Első szárnycsapás

Buja vágyak éjszakája, a testi gyönyör netovábbja,
Kéjes pillantások, hosszú vonaglások csodája.

Kezem derekadhoz ér, testemben megáll a vér.
Húzlak, hogy közelebb érezzem tested melegét.
Csípőd ring, s melled mellemhez ér.
Szorítlak, hogy a szusz is kiáll belőled,
Nem menekülsz, én meg nem bújnék el előled.
Ahogy tested hozzám ér, karomon megfeszül egy ér
Agyamból lefelé áramlik a vér.
Sóhajod hallom, ahogy hozzám érsz…

Lehúzom a zipzárod. Érzem a párlatod.
Elfordulsz, hogy kabátod hátra dobd.
Megcsókolsz, a térdem megroggyan, agyam megtorpan,
Karom emelem, hogy nyakad átfogjam.
Nyelved az számban csapdos,
Karom a derekadon van most.
Tenyerem befedi már az egész feneked,
S mellkasomon érzem apró kezedet…

A pólóm már a földön hever,
A verejték már régen lever…
Ajkad a nyakamon pásztázik,
Karom a hátadon vágtázik.
Keresem a kapcsolt, mi nehezíti életem,
Úgy érzem, hogy érintésed lehetne végtelen…
Nem keresek. Az elmém megbomlik
Ruha szakadásnak hangja hallatszik.

Csak fekszel az ágyon, bugyid nedves,
Illata orromnak, és szívemnek is kedves.
Csókollak, hogy majd meg fulladsz,
„Gyere csak, most jól megkúrhatsz!”
Szakad ki belőled a gondolat,
Mint ahogy alagútból tör elő a gyorsvonat
De nem teszek még eleget a kérésednek,
Ajkamhoz szorítom a mezítelen melled,
Számat harapásra nyitva, torkod ujjaimmal eldugítva
Ballom bugyidba csusszan, karod szorít és roppant,
Ujjam benned ide-oda jár,
Szívem megint össze-vissza kalapál.
Érzem, ahogy hátad megfeszül,
Lüktető tested egyre csak hevül
Jobb kezem most már a melledre feszül,
Felállok, és arcodhoz hajlok,
Szemed szikrázó tüzébe bámulok.
Csókom a nyakadat érinti,
Majd szám a mellbimbóid jó útra téríti.
Karcol, de közben lágy,
Érzem, a szíved zúgását
Ismét kitátom a számat, árad belőle a könyörtelen bánat,
Félelem, hogy fájdalmad túlteszi imádat.
Csókom egyre lentebb halad…

Előtted térdelek, már bugyid sincs a helyén.
Kezed az ágy szélén, és csiklód peremén.
Ajkam az ajkadhoz, kezem a combodhoz ér.
Illatod bódító, ízed édes, mint a halál
Mutató ujjad körbe-körbe jár…
Nyelvem egyre mélyebben beléd hatol.
Az érzés engem is felkarol,
Megfeszül a hátad, felszakít hangod,
Édesem! Élvezem minden sóhajod!
Térdem remeg, de nem a fáradtságtól,
Izgalom, érzem, mi gatyámban táncol…
Lábad nyakam köré fonod,
Tarkóm kezeddel nyomod
„Még mélyebbre! Gyorsabban!”
Szólít fel parancsod…


Alsóm a földön, én csak fekszem és tűröm,
Ahogy térded karom mellé lököd.
Öled ölemhez ér, szervem csúcsa beléd hatol,
Nem tudom merre a vég, de egy nyögésed mindent letarol.
Mozgásod lassú, érzésed mély,
Érzem, hogy időm mennyire csekély…