2019. 10. 15. 21:04 | Megjelent: 1370x
Régebbi levelezéseimet nézegettem.
Egy részben a menekülőszóról beszélünk.
Ezeket írtam:
Tényleg nem értem ezt a menekülőszót.
Egyszer régen, még ilyen mellbimbócsipeszes koromban valahogy furcsán lett feltéve az egyik. A nő a másik szobában. Nekem egyre jobban fájt, elviselhetetlen volt, már szédültem a fájdalomtól. Kiabáltam neki, hogy gyere gyorsan, baj van! Szerinted ezt félre lehet érteni? Miért lett volna jobb azt kiabálni, hogy tönkölybúza, vagy sajtpapír?
Aztán egy másik eset. Egy fizetősnél voltam, kikötözött az ágyra, számban golyó, cbt. Semmilyen cbt-ről nem beszéltünk, sosem akartam ilyet. Üvöltöttem (volna), dobáltam magam. "Szenvedj csak szolga!" szólt az úrnő érzékien. Vertem volna pofán szívesen. Pár perc múlva elengedett, minden vágyam elszállt, hazamentem rögtön. Hiába lett volna bármilyen menekülőszó.
Olyat is írt valaki, hogy elsüllyedne szégyenében, ha használnia kellene valaha a szót. Ezt meg már végképp nem értem. Tényleg úgy érzik, hogy az életük múlik a "megfelelésen"? Akármilyen komoly is, mégiscsak játék.
Na, például Xenia úrnő egyszer javasolta, hogy legyen menekülőszavam. 2 perc múlva már ki is mondtam. :)) Nem éreztem, hogy elsüllyedek szégyenemben.
Hozzászólások (6)
A kézjelzés tényleg hasznos lehet.
Néha még D/s-ben is jól jönne ilyesmi. Nem is biztonsági- vagy menekülőszónak hívnám, hanem vétójognak. Egy kemény lelki terror közepén könnyedén, vita és következmény nélkül lehetne használni.
Nagyobb veszélynek tartom akik bezárják, fölkötik, kivehetetlen anál dugót használnak....... és otthagyják partnerüket akár órákra. Biztos megvan a varázsa akik kedvelik ezt a műsort, és van akiket a veszély hoz lázba. Az összes extrém sport. :)
A biztonság alapelv a BDSM-ben együtt a józansággal és kölcsönös beleegyezéssel. Nincs szégyellnivaló rajta.
A másik oldal pedig nem feltétlenül okos Tóni, Pl. egy bizonyos mélységű kapcsolatban már tényleg belelátnak egymás fejébe, már fogom a kezemben a telefont, hogy felhívom és elkezd csörögni...... ha helyzet van, ha nem is tudják, megérzik.
Sokáig azt hittem én is, hogy az én szégyenem, ha kimondom valaha. Hogy kevés voltam, nem tudtam megadni, amit kérnek tőlem stb. Pedig rengeteg elméleti tudásom volt, de az érzések más...
És eljött egyszer a pillanat, amikor tokától bokáig megkötözve, betömött szájjal egy olyan lökést kapott a hólyagom, hogy azonnal futni kellett (volna) a mosdóba tőle. Akkor használtam a biztonsági jelem, és nem merült fel bennem sem szégyenérzet, sem semmi hasonló. Még csak a játékkal sem volt baj, imádtam minden pillanatát, épp csak pisilni kellett, de nagyon. És a partnerem baromi jól reagált, aztán nagyon jót nevettünk az egészen.
Szóval én meg azokat nem értem, akiknek nincs, akik nem igénylik, vagy akik úgy gondolják, hogy belelátnak a másik fejébe, és ők úgyis jobban tudják. Vannak helyzetek, amiket nem tudhatnak...
És különben is: mi baj lehet a meglététől? Hát max nem használjuk, és kész. Elfér ott ahol van.
És még mielőtt bárki azt mondaná, hogy a bizalmatlanság jele: hát, én inkább abban nem bízom, és arra nem bízom rá magam, aki nem gondol arra az eshetőségre is, aminek 0,01% esélye van előkerülni.
Pl. nekem-nekünk nincs és nem is volt sosem menekülőszavam, a megfelelni akarás is elég komolyan adott. Eddig nem volt rá szükségem és ezután sem lesz.
No de ezt a klisét nem húzhatom rá senki másra. Ezek mi vagyunk. Szadomazó kapcsolata mindkettőnknek az első, és nagy valószínűséggel az utolsó is egyben. Együtt fedeztük fel, minden rezdülését érezzük a másiknak. Mások pedig meglehet egészen másként élik meg az egészet.