A válasz

Honnan kéne ezt kezdeni...?

Annak idején, több mint 10 éve, kerestem olyan nőket, akiket életem párjának szerettem volna.

Na ez így mégsem igaz. Sok nővel voltam, de nem találtam egyet sem, aki alkalmas lett volna a szerepre, hogy vele éljem le, kizárólagos párkapcsolatban, hátralévő éveimet. Gyereket, gyerekeket szerettem volna.

A hölgyek, akiket a sors, meg a netes társkeresők, (mert nem csak a virtuális világban kerestem/ismerkedtem) elém adott, mind megbuktak vagy a hűség, vagy az őszinteség tesztjeimen.
Igen, teszteltem őket, mint ahogy egy menő állásra jelentkező munkavállalót szoktak.
Hogy ez milyen aljas dolog volt? Kérem! Az kevésbé az, ha a másik szemébe hazudik valaki, aki azt állítja, hogy élete párja szeretne lenni?

Aztán kifogytam az időből és többé nem kerestem. A kedvem is elment. Anyagilag is eléggé kimerítő tud lenni, ha mondjuk havi négy normál randit számolsz.
Majdcsak megleszek egyedül is. Unatkozó, magányos szomszédasszony is majd csak akad.

Teltek múltak a hónapok, az adatlapomra kikerült a szöveg, hogy "nem ígérek, adok kizárólagosságot", vagyis többé már nem keresem életem egyetlen párját. Úgy fogom fel ezt az egészet, hogy amíg jól érezzük egymást, addig maradhatunk együtt, de ha bárki is akad, aki kicsit is igényt tartana a tudásomra és számomra is szimpatikus, attól nem fogom megtagadni magam.
Úgy állok ehhez az egészhez, mintha például nőgyógyász lennék, vagy pszichológus, vagy a kettő együtt. Bár a sok páciens, vagy páciens jelölt elvárná, hogy kizárólag csak ŐT kezeljem. Noha korábbi tapasztalataim szerint ők csak kijelentik, hogy lojálisak, de azért konzultálnak más dokikkal is és nem ritkán mások rendeléseire is eljárnak, mások terápiás kezelését is elfogadják.

Aztán rám írt egy Emma nevű domináns nő, hogy érdeklődne, miben is áll ez az egész BDSM a részemről és a levelezgetésekből, telefonálgatásokból, találkozás lett, amiből "játék".

Pontosan tudta, hogy nem adok kizárólagosságot, de megfelelőnek tartott így is.

Én meg ott álltam a kérdéssel. Most mi legyen?

- Ha nemet mondok, akkor megbántom és miért is mondanék nemet, ha nekem is jó Vele?
- Ha meg igent mondok, akkor azzal, hogy nem kalandozom el néha, önmagam csapnám be.

Bevallom, nem rágódtam sokat ezen a problémán, csak hagytam az eseményeket történni.

Aztán, eltelt több mint 3 év és most úgy akarnak feltüntetni itt, hogy én mekkora egy genya alak vagyok, aki nem törődik a párja érzéseivel...

Kérem!
Akkor törődöm. Keressen egy nálam jobb, őszinte és hűséges párt magának. Én lelépek, mert nem érdemlem meg.

Jaaa, hogy nem így tetszettek gondolni? Akkor talán a saját dolgaikkal kéne foglalkozni, nem a máséval. Tudom, a másé sokkal könnyebbnek látszik és érdekesebb is.

;-)