„MENŐ CSAJOK” - „MENŐ PASIK”

Igen. Újra a régi nóta. A párválasztás nehézségei.

Ahhoz, hogy jobban átlássam a problémát, elemezni kezdtem, ki mit keres ellentétes nemű társában. (A nem heteróktól elnézést kérek!)

Vegyük előre most az Ádámokat.
A nőben négy alapvető motívum ragadja meg őket. Ezt személyenként eltérő százalékban keresik.
- A kislány: aki gondoskodást igényel, és általa érezhető önmaguk fontossága.
- A ribanc: akivel kiélhetik szexuális vágyaikat.
- A társ: akivel beszélgethetnek, és megoszthatják mindennapi gondjaikat.
- Az anya: akihez oda lehet bújni, ha ők vannak gondban, aki gondoskodást nyújt.

Nézzük az Évákat.
Mit keresnek a férfiakban, mi az, amire nekik lenne szükségük? Az eltérő százalék itt is érvényben van.
- Az apa: aki gondoskodik róluk.
- A misztikus Férfi: aki elcsábítja őket és kielégíti szexuális vágyaikat.
- A társ: akivel lehet beszélgetni, és megosztani a gondokat.
- A kisfiú: aki gondoskodást igényel, és általa érezhető önmaguk fontossága.

Ez az én megfigyelésem eredménye. Lehet vele vitatkozni. Az mindenesetre érdekes, amire ezen megállapítások figyelembevételével következtettem.

Miért jelent problémát a társkeresés a „menő csajok” esetében, és miért egyszerűbb a „menő pasik” számára?

A pasik tálcán nyújtják mindazt, amire az átlagos, vagy az alatti nők várnak. Cserébe természetesen elvárják mindazt, amit ők szeretnének.
Az átlag feletti nők ezzel szemben nem tűnnek megfelelő partnernek, még a jó passzban lévő hímeknek sem. Na nem mondom, alkalmi partnernek ideálisak, de tartós kapcsolatra vagy feleségnek, már gondot fog jelenteni, hogy nem kell róluk gondoskodni, és ők sem akarnak gondoskodni a másikról. Ha pedig mégis, az még rosszabb. Ki szeretné bevállalni egy házassági vitában, gyereknevelés közben azt az érvet, hogy miattad, a gyereked, gyerekeid miatt dobtam oda a karrieremet?

Most mindezt spékeljük meg azzal, ha sub nő keres Dom pasit.
Természetesen magánál menőbbet szeretne. Hiszen fontos, hogy felnézzen rá. A menőbb pasi viszont már nem fog leragadni nála, hiszen egymaga képes fenntartani egy többtagú családot, nyilván olyan társat keres, akit könnyedén függővé tehet magától, így biztosítva a kapcsolat biztonságát. Igazán kiélheti gondoskodását, nagyon hálás „ribancot” kap és valóban aggódó „anyát”, hiszen közös jólétük forog kockán, ha ő bajban van. Arról nem beszélve, hogy eleve elejét veheti a későbbi viták olyan részének, amiben a nő azzal érvelhet, mennyit áldozott a kapcsolatra.

Tudom, hogy ez így nagyon ocsmányan számítónak tűnik, és lehet, hogy sok férfitársam ki fogja kérni magának, de most az a cél, hogy udvariaskodjunk, vagy az, hogy nézzünk szembe a problémákkal?

Mi marad hát az átlag feletti nőnek? Válogathat az átlagos vagy az az alatti pasik közül. Na igen, de egyrészt azok nem felelnek meg számára, másrészt ő sem kell nekik. Alkalmi partnernek persze igen, de állandó kapcsolatnak túl frusztráló egy jobban kereső, jobban iskolázott, vagy - uram bocsá’ - értelmesebb nő. Azonos rétegben keresve szintén akadnak problémák. Ezek a nők nem tűrik tartósan maguk fölött egy náluknál nem feljebb lévő hím uralmát. Ez vitákhoz, majd szakításhoz vezet.

Mit tehet ebben a helyzetben? Pótol.
Ha egy személlyel nem megy, mehet többel.
Gondoskodási vágyát kiéli egy háziállaton. Beszélgetőtársnak ott vannak a barátok. Alkalmi szexpartnerei lesznek (itt gyorsan megemlítem a fantomdomot), vagy a vibri, esetleg más egyéb.

Egy valami azonban nem kerül pótlásra. Aki reggel csókkal ébreszt, akihez odabújhat éjjel, és olyan otthonos megérinteni, mintha saját magát érintené meg.



/Incarnation/

2006