A domináns - nem szokványos bemutatás

(Reakció erre: Szub vagyok, nem madár)

A domináns önmaga ura és szolgája, saját mestere és tanítványa. Mert ahhoz, hogy másokat vezetni tudjunk, először szolgálnunk kell. Önmagát büszke alázattal vizsgálja, s ha kell rendre utasítja, fegyelmezi, vagy megfeddi, mert ez vezet a nagysághoz. Értékeli és igényli az ismeretet, mert csak az tud vezetni, aki ismeri az utat.

Azért vezet, hogy hazatalálj önmagadhoz. Nem a saját útján járat, hanem a Tiéden kísér. Testedet a mocsárba vezeti, hogy aztán lelked esőjében olyan tisztává válj, mint soha azelőtt. A Te érdekedben érdekelt. Feszegeti a határokat, hogy határtalan örömöd legyen. Fejleszt, ha kell önmaga árán, s a kiszolgáltatottságodban kiszolgál. Alattad épít máglyát, de önmagát áldozza fel. A dom védelmez, ha kell önmagától.

Bőrödet vörösre, zöldre, lilára festi ha tested vászna ezért feszül. Van hogy csak a korbács köt össze vele, de érzed, szíve szíveden dobban. A pálca fájdalmas hangja után, az univerzum zajában Téged hallgat. Bár ő okozza, fájdalmadban osztozik. Elítél, hogy ne Te ítéld el önmagad. Ellök, hogy rá támaszkodhass. Elnyom, miközben alul ő tart meg. Kezedet fájdalmasan szorítja, mert a szakadék felett lógsz. Leláncol, hogy felszabadulj és bezár, mert kincsként őriz.

Pap, kinek gyónásodat szavak nélkül is elmondhatod. Zenész, ki tested hangszerén játszik, ha megpendít, Te fájdalmas-kéjjel dalolsz, mert a húr csak megfeszülve zeng. Ékszerész, ki gyémánt könnyeidből arcodon harmat láncot fon. Tanár, aki elsősorban önmagadról tanít. Nem néz madárnak, de szárnyakat ad.

Valami több, mint amit várnál. De kevesebb, mint amit ő elvár.

Mert igaz: a szub a domért van. A dom pedig a szubért.