Lopós szub nők és egyebek

Nem gondoltam, hogy a humánetológia ennyire érdekes.
Csányi Vilmos végigveszi az emberi viselkedés alapjait, ősi okait. Mindazt, ami az állatoktól nagyon különbözővé, emberré tesz. Sok definíció született már erre, egy időben a szerszámhasználatot jelölték meg, később a szerszámkészítést. Aztán a beszédet. Mindez szükséges volt az ember kiemelkedéséhez, de számtalan egyedülálló tulajdonság, viselkedés van, amik együtt határozzák meg, hogy mi az ember. Ha mégis egyetlen jellemző tulajdonságot kéne említeni, akkor Csányi szerint a hiedelmeket készítő állat lenne megfelelő meghatározás.
(Hiedelemnek hív minden közös tudást, történetet, szabályrendszert, elképzelést, vallást, erkölcsi meggyőződést.)

Csak néhány rész, ami a szexualitással foglalkozik:

A csoportidentitás kialakítására szolgáló egyik mechanizmus az átlagostól eltérőek, a deviánsok kizárása; alapjait illetően nem emberi specifikum, mert minden, csoportban élő gerinces állatban kimutatható. Elüldözik azokat az egyedeket, amelyek valamilyen jól látható jegyben különböznek a többitől. A jelenségnek egyértelmű biológiai magyarázata van. A ragadozók elsősorban azokat a csoportokat támadják, amelyekben a többitől valamilyen szempontból (színezet, mozgás) elütő egyed él.
Az emberi csoportok közös hiedelmekkel ellentétes devianciája gyengíti a csoportidentitást.

A rangsort jelentősen befolyásolja a vérben keringő hím nemi hormon, a tesztoszteron koncentrációja. Majmoknál kimutatták, hogy a vér tesztoszteronszintje domináns egyedeknél (győzteseknél) jóval magasabb.
Hasonló összefüggéseket találtak az embernél is. Például teniszjátékosok tesztoszteronszintje jelentősen emelkedik, ha nyernek, és csökken, ha veszítenek. Egyedül folytatott testedzésnél ilyen változás nem történik. Egyetemistáknál egy sikeres vizsga emelte a tesztoszteronszintet, és csökkent, ha megbuktak.
(Érdekes lenne egy vizsgálat, hogy nőknél mi a helyzet a győzelmi eufória közben.)
A tesztoszteron magas szintje növeli a dominanciára való készséget, a domináns pozíció elnyerése pedig növeli a tesztoszteron termelését. Az ok és okozati kapcsolat körkörös.

Fajspecifikus emberi tulajdonságnak tűnik az engedelmesség és az alávetési készség magas foka is, amely éppen úgy veleszületett tulajdonság, mint a rangért folytatott küzdelem. A két tendencia együtt formálja az emberi csoportok funkcionális kapcsolatrendszerét. A pozíció utáni vágyat ellensúlyozza a szociális alávetettségre való készség. (Nagy létszámú csoportokban, minimális agresszióval együtt tudnak maradni az emberi csoportok.)
De az engedelmesség evolúciós eredete az anya-gyermek viszonyra is visszavezethető, melynek bizonyos jegyei megmaradnak a felnőttkorban is.

Az emberi szexualitásnak három jól megkülönböztethető funkciója van: utódnemzés, párkapcsolat erősítése, stresszoldás-örömszerzés. Az utóbbi két funkciója a homoszexualitásnál is jelen van. A szexualitásnak a reprodukciótól eltérő, azt kiegészítő funkcióváltozása más fajnál is előfordul.

Az emlősök között az egy utód létrehozásához szükséges szexuális aktusok száma egy és néhány között ingadozik.
Két feltűnő kivétel van. Az egyik az oroszlán, amelynél egy utódra kb. 3000 párosodási aktus jut, a másik az ember, akinél ez kb. 2000.
(Oroszlánok ehhez kissé durva trükköt alkalmaznak: az elzavart, vagy megölt hím összes kölykét megölik. Ekkor a csapat összes nősténye párzási ciklusba kerül.) A párosodási aktivitás igen intenzív, mert a nőstények gyakori hajlandósága miatt a hímek között nem alakul ki versengés. Ez genetikai szempontból is teljesen érthető. Ha egy párosodás értéke mindössze 1/3000 utód: nem érdemes érte verekedni. Főleg, hogy rokon hímekről van szó, a genetikai veszteség még kevesebb.
(Érdekes, - főleg a hatékony fogamzásgátlás óta - hogy embernél mégis erős a féltékenység.)

Sok fajnál az agresszió és a szexualitás egymástól elválaszthatatlan.
A hímek agressziója nem gátolja szexualitásukat. A nőstények agresszivitása viszont gátlón hat a szexuális viselkedésükre. A hímek szexuális magatartását a félelem gátolja, a nőstényekét nem.
(Valószínű, hogy egy domina-szub viszony résztvevői ezzel pont ellentétes véleményen vannak. De a fenti kijelentés az állatvilág többségére vonatkozik, és az emberi társadalmak nagy részére igazak. Ezért egy dom-szubrina viszony sokkal közelebb van a természeteshez.)

Domináns pozícióban megnő a tesztoszteronszint, ami a szexualitásban is fontos szerepet játszik. Több majomfajnál jelentkezik az agresszió és a szexualitás kapcsolata. A védelmező, figyelő hímeknek merevedésük lesz, amint idegen csoportok közelednek.
Páviánoknál a hímek között a dominancia gyakran ritualizált, látszatmeghágásban fejeződik ki, míg a szubmisszió a nőstény típusú felkínálkozásban.
Az algériai háborúban a felkelők nyilvánosan megerőszakolták a francia konzult.

A szexualitás kétrétegű. Az egyik archaikus, agresszív, a másik vonzódáson alapuló párkötő forma.
A hím szexuális dominancia megjelenik az embernél az archaikus gerinces örökség részeként, a nőknél megjelenik a vágyakozás a szubmisszióra. Az effajta vágyakozás szerepet játszik a normális szexuális viselkedésben is, de az evolúciósan újabb keletű, szerelemmel kapcsolatos szexualitás ezt felülbírálja és szabályozza.

A női szexuális fantáziák vizsgálatában kimutatták a szubmisszív motívumok gyakoriságát: a nők gyakran keresnek maguknak félelmet keltő helyzeteket a szexuális aktiválás céljából. A kleptomániás nők nagy részénél találtak például ilyen motivációt. (A kleptomániások túlnyomó többsége nő. Talán a kevés kleptomániás férfi szubmisszív?)
A férfiaknál gyakori exhibicionizmus vizsgálatából viszont kiderült, hogy a motiváció inkább az ijesztés, vagyis az ősi fallikus póz kifejezése, semmint a szexuális vágy.


Csányi Vilmos: Íme, az ember