bikacsök

Mostanában már a legtöbb verést bikacsökkel kapom. Vastag, erős és rendesen oda lehet vele sózni. Nagyon megszerettem. Magam sem értem miért, hiszen nagyon fájdalmas. Egyáltalán már megfejtette valaki, hogy mi a csudát szeret abban egy szolga, ha nagyon elverik a fenekét? Már amikor meglátom az Úrnő kezében beleborzongok. Fekszem a deresére bilincselve és kapom az "áldást."
Az első 25 tényleg nagyon fáj, aztán mindig jön egy kis szünet és megint 25, megint szünet, megint 25, majd kis szünet és megint 25. Kell a száz, hogy érezzem a törődést! Az eredmény pedig kék csíkok, felsebzett bőr és az a leírhatatlan jó érzés, amivel ez az egész verés jár. Sokszor arra gondolok, hogy tiszta hülye vagyok, amiért ennyire el kell engem verni. Nem logikus, hogy valaki arra gerjed be, hogy egy nő kékre-zöldre fenekeli. De hát ez van.

Aztán két napig bizsereg, nyilall, ami fenomenális érzés! Amikor megsimogatom a fenekem kemény, mint egy beton. A bikacsök szépen elvégzi a dolgát. Ennyire még csak egy vastag bőrostort szeretek, aminek a fonásmintája napokig látszik. Aztán eltelik négy-öt nap és megint a deresen akarok "szenvedni."

Jók a pálcák is, szép nyomokat hagynak azok is, de amikor jön a bikacsök, egy másik szintre jut a verés. Akkor minden egyes ütés után lángol a fenék. Főleg az utolsó ötvennél, amikor teljes erőből kapom a büntetést. Amikor meg vége, örülök, hogy lejár, mert a bikacsök mindig elvisz a tűrőképességem határáig. Persze, volt, hogy büntetésből többet kaptam mint százat, sőt többet mint kétszázat, de az már túl van a határaimon. Olyankor azt érzem, hogy az izmok is sérülnek. De aztán helyrejönnek.

Ám a száz ütés, az nagyon jól esik, arra legalább hetente szükségem van. Csak ne kapjak combra is, az nagyon durva! Szerencsére mostanában alig vétett az Úrnő. Százból, alig két három ütés megy combra. A mai verés után is szépen bizsereg a fenekem, jó így, bizsergősen járni egy-két napig. Érti ezt valaki hogy miért szeretem ennyire a derest és a bikacsököt?