Testközelben

Magamtól nem jutott eszembe, hogy a kézfejet is lehet imádni. Idén nyáron egy gyönyörű úrnő kézcsók közben mondta, hogy nyugodtam nyalogathatom is. Furcsa volt, azért is mert utcán voltunk. Most nyálazzam össze a kézfejét? Etikett szerinti igazi kézcsóknál nem is érünk a kézhez, csak szimbolikusan fölé hajolunk. Ezt sosem tartottam be. Legalább leheletnyi, de inkább erős csókot adtam. Arra vigyáztam, hogy ne cuppanjon nagyot. Most meg nyaljam össze? Végül a nyelvem hegyével megérintettem a kézfejet és végigjártam a bütyköket. Négy hegy, három völgy, csúcson a feszülő bőr, völgyben az ernyedtebb rész. Élveztem a ritmusát.

Jóval később másnak szeretgettem meg alaposan a kezét, felfedeztem minden zugát; belefeledkeztem a részletekbe; a nyelvem mikroszkóp lett, tűpontosan láttatta a körmök jégpálya simaságát, a körömágy művészi ívét, a körömre ráhajló leheletnyi bőrredőt; és egyetlen kézen öt ilyen mini csoda jégpálya van, megunhatatlan; az ujjak, végigcsókolni, nyalni, szopni gyengén, erősen; néhány ujj oldalán, a tövéhez közel rejtett erogén zónára leltem; aztán ami már perverzül izgalmas, az ujjak között feszülő bőr, mindegyik más, a hüvelykujj mellettit meg is tudom harapdálni, rágcsálni, nyalni, harapni; onnan áttérni a fennsíkra, élvezni a kézfej bársonyos bőrének feszülését; kezdem felfogni a csodáját, de ekkor az eddig enyhén ökölbe szorított kéz kinyílik, változik az egész, a bőr ernyedt lesz, be tudom szívni az ajkaim közé, nem akarok mást, csak szopni, harapdálni, míg világ a világ; aztán megfordítom, dimenzióugrás, beleszédülök a tenyér pihe-puhaságába, kispárna, nagypárna, jó lenne nagyon picinek lenni és belekucorodni; próbálok belebújni, arcommal simogatom és az arcomat simogatom vele; megint záródnak az ujjak, a hüvelykujj felől hatolok a tölcsérbe a kihegyezett nyelvemmel, próbálok egyre mélyebbre érni, körbenyalom, dugom, mintha a puncija lenne; nem azért jó, mert mintha, hanem önmagáért; rátévedek a csuklóra, finoman, csak az ajkaimmal érintve; ettől drámaian változik a helyzet, pár pillanat múlva már szexelünk; de nem is tudom, talán eddig is szexeltünk; mert mi volt ez, szeretgetés, csodálat, felfedezés, fétis imádat; de nincsenek fétiseim, bármelyik porcikájával elvagyok bármeddig, megunhatatlan, a hátát szerettem volna mindig megszeretgetni; meg a csodás combokat, de a comb veszélyes terület, mint mágneshez csúszok le róla előre, vagy hátra, mindig megfogadtam, oda vissza kell térni és alaposan felfedezni, önmagában élvezni; de már nem lehet...