Használat után…

Átveszem Incától a stafétabotot, és rovom tovább a köröket a salakpályán.

"Mivé válik ez alatt? Akad majd olyan, aki még nem próbálta fel? Képes viselni a megalázó terhet, ami ezzel jár?" /Incarnation: A fantomdom/

A BDSM hívők, mint azt sokunk sokszor elmondta már, tulajdonképpen egyetlen közös vonással bírnak. Van valami romantikus vagy éppen romantikátlan vonzódásuk a rövidítéssel összefoglalt hat fogalom legalább egyikéhez. De még egyetlen fogalomhoz kötődően is meglepő a vágyak változatossága.

Inca kényszerpályáról beszél, kényszerű promiszkuitásról, amely nem a mesebéli hercegurat kajtató szub-királykisasszony valós vágyainak kiélése, hanem a fantomdom-hajszolás szükségszerű következménye. Én viszont továbbmennék: vannak olyan szubmisszív hajlamú nők, akik igenis vágynak arra, hogy ismeretlen férfiak őket megalázzák, használják a testüket, mindenre kapható kurvaként kezeljék őket, hogy aztán a furcsa rituálé során megtisztulva tovább élhessék a mindennapjaikat. A fantáziák jelentős részében helyet kap egy jól ismert, kedves arc, a dom, aki ezeket a szeánszokat levezényli, aztán mosolyogva, szeretettel viszi haza asszonyát a közös ágyba. Igazi, nagy, titkos vágy lehet egy ilyen kapcsolat, a beteljesülés, a szerelem, az igazi elfogadás, a tüzijáték, a fények, majd harangzúgás, rizseső, gőgicsélés, kandalló.

A virtuális BDSM fórumokon az ilyen álmokról beszámoló "BDSM szüzek" ünnepelt hősnők, akik rengeteg biztatást és elismerést kapnak rajongóik tömegétől. "Na, igen!" - mondom magamban. "Ez bizony más társaság, őszinte, a vágyaikat nyíltan felvállaló emberek, akik nem osztják a társadalom prüdériáját." Idősebbek is elkezdhetik! A jelentkezők tolonganak, a biztatás marad, az ováció észrevétlenül eltűnik, maradnak a privát udvarolgatások…aztán…aztán…?

Aztán lehet, hogy egy sarkon lenéző mosollyal jön szembe az a felismerés, amiről Inca beszél. Jó esetben itt van az a Dom mellettem, aki végigkísért. Vagy egy másik. Aki ezzel együtt szeret és elfogad. És büszke rám. Kezd már felderengeni, hogy valószínűleg lottón nyertem, ha így van. Rossz esetben az kezd felderengeni, hogy talán ez mégsem a földi paradicsom, nem egy ős-hawaii édenkert a szabad szerelemben is ártatlan és tiszta fiúk-lányok seregével. A kettős mérce, az … lehet, hogy itt gyakran még kettősebb a mérce férfiak és nők tekintetében, mint a társadalom többi részében?

Ezen a ponton lekocogtam a salakpályáról, hogy megkérdezzem férfiismerőseimet a kételyeimről. A többség véleménye: hát, aki gruppenekben vett részt, aki sok férfival kefélt rövid idő alatt, az kalandnak elmegy, élettársnak, pláne feleségnek már nemigen kéne (a kisebbség felé ismerkedési kérelem a lottózókban nyújtható be, de figyelmeztetek mindenkit, hogy nagyobb részük vanilla). Akkor hazamentem, és nagy mérgesen megkérdeztem Incát, hogy ha már ennyit járt az agyam hülyeségeken, akkor hogy is van ez. Mire ő ártatlan mosollyal:


- A BDSM olyan dolog, amit az ember a kedvesével, szerelmével, házastársával csinál. Mert így jobb, több, teljesebb a kapcsolatuk. A BDSM világ sem más világ, mint a többi. Nem jobb, nem rosszabb, nem könnyebben ítélkező, de nem is toleránsabb. Ezerszer megbeszéltük már, nem?

A pimasz férfiak szerintem sem szadistának, sem domnak nem valók. Az illúziók meg jégkrémként olvadnak el az utolsó nyári nap melegében.

Nelli

2006. október