Ég és föld - két szemszög

A szadizmus-mazochizmus, fetisizmus és a D/s látszólag közeli dolgok. Sokakban össze is keverednek az ezek átélésére irányuló vágyak. Eleinte én sem tettem nagy különbséget közöttük. Hiszen hasonló, akár ugyanazon dolgok történhetnek. Messziről nézve. De idővel egyre nagyobb különbségeket fedeztem fel. Sőt, sokszor azt érzem, hogy semmi közük egymáshoz. Nem a szakirodalom tanulmányozásán keresztül jutottam erre, hanem személyes tapasztalatok alapján.

Pofozz, pofozz! Minél többet, minél nagyobbakat, annál jobb - olvasom egy blogban.
Hetek óta szolgátam egy úrnőt. Kedves volt, mosolygós, mégis nagyon határozott. Viszont nem volt büntetés vagy jutalom, semmi BDSM akció. Néha panaszkodtam erre, kihangsúlyozva, hogy nekem a lényeg az megvan, tehát az egyértelmű úrnő-szolga viszony szinte kielégíti az elképzeléseimet, de azért mégis... Erre - hogy ne sírjon a szám - bevezette, hogy érkezésemkor, vagy távozáskor kaptam néhány pofont. De miért?? Nekem nem ez hiányzott.

Egy tündéri úrnőnél vetettem be az ágyat. Dominanciája olyan természetes és tökéletes volt, hogy minden percet imádtam, amit ott töltöttem. Mindig szerettem beágyazni. Az is jó volt, hogy míg én kitakarítottam az egész lakást, ő még szunyókált kicsit. És amikor felkelt, ment az általam elkészített - természetesen pontos hőfokra beállított - habos fürdővízbe. Én meg bevethettem az ágyát. Érezhettem a csodás illatát. Felráztam a fejecskéjétől benyomódott párnát. Még mellettem állt, figyelte, hogy elég gondosan feszítem-e ki a lepedőt. Az ágytakarót letettem a padlóra, hogy még igazítsak az ágyneműn. Hirtelen hatalmas pofont kaptam. Aztán még egyet. Hogy merem lerakni az ágyterítőt a szutyokba (előtte mostam fel). Megbízik bennem, én meg ilyen trehány munkát végzek. Azonnal húzzak új ágyneműt. Jogos volt, nagy hiba. Nem, dehogy volt jogos, hiszen reggel óta neki dolgoztam... Mindegy. Szerintem így kell egy pofonnak elcsattannia. Oka volt, története volt.

Aranyos, fiatal úrnő már előző alkalommal is megengedte, hogy én töröljem meg fürdés után. Egész közelről, néhány centiről csodálhattam a kis cicijét, a rugalmasságát, ahogy a törlés után visszaugrik a helyére. Letérdelve haladtam lejjebb, kis terpeszbe állt, hogy a lába közé is törölhessek. Megfordult, a feneke az arcom előtt. Megcsókoltam. Fordulásból akkora pofont kaptam, hogy majdnem eldőltem. Mit képzelsz! Tisztelettel! Ennek a pofonnak is ott volt a helye. Pontosan kijelölte a határokat. Nem mintha nem tudtam volna :)

"...megkérdezte, mit szólnék egy kis publichoz. - Tőlem jöhet. Szeretem."
Ki nem ejteném a számon semmi hasonlóra, hogy szeretem. Még magamnak sem. Mert talán nem is szeretem. Legfeljebb bejön nekem. De inkább ezt se mondom. Utólag nagyon izgalmas, de belerondít a játékba durván. Ami sokszor nem is játék. Illetve nem is tudhatom, hogy az-e. Akkor hogy találják ki, hogy mi "jön be"? Beszélgetés, magánlevél, vagy akár egy ilyen blog. És a beszélgetésekben velem vagy mással történt esetek alapján elég egyértelmű. Ha a másik odafigyel. És ha hamarosan pont ugyanaz megtörténik velünk, azt nagyra értékelem, de igazából csalódom. Egyszer, valamikor, ahhoz hasonló viszont igazi meglepetés.
Árkádban eltévedtem. Megbeszéltük, hogy annál a kijáratnál találkozunk, ahol bejöttünk. Fogalmam se volt, merre menjek. Már a harmadik telefont kaptam, egyre idegesebb hangon. Végre odataláltam. Forgalmas bejárat mellett kellett letérdelnem és bocsánatot kérnem. Részletesen elmesélve, hogy ez hogyan történt. Égett a pofám.
Egy másik, ami nem igazi public-nak indult. Erdei ösvényen valamivel kiakasztottam. Letérdeltetett, és térden állva kellett a göcsörtös földön jó hosszan mennem. Jött egy turista csoport, már messziről hallottam őket. - Fel ne állj! És menjél, haladjál, különben örökre végeztünk! - Keskeny ösvény volt, ott mentek el mellettem.

Egy BDSM buliban egy fetisiszta szub ismerkedett egy úrnővel. Rövid csevegés után kimentek dohányozni. Letérdelt az úrnő elé és kérte, hogy hamuzzon a szájába. A hamunak az égvilágon semmilyen íze sincs. Nem roszog, nem kellemetlen. Semmi. Egy úrnő hamutartójává válni, az már igen. Nagyon durva alázás. De ha a szolga ezt kéri, akkor főleg fetisiszta élményről van szó, szubmisszióról sokkal kevésbé.

Egy kedves úrnő jót akart nekem. Jött vissza az autóhoz, kérte hogy dugjam ki a fejem, fordítsam felfelé nyitott szájjal. És hosszú nyálcsóvát engedett bele a szájamba. Egy nyálfetisisztának ez a nap csúcspontja lehet. Nekem is tetszett, de a nadrágomban nem moccant meg semmi, pedig gyönyörű volt.
Ezzel szemben, szintén autó és nyál: nagyon felbosszantottam valamivel úrnőmet, vezetés közben kaptam tőle egy pofont. Utána sem hagytam abba, vitatkoztam tovább. Már két oktávval magasabb hangon üvöltött velem, majd felém fordult és leköpött. - Most már kussolj!... Nem törlöd le! - Nem bírtam ki, hogy ne nyúljak a nadrágomhoz, majd szétdurrantam az izgalomtól. De erre sem mondhatom, hogy ezt szerettem. Mert nagyon kellemetlen volt. Jobb lett volna nyugiban beszélgetni vele, mint előtte pár perccel.

Nem is értem, hogy egy mazochista hogy lehet egyben szub is. Hiszen a fájdalmas büntetések számára kellemesek. Sem hatalmi megnyilvánulás, sem alávetettség így nincs benne. Míg egy nem mazochista szubnak pl. egy pálcázás nem kellemes. Az a lényege, hogy ezt is megtehetik vele. El kell viselnie. A hatalom egyértelmű kifejeződése. És hogy legyen mitől tartania legközelebb. Úgy, mint amit a "vedd le a szemüveged..."-re érez a szub. Az tetszett.

Talán fétisnek lehet nevezni a kiszolgáltatottság, a helyzettel szembeni tehetetlenség és ezeken keresztül a megalázottság utáni vágy érzését is. De akkor minden fétis. Az is, ha szeretem a bablevest.