A szubmisszív - nem hétköznapi bemutatás

(Reakció erre: Nincsenek jó szubok)

Reakcióblog: Sub vágyak, Nincsenek jó szubok

A szub lényege a szubsztancia, s célja a szubmisszió. Bár felnéz rád, te ne nézd le. Mert a helyében nem biztos, hogy így helytállnál.

Erő kell ahhoz, hogy valaki térdre rogyjon. Tartás kell ahhoz, hogy valaki földig hajoljon. Bátorság kell ahhoz, hogy valaki igent mondjon. Hit kell ahhoz, hogy valaki így bízzon. Nemes és büszke alázat, formálható vasakarat, törékeny állandóság. Ez mind Ő. 

Képes elengedi a múltat a jelenben, kész előre fizetni a jövő bűneiért. Fájdalmát megéli, s tudja, hogy megéri. Önmagát meri megélni. Nem csak egy részét, de mindenét odaadja. Ez mind Ő.

Fénylő gyémánt könnyeit örömmel ejti. Lábadnál rejtőzik, karodban ejtőzik és kimerültségében új erőre kap. Látod, hogy alakja szolgálat közben megváltozik: naggyá lesz szemedben. Látod, hogy sötét sziluettje fénylőn káprázik. Látod, hogy sebei még nem, de lelke már gyógyul. Érzed, a szélsőségben egyensúlyra talált. Ez mind Ő.

Minden szubjektív. Ki a jó, ki a rossz? Ki a szub, ki a "szubabb", és ki "a legszubabb"? Nincs ilyen, s ha valakinél mégis, hát ne legyen. Mert minden szub egyedi, utánozhatatlan, kincs; mit megtalálni éppoly nehéz, mint megőrizni fényét és kemény munkával tovább csiszolni. Ha a gyémánt megreped, nem az anyag a hibás, hanem a csiszoló. Ez mind Ő.

A dom nem létezik szub nélkül. Két fél kell, hogy egy egész legyen. Épp ezért becsüld, óvd, szolgáld a fejlődését. Szolgálni a szolgát? Talán ellentmondás, talán a legszebb igazság. Talán mindkét fél s a dinamika legnagyobb diadala. Mert az egyenlőség az egyenlőtlenségben bontakozik ki a legszebben. Ezek mind Mi vagyunk.