Van élet a halál előtt?

- És most nézzük reggeli híreinket: Ittas vezető miatt karambol a 4-es úton, útlezárás, torlódás. Nem megfelelő étrend kiegészítőket vont ki a hatóság a forgalomból. Kis oroszlán született az Állatkertben, aki a Stevie nevet kapta. Feltámadt egy ember a halálból. - olvasta a rádiós a hajnali éterbe.

Csak a szokásos. Manapság már mindennek hírértéke van.

Az embert aki feltámadt, Sándornak hívták egyébként, családi és baráti körön belül csak Sanyi bácsi. A megnevezés igen találó, tekintve, hogy a Sándort nem szerette - túl komolynak tartotta -, illetve elég idős is volt már, rászolgált a "bácsi" jelzőre. Egyszerű falusi parasztember volt, aki egész életét a mezőgazdaságban töltötte, kemény munkával. A fene se számított rá, hogy fel fog támadni. Ő maga sem.

Egy fiatal újságíró hölgy kereste fel, név szerint Adél. Pályakezdő volt, neki adtak minden olyan ügyet ami... hát nem volt címlapsztori. Tudósított már egy falusi sakkversenyről. készített riportot a helyi őstermelőkkel az idei almatermésről, sőt egy filmkritikát is írt az előző hónapban. Ám az végül nem jelent meg. Egyértelmű volt, hogy ezt az ügyet ő kapja.

Izgatott volt az interjú miatt. Soha nem találkozott még senkivel, aki visszatért volna a halálból. A munkaügyi által indított újságíró gyorstalpalón sem volt igazán szó erről, milyen szakmai fogások alkalmazandók. Bár több óráról is hiányzott, mivel másodállásban call-centerben dolgozott. Lehet valamelyik hiányzása alkalmával volt téma? Az izgalmát csak fokozta, hogy Sanyi bácsi nem volt jó interjúalany, se bőbeszédű fajta.

- Szóval, ha jól tudom, Ön meghalt de visszatért a halálból. - kezdte Adél az interjút.
- Ejgen. - mondta az öreg, inkább a pipájának mint Adélnak.
- Milyen érzés meghalni?
- Ki lehet bírni.
- Mi történt azután, hogy meghalt?
- Semmi.
- Semmi? De hát valami csak történt? Alagút végén fény, hangok, lebegés, mennyország, akármi? - sorolta tanakodva.
- Semmi. - pöfékelte az öreg.
- De hát a semmit nem lehet érezni!
- De igen, egyszerűen nem léteztem.
- Szóval nem létezett?
- Nem, pontosan úgy, mielőtt megszülettem volna. Egyszerűen nem léteztem. - mondta immár bő lére eresztve Sanyi bácsi, babrálva a pipával.
- Nézze Sanyi bácsi. Engem azzal bíztak meg, hogy készítsek Önnel egy izgalmas interjút, amivel végre egy jó helyet harcolhatok ki magamnak a lapban. A semmiről nem írhatok izgalmas cikket! Így az utolsó oldalra, a keresztrejtvény alá fog kerülni a beszélgetésünk, ha egyáltalán megjelenik...
- Nem bánom én, Aranyos. - dudorászta kellemes nyugalommal az öreg.
- Lehet, hogy Sanyi bácsi nem bánja, de én igen! Akkor most mégis mit írjak? - horkant fel Adél.
- Írja meg, Kedvesem, hogy a haláltól nem kell annyira félni, mint ahogy mi emberek gondoljuk, vagy sok helyen próbálják belénk beszélni. Nem vár ránk szenvedés, büntetés, vagy ilyesmi. Egyszerűen csak nem élünk tovább.
- Akkor a halál nem is olyan borzalmas dolog?
- Hát, nem-nem. De élni azért csak jobb.

A cikk címlapra került. Egyébként.