Zsák a foltját?

Útjelzõk a BDSM labirintusban

BDSM - négy betû, amely egy, az átlagtól eltérõ szexuális magatartásformát, preferenciát ír le. De vajon egy egynemû szexuális magatartásformáról van szó? Vagy esetleg hasznos lenne-e egy további osztálybasorolás, legalábbis az S/m és a D/s irányzatok éles elkülönítése?

Nézetem szerint határozottan igen. Legkésõbb, amikor egy BDSM-rajongó hasonszõrû társat akar magának keresni, jó, ha minél pontosabban tisztában van a saját szükségleteivel. Hiábavaló, életidõt emésztõ, magának és másoknak kínos kanyargástól kíméli meg magát az az ember, aki a konkrét - legtöbbször internetes - társkeresés elõtt magába néz, elgondolkodik vágyain, fantáziáin,és tudatosítja õket.

Magán az S/m irányzaton belül jó szolgálatot tesznek a "preferencialisták". Ezeket a kérdőíveket mindenki letöltheti az internetrõl, jó magyar nyelvû verziójuk található Jeromos Mester honlapján. Ha mindkét potenciális partner õszintén kitölti õket, sokat segíthetnek abban, hogy egymásra találjon a szadista és a mazochista.

Ám biztos-e, hogy valaki mazochista, csak azért, mert szeretné, ha partnere fájdalmat okozna neki? Esetleg nem is a fájdalomra vágyik, hanem az ezzel együtt járó alávetettség-érzésre?

Nézetem szerint az S/m és a D/s teljességgel két különbözõ dolog. Az alapvetö kérdés nem az, hogy szerepel-e fájdalom bennük, hanem az, hogy ez a fájdalom pontosan milyen szerepet tölt be a két partner közötti dinamikában. Álljon itt saját definíciókísérletem, amelyben megpróbálok rávilágítani az S/m és a D/s közötti döntõ különbségekre.

S/m: egyenrangú helyzet két ember között, akik közül az egyik szeret fájdalmat okozni, (általában az ezzel együtt járó adrenalinmámor miatt), a másik szeret fájdalmat kapni (általában az ezzel járó endorfinmámor miatt, kb. úgy, mint az élsportolók, akikrõl ugye tudjuk, hogy teljesítményük, vagyis kínjaik csúcsán majdnemhogy élvezetes transzba esnek, lásd még azokat, akik kocogás-függõk lettek).

Nincs Úr és nincs szolga, a "fájdalomszerzés" közös megegyezés alapján jön létre, és mind a két félnek módja van rá, hogy menekülõszó segítségével bármikor leállítsa a folyamatot, ami minden további nélkül meg is történik, ha úgy hozza a helyzet. A fájdalomszerzés célja a felek kölcsönös és azonnali kielégülése, nagy hangsúlyt fektetnek rá, hogy a fájdalom a bottom számára kellemes módon áramoljon. A "helytelen" fájdalomokozás (a korbács nem kívánt visszacsapódása, az úgynevezett wrapping vagy egy lecsúszó csipesz) azonnali mínuszpont a Top számláján, ezért övezi olyan nagy tisztelet az S/M-közösségekben a "jó Topot", míg az ilyen közösségek szerint a bottom "teljesítménye" leginkább a Top ügyességén múlik.

D/s: alapjaiban nem egyenjogú (de egyenértékû!) helyzet két olyan ember között, akik közül az egyik szeret uralkodni, a másik pedig szereti ha uralkodnak fölötte. Itt a testi élvezet szellemi kerülõúton érkezik meg, a szexuális izgalom sokkal inkább a fejben keletkezik, mintsem egy tisztán testi folyamat része lenne. Ha elõfordul fájdalomszerzés, az eszmei dolog, például büntetés, vagy az, ha a sub a Dom kedvéért eltûr valamilyen fájdalmat. Ha erre a fájdalomra a sub mégis felizgul, akkor nem direkt a testi érzéstől, hanem valamilyen lelkitõl. A sub nem a fájdalmat élvezi, hanem a behódolás vele járó érzését, emiatt nem is kell, hogy "kellemes" fájdalom legyen ez. A menekülõszó használata gyakran problémás. Sok sub alapvetõen nem szereti használni varázsszavát, mert úgy érzi, ezzel illetlen módon lázadna a Dom akarata ellen. A Dom tehát nem bízhatja magát korlátlanul rá erre a védõhálóra, nem úgy mint egy Top, aki biztos lehet
benne, hogy a bottom kimondja a menekülõszót, ha kell, mert nem fékezi semmilyen behódoló magatartás. A D/s helyzet közvetlen célja a hatalom-kiszolgáltatottság atmoszférájának a megteremtése, amely sok esetben nem (csak) közvetlenül akkor és ott hat ki a résztvevõk érzelmi és érzéki világára. A Domok és a subok nem (csak) az adott
helyzetben izgulnak fel vagy van orgazmusuk. Az izgalom és az orgazmus mindkét résztvevõ számára jöhet rögtön, és/vagy késõbb. Az adott helyzetben a kívánt atmoszféra megteremtése-kiélvezése az elsõdleges cél, nem annak rögtöni kiélvezése.

Ha ezt a két világot keverjük, ha egy sub egy Toppal kerül össze, vagy ha egy bottom bízza rá magát egy Domra, abból ritkán sül ki jó.

Mert mi is történik, ha egy Top és egy sub összejönnek?

Mit kínál a Top?

- olyan egyenjogú helyzeteket, amelyekben a partner azonnal szólhat, ha nem tetszik neki valami, vagy csak egyszerûen most nincs kedve hozzá. Ezzel a sub mit sem tud kezdeni, mert számára partnere minden kívánsága parancs, és neki minden vágya ezeket teljesíteni.
- sok tudást és tapasztalatot a "kellemes fájdalom" témájában, amivel a sub megint nem tud kezdeni semmit, mert õ nem élvezni akarja a fájdalmakat, hanem büntetésböl vagy Urának szánt ajándékként elszenvedni öket. A subnak ez izgató.

Mit vár a Top?

-olyan embert, aki szeret elmerülni a fájdalomban, akinek az élvezete az arcára van írva. Egy Topot zavarja a sub boldogan szenvedõ arckifejezése, pedig az annyira szeret Uráért SZENVEDNI.
-olyan embert, aki világosan megmondja, ha nem tetszik neki valami, és idejekorán kimondja a menekülõszót. Egy S/m helyzetben a Top teljes lelki nyugalommal játszogat tovább partnerével, csak a menekülõszó hallatára hagyja abba, ami már rég késõ szegény kis subnak, aki szolgálatkész igyekezetében addig hallgatott, míg majd el nem ájult, és aki esetleg sírós gyülölettel támad a Topra, mert az "elhanyagolta kötelezettségét, hogy vigyáz rá", mármint a subra. Ezenkívül azért is gyûlöli partnerét, mert az "érzéketlen, fatuskó" stílusával úgy meggyötörte szegény subot, hogy az kénytelen volt "engedetlen, lázadó" lenni, vagyis kimondani a menekülõszót, és ezzel átvenni a helyzet fölötti irányítást (minden sub rémálma). Szegény Top, mikor mindeme vádat meghallja, olyan bután tud nézni a subra, mint borjú az újkapura, mert nem érti a lelkem: hiszen õ mindent úgy csinált, ahogy kellett!

Mit kínál a sub?

- határtalan szolgálatkészséget, azt, hogy örömmel teljesíti Ura minden kívánságát, ha lehet még azelõtt, hogy az kimondta volna azokat, áldozatkészséget, vagyis csupa olyasmit, amivel a Top mit sem tud kezdeni, hiszen õt nem izgatja fel az, ha kiszolgálják, vagy ha áldozatot hoznak érte.

És mit vár a sub?

- olyan Urat, aki gondoskodik róla az adott helyzetben, teljes felelõsséget vállal érte. A Top ezt teljesíthetetlen, nyûgös követelésnek tartja, óriási arcátlanságnak. Ha Top és sub egy ideig együtt maradnak, a Top majdnem mindig arról panaszkodik, hogy minden erejét "kiszipolyozza" egy "felelõtlen, gyermekes lény".

És milyen katasztrófák fenyegetnek, ha Dom és bottom találkoznak?

Mit kínál a Dom?

- felelõsséget vállal partnerért, kész rá, hogy partnerét akár magától a partner saját személyétől is megvédje, nehogy a partner határtalan szolgálatkészségében az õ kedvéért túl sokat bevállaljon. Ezekre a dolgokra a bottomnak azonban nincs szüksége, hiszen ő a játék minden pillanatában saját magáért felelős, menekülõszavát bármikor kimondhatja, és ki is mondja, neki nem kell senki, aki vigyáz rá.

Mit vár a Dom?

- olyan embert, aki hagyja magát általa vezetni, legjobb, ha vak bizalommal. A bottom állandó ügyelése saját magára a Dom szemében nem más, mint személye elleni bizalmatlanság, rosszabb esetben lázadás, amit esetleg meg is büntet, aztán csodálkozik, ha a bottom felháborodottan faképnél hagyja.

Mit kínál a bottom?

- önállóságot, amivel a partnert tehermentesíti, hiszen annak nem kell még rá is vigyáznia.
- azt a képességet és készséget, hogy a fájdalmat nyitottan szívja fel magába és élvezi, amin a Dom csak dühöng, hiszen õ éppen büntetni akart, és nem élvezetet okozni!

Mit vár a bottom?

- olyan partnert, aki azon fáradozik, és aki azt élvezi, hogy neki kellemes módon okozzon fájdalmat. Amiről a Domnak az a véleménye, hogy a bottom bedilizett, csak nem fog ő fáradozni a bottom élvezetéért, ki hallott már ilyet? Végülis itt az ő, a Dom szórakozásáról van szó (persze a partneréről is, de csak azon a kerülõúton, hogy õt, a Domot szolgálja, és azt élvezi)!

Természetesen majdnem minden sub mazochista is egy kicsit, és majdnem minden Top szeret uralkodni is egy kicsit partnerén, az elkülönülés a legritkább esetben száz százalékos. Partnerkeresés előtt mégis célszerű elgondolkodni azon, pontosan mit is várunk a másik embertől, ha nem akarunk hosszú ideig egyik csalódásból a másikba botladozni.



masikjokislany

2006