Majmok 2
BDSM Blogok »
Blog - Hurr »
Majmok 2
Bejegyzések idő szerint
2024. 03. (2)
2024. 02. (1)
2024. 01. (2)
2023. 12. (6)
2023. 10. (5)
2023. 09. (3)
2023. 08. (5)
2023. 07. (3)
2023. 06. (2)
2023. 05. (2)
2023. 04. (2)
2023. 03. (3)
2023. 02. (3)
2023. 01. (3)
2022. 12. (1)
2022. 11. (2)
2022. 10. (2)
2022. 09. (4)
2022. 08. (1)
2022. 07. (4)
2022. 06. (3)
2022. 05. (6)
2022. 04. (6)
2022. 03. (4)
2022. 02. (1)
2022. 01. (4)
2021. 12. (6)
2021. 11. (3)
2021. 10. (1)
2021. 09. (2)
2021. 08. (5)
2021. 07. (1)
2021. 06. (3)
2021. 05. (1)
2021. 04. (5)
2021. 03. (4)
2021. 02. (3)
2021. 01. (3)
2020. 12. (4)
2020. 11. (3)
2020. 10. (3)
2020. 09. (1)
2020. 07. (5)
2020. 06. (3)
2020. 05. (2)
2020. 04. (4)
2020. 03. (4)
2020. 02. (5)
2020. 01. (4)
2019. 12. (9)
2019. 11. (4)
2019. 10. (7)
2019. 09. (7)
2019. 08. (7)
2019. 07. (9)
2019. 06. (5)
2019. 05. (8)
2019. 04. (9)
2019. 03. (1)
2024. 02. (1)
2024. 01. (2)
2023. 12. (6)
2023. 10. (5)
2023. 09. (3)
2023. 08. (5)
2023. 07. (3)
2023. 06. (2)
2023. 05. (2)
2023. 04. (2)
2023. 03. (3)
2023. 02. (3)
2023. 01. (3)
2022. 12. (1)
2022. 11. (2)
2022. 10. (2)
2022. 09. (4)
2022. 08. (1)
2022. 07. (4)
2022. 06. (3)
2022. 05. (6)
2022. 04. (6)
2022. 03. (4)
2022. 02. (1)
2022. 01. (4)
2021. 12. (6)
2021. 11. (3)
2021. 10. (1)
2021. 09. (2)
2021. 08. (5)
2021. 07. (1)
2021. 06. (3)
2021. 05. (1)
2021. 04. (5)
2021. 03. (4)
2021. 02. (3)
2021. 01. (3)
2020. 12. (4)
2020. 11. (3)
2020. 10. (3)
2020. 09. (1)
2020. 07. (5)
2020. 06. (3)
2020. 05. (2)
2020. 04. (4)
2020. 03. (4)
2020. 02. (5)
2020. 01. (4)
2019. 12. (9)
2019. 11. (4)
2019. 10. (7)
2019. 09. (7)
2019. 08. (7)
2019. 07. (9)
2019. 06. (5)
2019. 05. (8)
2019. 04. (9)
2019. 03. (1)
Az előző blogban írt kísérlet nem volt valós, a most következő viszont nagyon is az. A tudósok bizonyára jobban szeretnék, ha ez sem történt volna meg. Így természetesen áltudománynak minősítették a megfigyeléseket.
Japán délnyugati partjainál található Kōjima sziget, ami elsősorban a vadon élő makákókról ismert. Az állatok megfigyelése 1947-ben kezdődött, és 1952-től minden egyedet megjelöltek, hogy a szaporodást, az egyedek családi szálait nyomon lehessen követni.
A Kiotói Egyetem Főemlős-kutató Intézete a főemlősök nemzeti kutatási központja is tanulmányozta az itt élő állatokat. A megfigyelések az állatok csoportos viselkedési szokásaira irányultak.
A szigeten élő vad kolóniát a kutatók folyamatosan a homokba dobott édesburgonyával látták el. A majmoknak ízlett az édesburgonya, az ételre ráragadt homok azonban zavarta őket. Az Imo-nak nevezett tizennyolc hónapos nőstény megmosta a burgonyákat, és ezzel megszüntette a zavaró motívumot. A fortélyra anyját is megtanította. Játszótársai szintén elsajátították az új módszert, és szüleiknek is megmutatták. Rövidesen az összes fiatal egyed megmosta burgonyáit.
1958 őszén az eképpen eljáró majmok száma a szigeten már jócskán megnövekedett, közel száz volt. Ekkor csaknem az összes, a szigeten élő majom, minden további behatás nélkül, egyszerre csak mosni kezdte a burgonyákat.
Ha az esemény kizárólag azon az egy szigeten történt volna meg, alighanem úgy gondolták volna, hogy létezik valamiféle kommunikáció a majmok között, s hozzákezdtek volna ennek a kommunikációs módnak a felkutatásához.
Ám a környező szigeteken élő majmok szintén mosni kezdték a burgonyákat. Még a japán szárazföldön honos majmok is így cselekedtek. Semmiképpen sem lehetséges tehát, hogy ezek a majmok bármilyen, általunk ismert módon kommunikáltak volna egymással.
Ez volt az első eset ilyen megfigyelésre. Feltételezték, hogy léteznie kell valamiféle, ezekre a szigetekre kiterjedő morfogenetikus mezőnek, amelyen keresztül a majmok képesek voltak egymással kapcsolatba lépni.
Egyes természettudósok szerint van ennél meggyőzőbb és könnyebben megfigyelhető megnyilvánulása is a "kollektív tudatnak". Pl. egy hangyaboly működése, vagy egy több tízezres halraj együtt mozgása. Anélkül váltanak irányt hirtelen, hogy összeütköznének.
Vannak bőven a leírt megfigyelést és a jelenséget cáfoló oldalak. Pl:
https://schrodingersdawg.blog.hu/2011/07/25/az_igazi_szazadik_majom_hatas
Japán délnyugati partjainál található Kōjima sziget, ami elsősorban a vadon élő makákókról ismert. Az állatok megfigyelése 1947-ben kezdődött, és 1952-től minden egyedet megjelöltek, hogy a szaporodást, az egyedek családi szálait nyomon lehessen követni.
A Kiotói Egyetem Főemlős-kutató Intézete a főemlősök nemzeti kutatási központja is tanulmányozta az itt élő állatokat. A megfigyelések az állatok csoportos viselkedési szokásaira irányultak.
A szigeten élő vad kolóniát a kutatók folyamatosan a homokba dobott édesburgonyával látták el. A majmoknak ízlett az édesburgonya, az ételre ráragadt homok azonban zavarta őket. Az Imo-nak nevezett tizennyolc hónapos nőstény megmosta a burgonyákat, és ezzel megszüntette a zavaró motívumot. A fortélyra anyját is megtanította. Játszótársai szintén elsajátították az új módszert, és szüleiknek is megmutatták. Rövidesen az összes fiatal egyed megmosta burgonyáit.
1958 őszén az eképpen eljáró majmok száma a szigeten már jócskán megnövekedett, közel száz volt. Ekkor csaknem az összes, a szigeten élő majom, minden további behatás nélkül, egyszerre csak mosni kezdte a burgonyákat.
Ha az esemény kizárólag azon az egy szigeten történt volna meg, alighanem úgy gondolták volna, hogy létezik valamiféle kommunikáció a majmok között, s hozzákezdtek volna ennek a kommunikációs módnak a felkutatásához.
Ám a környező szigeteken élő majmok szintén mosni kezdték a burgonyákat. Még a japán szárazföldön honos majmok is így cselekedtek. Semmiképpen sem lehetséges tehát, hogy ezek a majmok bármilyen, általunk ismert módon kommunikáltak volna egymással.
Ez volt az első eset ilyen megfigyelésre. Feltételezték, hogy léteznie kell valamiféle, ezekre a szigetekre kiterjedő morfogenetikus mezőnek, amelyen keresztül a majmok képesek voltak egymással kapcsolatba lépni.
Egyes természettudósok szerint van ennél meggyőzőbb és könnyebben megfigyelhető megnyilvánulása is a "kollektív tudatnak". Pl. egy hangyaboly működése, vagy egy több tízezres halraj együtt mozgása. Anélkül váltanak irányt hirtelen, hogy összeütköznének.
Vannak bőven a leírt megfigyelést és a jelenséget cáfoló oldalak. Pl:
https://schrodingersdawg.blog.hu/2011/07/25/az_igazi_szazadik_majom_hatas
Hozzászólások (2)
Lifetide : the biology of the unconscious. by Watson, Lyall. Publication date 1980
Ingyenes regisztráció után letölthető vagy online olvasható itt: https://archive.org/details/lifetidebiologyoatsrich
Érdemes megnézni. Pl. az emberek eszközkészítésének elterjedését is ilyen formán képzeli el. Mert az ásatások alapján úgy tűnik, hogy "közel" egy időben kezdtek el a Föld különböző pontjain hasonló eszközöket készíteni, használni.
Aztán a piramisok. Érdekes, hogy látszólag használati érték nélküli, nagyon hasonló formájú monstrumokat kezdtek építeni egymástól igen távol. (Ezt nem ott olvastam, csak tovább gondoltam.)
A hatásról már hallottam, de sosem annyira erős forrásból, hogy hajlandó lettem volna egy google keresést rápazarolni. Így jó volt egy összefoglalót olvasni.
(Persze a vicc az, hogy a te írásodat sem futtattam meg, de ez meggyőzőbb számomra, könnyebben hiszem el, hogy igaz, amit írsz. No lám, hogy dolgoznak a hiedelmek. Egyszer talán már megnyitok forrásokat is a témában. :) )