A válasz
BDSM Blogok »
Blog - Incarnation »
A válasz
- Van nyilvános albuma
- Van nyilvános őt ábrázoló képe
- Van blogja
Bejegyzések idő szerint
2023. 05. (1)
2022. 09. (1)
2021. 07. (1)
2020. 10. (1)
2020. 08. (1)
2020. 07. (8)
2020. 06. (1)
2019. 09. (1)
2018. 04. (1)
2018. 01. (1)
2017. 08. (1)
2017. 05. (1)
2016. 12. (1)
2015. 09. (3)
2015. 07. (2)
2015. 06. (2)
2015. 03. (1)
2015. 02. (1)
2014. 08. (1)
2014. 02. (1)
2013. 12. (3)
2022. 09. (1)
2021. 07. (1)
2020. 10. (1)
2020. 08. (1)
2020. 07. (8)
2020. 06. (1)
2019. 09. (1)
2018. 04. (1)
2018. 01. (1)
2017. 08. (1)
2017. 05. (1)
2016. 12. (1)
2015. 09. (3)
2015. 07. (2)
2015. 06. (2)
2015. 03. (1)
2015. 02. (1)
2014. 08. (1)
2014. 02. (1)
2013. 12. (3)
2015. 09. 30. 20:59 | Megjelent: 1315x
Kulcsszavak:
egy nem itteni blogra
Honnan kéne ezt kezdeni...?
Annak idején, több mint 10 éve, kerestem olyan nőket, akiket életem párjának szerettem volna.
Na ez így mégsem igaz. Sok nővel voltam, de nem találtam egyet sem, aki alkalmas lett volna a szerepre, hogy vele éljem le, kizárólagos párkapcsolatban, hátralévő éveimet. Gyereket, gyerekeket szerettem volna.
A hölgyek, akiket a sors, meg a netes társkeresők, (mert nem csak a virtuális világban kerestem/ismerkedtem) elém adott, mind megbuktak vagy a hűség, vagy az őszinteség tesztjeimen.
Igen, teszteltem őket, mint ahogy egy menő állásra jelentkező munkavállalót szoktak.
Hogy ez milyen aljas dolog volt? Kérem! Az kevésbé az, ha a másik szemébe hazudik valaki, aki azt állítja, hogy élete párja szeretne lenni?
Aztán kifogytam az időből és többé nem kerestem. A kedvem is elment. Anyagilag is eléggé kimerítő tud lenni, ha mondjuk havi négy normál randit számolsz.
Majdcsak megleszek egyedül is. Unatkozó, magányos szomszédasszony is majd csak akad.
Teltek múltak a hónapok, az adatlapomra kikerült a szöveg, hogy "nem ígérek, adok kizárólagosságot", vagyis többé már nem keresem életem egyetlen párját. Úgy fogom fel ezt az egészet, hogy amíg jól érezzük egymást, addig maradhatunk együtt, de ha bárki is akad, aki kicsit is igényt tartana a tudásomra és számomra is szimpatikus, attól nem fogom megtagadni magam.
Úgy állok ehhez az egészhez, mintha például nőgyógyász lennék, vagy pszichológus, vagy a kettő együtt. Bár a sok páciens, vagy páciens jelölt elvárná, hogy kizárólag csak ŐT kezeljem. Noha korábbi tapasztalataim szerint ők csak kijelentik, hogy lojálisak, de azért konzultálnak más dokikkal is és nem ritkán mások rendeléseire is eljárnak, mások terápiás kezelését is elfogadják.
Aztán rám írt egy Emma nevű domináns nő, hogy érdeklődne, miben is áll ez az egész BDSM a részemről és a levelezgetésekből, telefonálgatásokból, találkozás lett, amiből "játék".
Pontosan tudta, hogy nem adok kizárólagosságot, de megfelelőnek tartott így is.
Én meg ott álltam a kérdéssel. Most mi legyen?
- Ha nemet mondok, akkor megbántom és miért is mondanék nemet, ha nekem is jó Vele?
- Ha meg igent mondok, akkor azzal, hogy nem kalandozom el néha, önmagam csapnám be.
Bevallom, nem rágódtam sokat ezen a problémán, csak hagytam az eseményeket történni.
Aztán, eltelt több mint 3 év és most úgy akarnak feltüntetni itt, hogy én mekkora egy genya alak vagyok, aki nem törődik a párja érzéseivel...
Kérem!
Akkor törődöm. Keressen egy nálam jobb, őszinte és hűséges párt magának. Én lelépek, mert nem érdemlem meg.
Jaaa, hogy nem így tetszettek gondolni? Akkor talán a saját dolgaikkal kéne foglalkozni, nem a máséval. Tudom, a másé sokkal könnyebbnek látszik és érdekesebb is.
;-)
Annak idején, több mint 10 éve, kerestem olyan nőket, akiket életem párjának szerettem volna.
Na ez így mégsem igaz. Sok nővel voltam, de nem találtam egyet sem, aki alkalmas lett volna a szerepre, hogy vele éljem le, kizárólagos párkapcsolatban, hátralévő éveimet. Gyereket, gyerekeket szerettem volna.
A hölgyek, akiket a sors, meg a netes társkeresők, (mert nem csak a virtuális világban kerestem/ismerkedtem) elém adott, mind megbuktak vagy a hűség, vagy az őszinteség tesztjeimen.
Igen, teszteltem őket, mint ahogy egy menő állásra jelentkező munkavállalót szoktak.
Hogy ez milyen aljas dolog volt? Kérem! Az kevésbé az, ha a másik szemébe hazudik valaki, aki azt állítja, hogy élete párja szeretne lenni?
Aztán kifogytam az időből és többé nem kerestem. A kedvem is elment. Anyagilag is eléggé kimerítő tud lenni, ha mondjuk havi négy normál randit számolsz.
Majdcsak megleszek egyedül is. Unatkozó, magányos szomszédasszony is majd csak akad.
Teltek múltak a hónapok, az adatlapomra kikerült a szöveg, hogy "nem ígérek, adok kizárólagosságot", vagyis többé már nem keresem életem egyetlen párját. Úgy fogom fel ezt az egészet, hogy amíg jól érezzük egymást, addig maradhatunk együtt, de ha bárki is akad, aki kicsit is igényt tartana a tudásomra és számomra is szimpatikus, attól nem fogom megtagadni magam.
Úgy állok ehhez az egészhez, mintha például nőgyógyász lennék, vagy pszichológus, vagy a kettő együtt. Bár a sok páciens, vagy páciens jelölt elvárná, hogy kizárólag csak ŐT kezeljem. Noha korábbi tapasztalataim szerint ők csak kijelentik, hogy lojálisak, de azért konzultálnak más dokikkal is és nem ritkán mások rendeléseire is eljárnak, mások terápiás kezelését is elfogadják.
Aztán rám írt egy Emma nevű domináns nő, hogy érdeklődne, miben is áll ez az egész BDSM a részemről és a levelezgetésekből, telefonálgatásokból, találkozás lett, amiből "játék".
Pontosan tudta, hogy nem adok kizárólagosságot, de megfelelőnek tartott így is.
Én meg ott álltam a kérdéssel. Most mi legyen?
- Ha nemet mondok, akkor megbántom és miért is mondanék nemet, ha nekem is jó Vele?
- Ha meg igent mondok, akkor azzal, hogy nem kalandozom el néha, önmagam csapnám be.
Bevallom, nem rágódtam sokat ezen a problémán, csak hagytam az eseményeket történni.
Aztán, eltelt több mint 3 év és most úgy akarnak feltüntetni itt, hogy én mekkora egy genya alak vagyok, aki nem törődik a párja érzéseivel...
Kérem!
Akkor törődöm. Keressen egy nálam jobb, őszinte és hűséges párt magának. Én lelépek, mert nem érdemlem meg.
Jaaa, hogy nem így tetszettek gondolni? Akkor talán a saját dolgaikkal kéne foglalkozni, nem a máséval. Tudom, a másé sokkal könnyebbnek látszik és érdekesebb is.
;-)
Hozzászólások (49)
Én meg azt hittem, hogy ez így volt valójában. :-o
;-)
Az az én reszortom!
XD
- Oh Istenem, lenne egy problémám.
- Mi a gond Éva?
- Istenem, tudom, hogy megteremtettél ebbe a gyönyörű kertbe és elláttál ezekkel a gyönyörű állatokkal, még ezzel az idétlen, nevetséges kígyóval, de nem vagyok boldog!
- Éva, miért van ez? - kérdezte a Jóisten.
- Istenem, magányos vagyok és a tiltott gyümölcs utáni vágyam beteggé tesz.
- Hát ebben az esetben tudok egy megoldást. Teremtek neked egy FÉRFIT.
- Mi az a FÉRFI, Istenem?
- A FÉRFI egy selejtes teremtmény lesz, nagyon sok rossz tulajdonsággal. Hazudni fog, becsap téged, beképzelt lesz és így tovább és így tovább, nagyon sok nehéz órát fog neked okozni. De erősebb és gyorsabb lesz és szeretni fog becserkészni és megölni dolgokat. Nagyon bután fog kinézni, de mivel panaszkodsz, megteremtem őt olyanra, hogy kielégítse fizikai szükségleteidet. Ostoba lesz, és gyerekes dolgokban leli majd örömét, mint pl. harcolni egy labdáért, hogy rugdoshassa. Nem lesz túl okos, ezért szüksége lesz a tanácsaidra, hogy helyesen gondolkodjon.
- Remekül hangzik - mondta Éva tágra nyílt szemekkel.
- Mire várunk még?
- Nos igen... megkaphatod őt egy feltétellel.
- Mi lenne az?
- Mint mondtam ő büszke, arrogáns és önimádó lesz, úgyhogy el kell vele hitetni, hogy őt teremtettem először! Tehát csak emlékezz... ez a mi kis titkunk... NŐ és NŐ között!"
:-)
Igaz néha csak azt hiszik hogy ők választottak/szakítottak.
XD
Nem, nem erről írtam.
Azért a pároddal szórakoznak,mert nem a férfiak +unják" meg hamarabb az aktuális kapcsolat nyűgjeit,hanem a nők,ők döntenek és lépnek ki,így sokkal esélyesebb egy kapcsolatot szétbarmolni,ha a nőt hergeled a párja/kapcsolat ellen.
Ui: Igen, a szeretői viszonyról is a nők döntenek,ha nem azt úgy hívják,hogy nemi erőszak. :)
És tudnak egymásról ( általában )
:-)
Viccet félretéve.
Akkor ebben az esetben kijelenthetjük, hogy a hűtlenségek 99%-áról a nők tehetnek? (Szeretői viszonyra gondolok.)
Attól, hogy ne lenne futó kapcsolatom, nem tartok. A tartós kapcsolat hiánya pedig nem tölt el félelemmel. (Persze most nem arról van szó, hogy szakítani készülnék, mert ez fel sem merült.)
Nem ismerlek személyesen,így a konkrét esetre nem írnék, de ezt a jelenséget sorozatban tapasztalom ebben a világban,mindkét nemnél és mindegyik státuszban:
Érdekes az is, hogy Tündérke előtt senkinek sem kellettem komolyan. :-)
"Gyanítom, ha most vége lenne, nem is kellenék. Akkor meg miért?"
Írhatnék egy rakásközhelyet és mindben lenne igazság, de azokat sztem ismered, így amit én látok/tapasztalok:
- Nagyon kevés a nem kamus/ nem virtuális,akiről kiderül, hogy nem az az kapósabb a valóságossága miatt azoknak a körében,akik nem "flörtölgetni" vannak jelen.
- A csak "szexpartner" keresők szeretik a naiv/tapasztalatlan kezdőket - erről nem itt és nem most- és/vagy a már tapasztalt/gyakorlattal rendelkezőket,akiket nem kell " betörni/meghódítani".
Miért nem veled kezdenek? Egy kapcsolatról az esetek 99 %-ban a nő dönt.
Mondjuk előrelátóan kéznél van a segítség egy műhibaper esetében...
A gépiesítés és a kajarendelés sok család életét megkönnyíti. A mosógépprogrammal valóban nagyon nehezen boldogulnak a férfiak, de a gépbe való ki és bepakolás azért még megy. :)
Sztorizgatok. Tegnap mondtam Incának, tök jó lenne ha sütnél valamit. Mit ennél? - kérdezte Ő. Valami sajtosat. És ma bevásárolt hozzá, amiből arra következtetek, hogy a sütésre is sor kerül a közeljövőben. Nekem piszkosul jól esett, mert én nem mindig ugrok ha ő kér valamit, és bevallom emiatt szégyelltem is ma magam, de pssssssszt.
Nem tudom milyen példa lehet itt némelyek előtt, de én őszintén mondom, hogy sajnálom a rossz mintát, vagy a rossz tapasztalataikat.
Egy vicc is eszembe jutott.
Turista észreveszi, hogy az egyik udvaron egy ember veri a feleségét. - Mit csinál, jóember? - kérdezi megbotránkozva. Mire az ember: - Javítom a mosógépet.
No, nálunk ilyen sincs. :)
Dom Z.
"... Egyedül élni egyik sem akar, mert akkor magának kéne mosni a büdös zokniját és főzőcskézni is. Így mennyivel kényelmesebb félrebaszni, de nem?
Mondom, felőlem lehet itt mosni kezeiket uraim, de a gusztustalanság, attól még gusztustalanság marad... "
Csak csendben jegyzem meg, a mai brassói, amit csináltam, nagyon finom lett.
:-)
Á nem nem, ez távol áll tőlünk, inkább támogatunk... ;)
Dom Z.
Szerintem sokkal őszintébb hozzám a kalandozásai mellett is, mint azok a férfiak az életemben, akik hűségesnek vallották magukat, és azok is voltak.
Ő a mindennapjaimban áll mellettem, akkor, mikor nem minden rózsaszín. S akárhogy is nézzük, a kalandozásai "árát" nálam adózza le.
Elég sokat tapasztaltam már ahhoz életemben, hogy tudjam számomra mi a fontos. Ha a nőgyógyászos példát fogjuk meg, sok páciens szeretné, hogy a nőgyógyásza mindig ráérjen, hogy mindig felvegye a telefont, akkor is, ha éppen vészhelyzet van, vagy épp a doki szülést vezet le. Ebben a felállásban én vagyok aki mindig szül, és minden más csak ezután jön.
Engem egyáltalán nincs miért sajnálnotok. SŐT!!!
:)
Olyat ne írjál, hogy nem kellenél másnak!!! Persze, hogy kellenél! De ne keljél csak is neki ha őt szereted!
Legyetek boldogok és ne legyél már depis! Mindenkinek van hibája. Neked pl szerintem sokkal több és hosszabb a hajad mint nekem!!!)). Ráadásul tök értelmes ember vagy és gyanítom, hogy nagyon jókat lehet veled beszélgetni ami a nőknél ezerszer fontosabb más dolgoknál!:):):)
Bár azt Te is és mindenki más is tudja itt, csak az foglalkozik a másik életével, akinek a sajátja nem túl izgalmas... ;)
Na, akkor ezt meg is beszéltük.
Dom Z.
A női intrikák már csak ilyenek...
Hogy miért? Csak... ;)
Én keresek csak. Az esetleg később alakulhatna de nem szempont. Én keresek egyedül.
Ő a bdsm-ről akart eszmecserét folytatni és ötleteket kapni az oldalon. Ezt fel is tüntette és oda is írta, hogy beszelgetni akar csak. Szerintem ott szúrta el, hogy felrakot magáról egy két lábfetish képet. És mindig a vége az lett, hogy mikor találkozhatunk meg stb. Igaz az is pár levélváltás után.
Szóval eszmét nem nagyon tudott cserélni.
Ennek ellenére, ha nem veszed zokon, mi is örülünk a 2-3 éves, nem tartós kapcsolatainknak. Csak félve merem megkérdezni, hogy lehetővé teszed-e ezt számunkra...?
Inca bocs, hogy kicsit offoljuk itt a bejegyzésedet...
Nem zavar és nem is idegesít mások véleménye, ha rólam van szó. Ezt gondolom már sokan észrevehették itt.
Az viszont, hogy egyesek azt gondolják, hogy különféle női intrikákkal képesek ártani a kapcsolatunknak, az kissé zavar.
Na nem egyből kezdett zavarni, hiszen ez már majd három éve folyik, kisebb megszakításokkal.
Mindezek ellenére MI, együtt vagyunk, és köszönjük szépen, vígan szenvedünk ebben a fertőben, amiben élünk. :-D
Érdekes az is, hogy Tündérke előtt senkinek sem kellettem komolyan. :-)
Gyanítom, ha most vége lenne, nem is kellenék. Akkor meg miért?
Az, hogy itt vagyok ..azt is tudja...sőt...elmondom ő is itt van.
Igaz kb 3 hónapja nem lépett be mert a sok marharépa mondhatni elijesztette a leveleivel. Tudnátok kik és miket írtak ti is meglepődnétek és le is tagadnátok itt páran.
Természetesen sosem fog kiderülni.
És igen...szeretnénk színesíteni a szexuális életünket azon felül, hogy a mi lelkünk már régen egybeforrt!
De ha nem sikerül akkor sincs baj mert így is nagyon élvezetesen elvagyunk.
Pl. hány rossz, hazug házasság van? Ahol nem őszinték, vagy hűségesek egymáshoz? Azt most ne vesézzük ki mi a hűség, mert a héten már téma volt ez is...
A tökéletes életed miatt kell egyszerre 3 reg csak így hirtelen ránézve az oldalra?
Na azt gondolom hogy ekkora sikereket bárki el tud érni mint amit te fel tudsz mutatni.
Szóval hidd el a te TÖKÉLETES életed is ezer sebből vérzik.:D
Szerintem ad 1. Inca nem idős, ad 2. 3 éve együtt van valakivel, akit 10 évig keresett. Gondolom ha őt választotta, akkor megtalálta, de ezt igazán csak ők ketten tudhatják... ;)
Te pontosan tudod aposztrofálni önmagad és azt az enbert is, aki tökéletesen megfelel számodra? Ugyanaz az ember vagy mint 20onévesen? Ugyanazon tulajdonságokat szereted a párodban? Ha igen, akkor nagyon szerencsés vagy, hogy ilyen korán meglelted őt... Én 25 évesen találtam rá az én igazimra...ő akkor volt 38...ha azt veszem hogy 30 éves kora után szerinted aki még nem az igazival van az igen problémás és fura, akkor én most már neki nem is lehetek igazi?
Megkérdezhetem, hogy velük mi lett? Lett párjuk, családjuk?
Mert ha igen akkor a történeted ezer sebből vérzik...
Más is olvassa.
Igen...az önismeret az önismeret...lenne.
A vegén olyat is ideböktök majd amit nem akarnátok már másnap de ti tudjátok.
Ezt nektek kellene hidegvérrel és normálisa megbeszélni.
Ha odáig sem jut el a dolog akkor az feszett fejsze nyele.
Az igen érdekes mert azt jóval hamar meg kellett volna ismernie, tanulnia.
Egyébként üzenem a nem itteni blog írójának, hogy Inca évekig kereste azt a nőt akivel együtt szeretne, tud, akar élni és aki viszont vele, aztán rátalált :)
Emma nem tudom, hogy keresett e, vagy csak véletlen talált rád, de szeret, tud, akar veled élni :)
Az, hogy kettőtök közt , milyenek a kapcsolati határok, azon kívül, hogy senkinek semmi köze, de ítélkezni meg se nem joga, se nem kötelessége...
Talán saját magával kéne foglalkoznia.
Amúgy puszi nektek :*
14-éves koromtól 22éves koromig voltak kb 2-3 éves kapcsolataim. A mostani màr 16 éve tart.:) Na az már majdnem annak mondható.:)
Ahogy a régi öreg bölcs mondásntartja:
Ha 30 éves korkdig nem találod meg az életed értelmét...a folytatást meg ismerjük...
Ezért írtam azt amit írtam.
Sajnos nem túl fényesek az alapján az esélyeid egy tartós, megbízható társkapcsatra.
De fel a fejjel!
Ja ...első!:)