Egy, kettő, három, te leszel a párom

na, ezt meg ismerem :D

nálunk ez úgy oldódott meg, hogy annyi mindenen kellett volna parázni, hogy az ember besokall, és elengedi :)
(és mottóvá vált döntéseknél: legfeljebb majd keresünk neki egy jó pszichológust :D)

Igen ez egy nagyon összetett kérdés, és sok mindenben én sem tudom kiszámítani magam itt, túl sok változó van, amiről semmi tapasztalatom... Ezért is izgulok rendesen. :D

ugye ez rögtön felvet egyolyat, hogy mit jelent az, hogy "okos" (annyiféle okosság van)
nomeg, hogy te okosnak tartod-e magad/magatokat, nomeg magadhoz méred-e a gyereked okosságát

és hát... okos, de elégedetlen, boldogtalan gyerek/felnőtt... nem okos, de boldog gyerek/felnőtt... melyiket választanád? (persze, hülyeségek ezek a választások)

nekem van elvárásom
de benm csak velük, hanem minden emberrel (és elsősorban persze magammal) szemben
a törekvés arra, hogy többet tegyenek (tegyünk) hozzá a világhoz, mint amennyit elveszünk

értem

és akkor az is lehet, hogy "jó pasik/csajok" és nem annyira jók társkeresési stratégiái is különbözőek?

egy szülőnek az övé a legokosabb.

(friderikusz nemrég beszélgetett egy intelligencia-kutatóval. szerinte hajszálnyit lehet csak tenni az intelligencia fejlesztéséért.)

Na ez egy másik sztori, de nekem egy olyan elvárádom vam, amit sehigy el nem tudok engedni, és félek, mi lesz, ha nem teljesül... Hogy okos legyen. Szeretném azt hinni, hogy sok foglalkozástól az lesz... De van egy hozott alap is...

"nekem ilyen gondolatom sosem volt"

pár hónaps volt a fiam, amikor barátom kérdezgette, hogy milyen elvárásaim vannak vele kapcsolatban.
csak néztem. miről beszél ez?

Én sosem voltam "pasinak" túl jó, valamivel nyugtatni kellett magam. :D

Akkor itt kicsit félreérthető voltam.
Szóval az alapelv, hogy keressünk hosszú távra, és előbb tiszázni kéne a dolgokat, és nem beleugrani egy kapcsolatba, az helyes volt, annak ellenére, hogy Zászlóval "csak" 3,5 év adatott (mondjuk 21-22 koromra az volt a leghosszabb kapcsolatom, és sokáig tartotta is ezt a pozícióját). És annak ellenére is helyes volt, hogy mondhatni kb Zászló volt az utolsó, akivel hirtelen ugrottam bele a kapcsolatba és azon belül próbáltam eldönteni, hogy ez a lány kell-e nekem hosszú távra.

Szóval az alapelv szerintem jó volt. És az rendben van persze, hogy végül nem úgy lett, hogy tényleg legendává válljunk, de ez nem az alapelv hibája volt, hanem Zászló egy döntése egy adott szituációra...
Egyszer el kéne mesélnem ezt a sztorit is, úgy értehetőbb lenne

"legjobb valószínűleg apának leszek"

még ennél álltam meg nemkicsit
pl. mert nekem ilyen gondolatom sosem volt (persze, nem az nem, hogy apának milyen leszek, hanem, hogy szülőnek)
és ma sem tudnám megmondani, minek vagyok a "legjobb"

jó
velem van egy olyan baj, hogy (mindig ezt gondoltam, de egyre jobban ezt gondolom) egy elv se kerülhet ember fölé
nem igazítok elvekhez számomra fontos embereket
igaz, az is lehet, hogy számomra kellően fontos nem lehet olyan ember, aki nagyon ütközik az elveimmel
vagy nem tudom :)

(Most utána néztem. Fura, alig két posztomban tettem róla említést. Oké, régen volt, meg midnen, csak azt hittem, sokkal több szövegben előkerült az említése. :) )

Mert szerintem nem az elv volt rossz, hanem egy speciális helyzetben hozott egy érthető, de közel sem szükségszerű döntést. Ha ott és akkor máskor dönt, jó eséllyel ma már kamaszkorú gyerekim vannak, és nem biztos, hogy feltalálok bármikor is Pixire. :)

Zászlóval - feltételezem a hsz-ek alapján - az egyeztetés sikeres volt, azaz láttatok közös jövőt, ugye?
és mégsem lett holtotokiglan
azaz, nem működött a módszered
de mégis azután ugyanúgy tettél
ezen nem változtattál
azaz nem okultál
mit látok rosszul?

Tudtam én... :D
https://hu.smpixie.com/bdsm-blogok/azurit/60255-nem-en-voltam

Ja, nem, csak jó eséllyel írtam már a blogom róla, valaha, valahol, és így hátha összekapcsolódnak valakinél a kirakós darabkák. :)

így érthető.
de ezt ki kellett volna találjuk magunktól? :)

:DD

Bizony, a fontosabb alakokat állandó névvel látom el, talán már volt blogomban is szereplő, ezt nem tudom. Nevét egy Cseh Tamás dal után szerzte:
"Zászló volt ő,
mit gyermekfejjel magamnak találtam.
Zászló volt ő,
legelőször őmiatta mentem kissé tönkre..."

igen, Zászló
ne legyél már szapiogenderrigid

"meg kellett beszélni, hogy adunk-e esélyt annak, hogy kiderüljön, van-e közös mibenlétünk, vagy ez ennyi volt"

ilyen az én életemben sosem volt
és kb. a világ végére futottam volna, ha ilyenbe kerülök

Zászló ??

És igen, mostanában elgondolkodom azon, hogy pl a párkeresés kapcsán is, hány olyan tapaszatalatot cipelek magammal, aminek egész egyszerűen lejárt a szavatossága, mert már más korba léptem, mint amiből az elv származik. No, remélem a legtöbbjét nem kell sosem felülvizsgálnom. :D

Nekem első menyasszoynom, Zászló pottyant úgy az életembe, hogy nem nagyon kellett tervezgetni. Persze a buli után meg kellett beszélni, hogy adunk-e esélyt annak, hogy kiderüljön, van-e közös mibenlétünk, vagy ez ennyi volt, és hogy -gyarló az ember- jelenlegi barátnőm akkor átminősült-e a buli hatására exszé... de onnantól nagyon síma volt az út, minden egyértelműnek tűnt... De mondjuk ő pont abban az átmeneti időben érkezett, amikor a kamaszkor lelkes próbálgatása kezdett átalakulni bennem a tudatos döntés iránti igénnyé. Ha az történet nem ért volna véget ocsmány véggel, azt hisszem, közelebb lenne a világról való tapasztalásunk. :)

elkezdtem agyalni rajtatok (kettőtök párbeszédén)
és az általad elmondttak elképesztően (ember)idegenek számomra
(te meg amúgy nagyon nem)
és ha megkéreznéd a környezetemet, 10 emberből 11 mondaná azt, hogy én nagyon tudatosan, tervezve élem az életemet (szerintem nem de tényleg úgy tűnik, de ez egy másik téma)
és elmélkedtem ezen az ellentmondáson
és arra jutottam, hogy az én életemből (örülök neki, hogy így történt) egész egyszerűen kimaradt párkeresés szempontjából az az időszak, amikor tudatosan, közös, hosszútávú tervek megvalósításához kell partnert találni (egész egyszerűen igen fiatalon, kölcsönösen nem élethosszig tartó kapcsolatot keresve találtuk magunkat egy kapcsolatban, aztán úgy maradtunk igen hosszú időre)
szóval, igen, nagyon meghatározza a kapcsolatkeresést az éppen adott életszakasz

ugyanakkor meg
Ombre úgy "lett", hogy egyáltalán nem kerestem hosszú távú kapcsolatot (nem, nem is rövidet, de nem végérvényesen, örökre terveztem), sőt, az időpont se volt éppen ideális a megismerkedésünkre, azután mégis, lett, ami lett, és elképesztően sok hosszútávú tervünk kerekedett, már tényleg életvégig tartó

igen, pl. a gyerekkérdés az életterv alapvető része.
aki azzal a céllal ismerkedik, hogy megtalálja jövendő gyermekei apját, attól logikus lenne, hogy még első találkozás előtt érdeklődjön a delikvens spermaszám/mm3 adatáról.

viszont sokkal fontosabb, hogy tudunk-e együtt nevetni, tetszik-e az illata, idegesítőek-e az apró szokásai.

Ez jó kérdés. Sok téma maradt még ki a blogból, lehet kicsit spoilerezem. De a beszélgetések kapcsán elgondolkdotam pl azon, hogy mennyire életszakasz függő a társkeresési strazégia. Alapvetően 1-2 évet már hosszú távú kapcsolatnak mondanék é is. De én pl most vagyok az élet egy hosszú szakaszát meghatározó döntéseknél. Pl 20 év lakáshitel, gyerek, malomalja... Igen, ebben a kontextusban nekem már egy 2-3 éves kapcsolat is "túl hosszú" Csak úgy együtt lenni, és túl rövid hosszútávú kapcsolatnak... Szóval igen, abban tök igaza van Hurrnak, hogy én most az ásó-kapára játszom.
De pl ha lennék mittoén, 55 éves, egy válással, felnevelt gyerekkel, márnembiztoshogykénemásik, már kipálva lalakhatás, megélhetés, nem tudom, vannak-e 5-10-15 éves tervek... Akkor talán máshogy tekintenék a hosszú távra én is.

Bevallom, az utolsó részben taglalt kérdésben én inkább Azurit álláspontja felé húzok. Szerintem nincs gond azzal, ha egy találkozás elején kiderül, hogy kinek milyen céljai vannak az életben. Ez valóban elsülhet kényelmetlenül is, de ha két értelmes, empatikus ember beszéli meg, akkor viszont sokat segíthet abban, hogy van-e értelme folytatni a találkozásokat.
Pl. egy sokaknál előkerülő téma, hogy akar-e valaki gyereket, vagy sem. Ha én előbbi mellett vagyok, akkor az utóbbi felfogást vallóval felesleges hosszútávú kapcsolatba kezdenem. De hogy egy saját példát is mondjak: egyszer olyasvalakivel találkoztam, aki elmondta, hogy ő záros határidőn belül ki fog költözni Németországba. Mivel nekem a szakmai pályafutásomhoz itthon kellett maradjak, ezért az egészből nem lett semmi és meg is beszéltük ez.
És erre amúgy lehet egy adekvát válasz, hogy a hosszútávú kapcsolat nem az első pillanatban lesz ásó, kapa, nagyharang, viszont nekem az is egy dilemma, hogy miért kezdjek valakivel, akiről tudom, hogy egyszer majd egy jól behatárolható okból szakításra fog sor kerülni.

tényleg.
nálam fél év már hosszútáv.
Azuritnál kb. ásó, kapa, nagyharang. de erre neki kéne válaszolni.

egyet azért kérdeztem

már megtettem
csak nem hsz formájában :)

te már csak vendég vagy itt :)

de most kérdezhetsz

mi a hosszú táv?

(és miért nem én kérdeztelek titeket ? helyett? :D)