Blog - inceptio

Kötődési kisokos, avagy miért nem értjük egymást?
Az utóbbi időben feltűnően sokszor jött velem szembe a kötődés témája. Magánbeszélgetésekben, esetleg olyan pillanatokban, amikor valaki félig viccesen, félig komolyan megjegyzi, hogy "tudod, ez a kötődési dolog…". Találkoztam olyanokkal, akik tényleg szenvednek ettől, a barátaim között is sokan magukra ismertek benne, és őszintén megvallva én is megégettem magam úgy, hogy akkor még nem értettem, mi történik közöttünk. Közben többször is az volt az érzésem, hogy bár sokan ugyanarról...

A búcsú mindig annak nehezebb, aki az állomáson áll
Van egy kép, amit nem tudok kiverni a fejemből. Egy zsúfolt állomás és egy kutya, aki csak áll. Nem siet sehová, nem fut senki után. Egyszerűen áll a peronon, és vár. Hachiko egy akita volt Tokióban, a Shibuya állomáson. A gazdája, egy egyetemi professzor, minden reggel vonattal járt munkába, a kutya pedig minden délután kiment elé. Aztán 1925 májusában a professzor az egyetemen az előadása közben agyvérzést kapott, és... soha többé nem szállt le arról a vonatról. Hachiko ezt nem...

Kész vagyok...
Kész vagyok. No de nem úgy, mint aki végre elért a megvilágosodás csúcsára, és kifinomult, érett felnőttként belépett a beteljesedés csarnokába, hanem úgy, ahogy a pesti ember mondja a negyedik kávé után, hogy "teljesen kész vagyok ettől az egésztől". Különösen attól a kollektív színjátéktól, amit nők és férfiak kéz a kézben adnak elő nap mint nap, amikor mélyértelműen a távolba révedve kijelentik, hogy "Tudod, én most még nem állok készen." Esetleg a haladóbb változatot, miszerint "Nem...

Nem dönteni is döntés
Az eredeti blog azt boncolgatta, hogy az emberek végül is ösztönlények-e. Én egy kicsit más irányba megyek tovább. Lehet, hogy itt-ott kicsit random vagy ömlesztett lesz, de érdekesnek találtam a témát, és leírtam róla az éppen aktuális gondolataimat. Az ösztönnel kezdem, mert azt hiszem, ott indul minden. Szeretjük azt gondolni, hogy kiemelkedtünk az állatvilágból; szimbolikus módon kommunikálunk, absztrakt módon gondolkodunk, s képesek vagyunk elképzelni egy távoli jövőt, amiben még...

Ami tegnap még álom volt
"Egyike az elme nagy ellentmondásainak: bármi, amit elérsz, idővel unalmassá válik, és bármi, amit nem érsz el, kívánatos marad." Ez az egyik kedvenc gondolatom Oshótól. Talán azért, mert egyszerre egyszerű és kellemetlenül igaz. Nem egy szigorú pszichológiai törvény, inkább egy finom filozófiai tükör, amelybe belenézve könnyen felismerhetjük saját életünk ismétlődő mintázatait. Mindannyian átéltük már azt a pillanatot, amikor valami után tiszta szívből vágyakoztunk. Lehetett az egy...

A bizalom
A hagyomány szerint Kr. e. 333-ban, valahol Kilikiában egy fiatal hadvezér magas lázzal feküdt a sátrában, az orvosai pedig rettegtek. Nem is feltétlenül attól féltek, hogy meghal, hanem attól, hogy ha meghal, őket teszik felelőssé érte. Csupán egyetlen ember mer hozzányúlni, egy Philipposz nevű orvos, aki gyógyitalt kever neki. Amikor a beteg épp inni készül, levél érkezik az egyik alvezérétől: "vigyázz, az orvosodat megvesztegették, meg akar mérgezni". A beteg elolvassa a levelet, majd a...

Akit akarunk, és akit választunk
Sokat gondolkodtam az utóbbi időben azon a jelenségen, amit felszínesen úgy szoktunk elintézni, hogy "a nők a seggfejeket választják". De ahogy mélyebbre ásunk a vágyaink és a bizonytalanságaink hálójában, kiderül, hogy a válasz ennél sokkal fájdalmasabb, és valójában mindannyiunkról szól. A társkeresők felszínén létezik egy makacs illúzió. Az, hogy a felületen nyüzsög a választék, még nem jelenti azt, hogy valódi lehetőségek is vannak, hiszen a zajban pont a lényeg, a valódi kapcsolódás...

Soha nem leszel "túl sok" a megfelelő embernek
Hányszor pörgetjük vissza képzeletben a már lefutott perceket, hányszor boncolgatjuk utólag a kimondott szavakat... mintha egy rosszul elhelyezett hangsúlyon vagy egy túl korán átnyújtott virágcsokron múlott volna a világ egyensúlya. Amikor egy ígéretesnek induló kapcsolódás hirtelen megszakad, a reflexszerű önvád azonnal munkához lát, s jönnek az ördögi kérdések. Túl gyors voltam? Túl lelkes? Túl nyitott... egyszóval sok? De ahogy a csend lassan leülepszik az elhamvadt pillanatok felett,...

Bántalak, bántasz
Néha az emberben egyszerűen felgyülemlik egy adag feszültség, kaotikus energia, nyers érzések... és ahelyett, hogy hosszan elemezné vagy megfejtené, inkább csak kiadja magából. Írtam egy egyszerű dalszöveget. Valami sötétet és nyerset, ahol a kontrasztok – a hatalom és az alázat, a fájdalom és a megváltás – tiszta, átélt katarzisként jelennek meg. Aztán segítségül hívtam az AI-t, és megzenésítettem. Ne keressetek benne se művészetet, se mély elméleteket, se kódokat vagy rejtett...

Ismeretlen ismerősök
Olvastam a napokban egy blogbejegyzést itt a Pixie-n. A szerzője arról írt, hogy vidéken, "a világ végétől két lépésre élve" mekkora energiabefektetés és mekkora stressz egy-egy randi kedvéért útra kelni (pláne introvertáltként), és miért tartja ésszerűnek, hogy akár hetekig vagy egy hónapig is csak írásban vagy hívásban ismerkedjen, mielőtt találkozna valakivel. Megértem a logikáját. Teljesen. És közben mégis elindított bennem egy csomó gondolatot arról, hogy mit tesz velünk a hosszú...

A Nő
Ezt a blogot eredetileg Nőnapra kezdtem el írni, viszont akkoriban valahogy nem volt elég ihletem, hogy befejezzem. Most viszont megtettem. Remélem, tudok vele valamit adni Nektek. :) Nemrégiben átmentem egy olyan kemény csalódáson, amely után a legtöbb férfi hajlamos lenne megkeményíteni a szívét, vagy dühös szavakkal illetni a nőket. Bár nem vagyok minden tettemre büszke, én mégsem a haragot választottam. Amikor a füst elült, nem vádakat találtam magamban, hanem egy csendes, tűnődő...

Amit a lelkünk még el tud bírni
Sokáig abban a hitben élünk, hogy az életünk nagy döntéseit és vágyait a boldogság keresése irányítja. Azt gondoljuk, hogy ha valami jó, békés és biztonságos, akkor azt gondolkodás nélkül beengedjük az életünkbe. Az élet azonban idővel rácáfol erre az egyszerű képletre. Megtanítja, hogy az ember valójában nem azt választja, ami a legjobb neki, hanem azt, ami összhangban van azzal, amit önmagáról igaznak hisz. Nem mindig azt kapjuk, amit akarunk, hanem azt engedjük be, amit a lelkünk a...

Megbocsátás
Megbocsátás költözött lelkembe, és csendben lent a szívemre néztem. Láttam benne sok régi, mély sebet, mint kiszáradt, holt folyómedreket, hol könnyek árja futott rég tova. Láttam egy mondatot, mi bennem él, évek óta visszhangzik szüntelen, de már nem hangosabb a hangja sem, mint a fák közt zúgó, reggeli szél. Láttam azokat is, kik bántottak, fájdalmat hagytak maguk mögött rég. Arcuk sem volt még, csak sötét árnyak, kik homályban, félelemben állnak. Aztán lassan mind...

Megpróbáltalak levegőnek nézni, de rájöttem, hogy levegő nélkül nem tudok...
Még gimis koromban volt egy korszakom, amikor egyszerűen faltam a John Lennonhoz köthető idézeteket; azokat is, amiket valójában csak az internet tulajdonított neki az évek során. Akkor még talán nem is értettem mindegyik mélységét, inkább csak megfogott az a nyers, lüktető energia, ami áradt belőlük... a szabadság, a játékosság és az a pimasz, megalkuvást nem tűrő bátorság, ami magasról tett a világ elvárásaira. Van egy történet, talán a leghíresebb mind közül, ami tökéletesen megmutatja...

Az idő a miénk
Még ma is elevenen él bennem az emlék. Tizenegy évvel ezelőtt ott ültem az iskolapadban az érettségi vizsgán. A fehér ing nyaka szorított, izgultam, pedig nem volt mitől. Akkor, abban a pillanatban az idő ellenségnek tűnt. Néma csend vett körül, melyet csak az óra klattyogása vagy egy-egy köhögés tört meg, előttem pedig ott hevert a fehér, üres lap, ami arra várt, hogy egy szép fogalmazással töltsem meg. Ironikus módon a feladat az volt, hogy érveljek Seneca egyik leghíresebb gondolata...

Ghosting: Amikor a csend fájdalmasabb, mint a "nem"
Van, amikor egy ígéretes beszélgetés nem egy ponttal vagy felkiáltójellel ér véget, hanem egy tátongó űrrel. Semmi dráma, semmi tányértörés, nem csattan az ajtó. Csak a csend marad. Ott bámulod a kijelzőt, nézed a "Látta" jelzést, ami valahol félúton van a sértés és a gyász között. A fonal elszakadt, és fogalmad sincs, miért. Ma ezt hívjuk ghostingnak. Ez a divatos szó egy olyan jelenséget takar, ami szerintem sokkal mélyebben sebez meg minket, mint azt bevalljuk. Az online ismerkedés...

Péntek tizenháromtól a holnap ígéretéig
Néha a legváratlanabb pillanatokban lassul le az idő, s ilyenkor a világ zaja mögül előlép a lényeg. Ma reggel, ahogy a naptárra néztem, önkéntelenül is elmosolyodtam. Tegnap még péntek tizenharmadika volt, a babonák, a sötét rejtélyek és a baljóslatú jelek napja. Ma pedig már a szerelemé. Sokan tartanak a tizenharmadikától, én azonban sosem éreztem szerencsétlennek. Inkább úgy tekintek rá, mint egy apró repedésre a szürke hétköznapok mázán; egy emlékeztetőre, hogy a világ nem mindig...

A láthatatlan kincs, ami mellett naponta elmegyünk
Sétálunk az utcán, görgetjük a telefonunkat, keressük az “igazit”, közben pedig észre sem vesszük, hogy a legnagyobb csodák már most velünk vannak. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a boldogság a következő kanyarban vár ránk: majd ha lesz egy jobb autóm, majd ha több lesz a fizetésem, majd ha végre valaki mellettem alszik el az ágyban… De mi van akkor, ha a boldogság nem célállomás, hanem egy szemüveg, amin keresztül a világot nézzük? Ezt a szemüveget úgy hívják: hála . Amikor a...

Ha te...
Ha te kötél leszel, Én csukló, mi érzi. Ha te csukló leszel, Én csomó, ki őrzi. Ha te parancs leszel, Én lassú engedés. Ha engedés leszel, Én biztos vezetés. Ha te hang leszel, Én rezdülő csend. Ha te leszel a csend, Én szó, mi elmélyít. Ha te határ leszel, Én kéz a peremén. Ha te lépsz túl rajta, Én visszatartalak. Ha te leszel a jel, Én olvasni foglak. Ha te olvasol engem, Én nyitottá válok. Ha te mélység leszel, Én alászálló fény. Ha te leszel a fény,...

A belső hang, amit sokáig elnyomtam
Ma arra jutottam, hogy frissítem a bemutatkozásomat a profilomon, és egy kicsit tisztábban fogalmazom meg a BDSM-hez fűződő viszonyomat. Ott végül rövidre fogtam a dolgokat, de úgy éreztem, ez a téma többet érdemel néhány bekezdésnél. Ez egy olyan történet, ami inkább ide kívánkozik. Gyerekkorom óta bennem van valami, amire sokáig nem volt szavam. Imádtam a rablópandúros, kalózos, bilincselős játékokat. A filmekben mindig megragadták a figyelmemet a sötétebb jelenetek, egy kínzókamra...