán már azt hinnéd, ismét fel akarom emelni lábam, ám ez is csak a pillanat tört részéig tart, s a következő pillanatban látom, ahogy tekinteted a távolba mered néha, de nem foglalkozom vele mármint nem tölt el aggodalommal nem foglalkozom annyira az életeddel vagy a biztonságoddal, hogy ilyesmi érdekelne ismét enyhén felvonom szemöldököm, s enyhe türelmetlenséggel hangomban így szólok " A Te helyedben én munkához látnék"
"Hogy mit várok tőled? Már elmondtam. Megadom neked a lehetőséget, hogy az istennődként tisztelj, s ha ezt megteszed, azzá is válok."Hogy mi lesz akkor, ha nem teszed? Nos egyszerű; akkor nem leszek az istennőd." Elengedem a fülem mellett utolsó szavad. Nincs benne semmi tartalom, így nem több nekem, mint egy légy zümmögése. Azt pedig mindenki tudja, hogy ha a légy túl idegesítően zümmög, mi lesz a sorsa... A választás a tiéd. Én csak felkínálom a döntést" Fejezem be végül, s összefonom mellkasom előtt karjaimat jelezve, hogy kezdek türelmetlen lenni Ettől még inkább olyan hatást kelthetek, mintha mennyek széléről pillantanék le rád Egyik kezem a csípőmre, másik az oldalam mellé kerül ismét, mikor látom, hogy munkához látsz végre. Fölényes mosollyal nyugtázom, ahogy apró kezeid nagylábujjamat érintik. Egyik erogén zónámat simogatod éppen, igaz messze nem elég intenzitással ahhoz, hogy sexuális kielégülésnek nevezzem azt, amit érzek. tulajdonképpen csak kellemes érzés, melyet a hatalom tudata hordoz. Most teljes mértékben elégedettnek kellene lennem, hisz elértem amit akartam; van egy szolgám, egy kis jelentéktelen féreg akivel a hatalmamban áll megtenni bármit. Mégsem vagyok elégedett. Kb két percig tart, míg meguom azt, amit csinálsz. A rövidke himnuszod szinte már el sem jut tudotomig. De ez végülis érthető. Mi élveznmivaló van ebben? van itt egy kis féreg, olyan mint egy bogár, ami az út porában leli halálát valakinek a talpa alatt. nem jelent semmit a hódolata annál is inkább, mivel én kérttem hogy tegye meg, amit megtett, nem magától helyezte magát alám. nem adott nekem hatalmat, mert most is csak az a védtelen kis senki, aki volt, mikor megpillantottam nincs értelme hát, hogy az istennője legyek
"Áh, hagyjuk" Mondom unott hagon, s abban a pillanatban már húzom is ki alólad szanálom. Elhúzom a lábam tőled, és lassan megfordulok, de még búcsúzóul odavetem. "keres más istennőt" Hirtelen a szabadság rádszakad, mint egy zsák tégla Hirtelen a kapun túl találod magad, mely oly hívogató volt még az előbb. De valahogy nem azt kapod, amire számítottál
Közel, s távol egy lélek sincs, csak én, és én is épp távozóban vagyok. A nap már lemenőben, s minden, ami vár rád, az a biztos halál. hisz hogy is élhetnél túl egy éjszakát? Tested arra teremttetett, hogy urald a világot, nem arra, hogy menekülj behozhatatlan előnnyel rendelkezik minden lény veled szemben és talán pár óra sem telik bele, mire vbalamelyikük utolér Ahogy távolodom, nem csak egy óriást látsz távolodni, hanem az egyetlen esélyed is arra, hogy megúszd ezt a kalandot élve. Valahogy nem lepődöm meg, mikor hallom visításszerű hangod magam mögött.. Nem különösebben hat meg szenvedésed, csupán egyetlen mondat az, ami arra késztet, hogy megálljak. Féloldalasan megforulok, hogy az egyik lábfejem mutasson csak feléd, mint aki nem tervez hosszabb megállót, majd így szólok "Bármit megadnál? Szívem, te nem vagy képben. Azért nem akarok az istennőd lenni, mert semmid sincs, amit adhatnál nekem." "Nézz magadra! Az, hogy emberi a formád, nem jelent semmit. nemcsak nem vagy férfi, de mégcsak ember sem." "Nincs erőd, nincs hatalmad, nincs tudásod, semmid sincs." "Egy féreg vagy, egy bogár, amit eltaposnak, de azt is csak akkor, ha útban van, mert különben még a fáradtságot sem éri meg." Ahogy így beszélek, különös gondolat születik meg fejemben. "Mindened, amid van.....az életed." Villan gonosz csillanással a szemem. Ekkor teljesen megfordulok, s ismét feléd nézek. "Ha jól hallottam, azt mondad, bármit megtennél, hogy megmetselek. sajnos azonban a helyzet úgy áll, hogy neked csak egy valamid van, amit nekem adhatnál." "Az életed." "Add hát ezt nekem, és ígérem, megmentelek a kínhaláltól. Vagy tarsd meg magadnak, és viseld a sorsod méltósággal....már ha van benned olyan egyáltalán." ismét csípőre teszem kezem. "Nos mit döntesz?" Elég egyértelmű, hogy mit kívánok tőled. Választhatsz a bizonytalan , hosszú és talán kínkeserves, és a gyors és hatékony elmúlás között valami éjszakai ragadozó vagy egy istennő által. talán jobb, hogy nem nagyon hallom monológod, különben talán meggondolnád magad a harsány nevetésemtől. Még mindig túl sokat képzelsz magadról. Szextárgy? Ez olyan lenne, mintha egy csótány lenne a pasim. max egy üvegbe zárva nézhetnéd, amint egy igaz férfival csinálom, . Rabszolga? nem venném semmi hasznod, max a talpam nyalogathatnád, vagy kilakkozhatnád a körmeim de csak ezért nem tartalak meg ] az egyetlen dolog, amivel szolgálhatsz, ha nekem adod életed...szó szerint. Így azonban, hogy nem hallak, csak látom megadó testtartásodat, belemegyek a dologba. nagyjából egy lépésre vagy tőlem. Teszek feléd egy lépést. Nem sietem el, szép lasan, kilévezem minden percét, ha már csak ennyi az, mit adhatsz nekem. Lábujjaim először belenyomódnak szandálom talpába, s sarkam a már ismert cuppanással elválik, ahogy áthelyezem a súlyt ahogy közeledek, mintha maga a világ indulna meg feléd. Lábam halk morajjal ér földeta közeledben. Ekkor felemelem a másik lábamat is, , mely lassan meginul feléd. nem több ez, mint egy szokványos lépés nekem, neked viszont valószínűleg olyan lehet, mint egy szélesvásznú lassított film nem emelem meg túlzottan a lábam, így folyamatosan a látóteredben marad.(már ha felnézel) Láthatod, ahogy az ívelt boka, a napbarnított lábfej egyre közelebb kerül hozzád.ha felpillantasz lassan tudatosodhat benned a felismerés, mire készülök. de már túl késő. bal lábammal kényelmesen elérlek, de még nem taposlak el nagyjából úgy, hogy a derekad még ne legyen a talpam alatt(ha menekülsz ha nem), sarkam földet ér, majd lábfejem többi része is követi. ha felnézel, csak az egyre nagyobbodó fekete árnyékot láthatod, mást nem. kényelmes tempóban teszem le a lábam úgy, hogy csak deréktól lefelé tapossalak el szép lassan, de nem nagyobb jelentősséggel, mint aki épp egy bogarat tapos el, teszem le a lábad épp csak annyira vagyok lassú, hogy halljam a csontaid roppanaását. Ezután egy pillanatra kivárok, még egyszer utoljára letekintek, s unott mosllyal arcomon befejezem a munkám. a következő pillantban csak egy véres folt felől lépek fel kicsit beletörlöm szandim a földbe, hogy ne hagyjak nyomot, majd folytatom utam, mintha mi sem történt volna. ] mint ahogy nem is történt semmi lényeges.