preconception

Az ám a jó az internyetben, hogy le lehet írni de megbaszná… Meg az is jó, hogy de jó lenne ha megbaszná… És akkor ott van, hogy legyél ám okos meg kedves. És tüzes is ám, de csak amiko én is akarom és teccé is me az tök jó. Szóval tök jó, hogy kereshetünk a saját perspektívánkban és csak ki kell ám dobni a halat azt gyűjteni a hálót. Dekuvajó.

Ja. Kurva jó…

Bezárt kis elmebaj. Nekem mégis a világot jelenti. Az én világom. Nem az a kérdés megőrültem-e, hanem van-é kiút? Egy időben elhittem van. Bízni akartam a kurva emberiségben. Elhinni úgy gondolkodnak… elhinni arra mennek amerre én látom a helyes utat. De minél több pillanat esik a homokóra aljára, annál inkább azt gondolom nem ugyanazt számláljuk. És hát fáj bammeg…

Egy időben elhittem, ha meg is rohad a világ valakinek akkor is ott lehetek. De nem lettem. Nem úgy számol, ahogyan én tettem.

Tudjátok nem az a szar amikor létrejön millió olyan kapcsolat aminek nem lenne szabad. Tudjátok amikor az az egy nem valósul meg, aminek meg kellene, na az akasztja meg az idő kerekét. Az az istenverte homokszem leesik és maga alá temeti a tömeg. Ott van, volt, de teljesen elveszett.

De azért fel a fejjel! Itt van az internyet. Lehet írni mókásat meg perverzet. Lehet kritériumokat támasztani a habzsi-dőzsi hálóba akadt egyéniségekkel.

De ha mégis kommersz életre vágysz, mert félsz mint szűz lány a zárdában, akkor csak csapj fel random egy társkeresőt és írd bele: Keresek egy ismerős érzést egy ismerős emberrel. Egy ismerős úton, egy ismert végzetbe.