Próbafülke

Nyár volt, forró, szomjúsággal telve.

Majdnem odaragadtunk az autósüléshez, és akkor azt mondtad:

„Egy kis hűvös  víz majd oltja a szomjadat.” Emlékszem, kinyitottad a szekrényed, és csak nyári ruhákból két méternyi sorakozott a mángli rúdon.  Szóval befordultunk a parkolóba, és siettünk innivalót venni, amikor elhaladtunk a nyári ruhák mellett. Kezeddel végigsimítottad a ruhákat, úgy járkáltál körülöttük, mint a prédára vadászó ragadozó, mosolyogva hátrapillantva – „Nos, valamelyiket tudod rajtam elképzelni?” Lekaptál három különböző, virágokkal teli ruhát, és már húztál is be a próbafülkébe. Levetted a rajtad lévő ruhát, hajad is véletlenül szétbomlott. Gyors mozdulatokkal felkaptad az első próbálni valót, amelynek merész kivágása volt elől, és az amúgy is dús dombjaid még inkább hivalkodva üzentek az arra érdemes nézelődőnek.

A hely szűkössége miatt hátulról átkaroltalak, amely mozdulat természetes következményeként a két kezem a melleidre siklott, elidőzött ott pont addig, míg felsóhajtottál. Majd jobb kezemmel megoldottam az övem, és az egyik kezedet hátrahúzva az izgalomtól zsibbadt farkamra raktam.

Előre döntöttelek, miközben a nagy áruház forgalmas pontján már kurvára nem érdekelt minket semmi más, csak az, hogy minél előbb a vastag farkammal leigázzalak és a használatra vágyott Tündérkerted már csillogva jelezte a türelmetlenségét.  Laza terpeszben a próbafülke ülésére hajlottál, és előttünk a tükörben néztük, ahogy a ruha minden egyes lökésnél összerándult a szoknyarésznél, amelyet hanyagul felhajtottam.

Végül egészen visszafojtott tetszéssel jelezted, hogy már akár elönthetlek szerelmem izgalmával, ami majd lassan, kifele menet a lábad között fog kifolyni belőled, gondosan távol a kíváncsi érdeklődőktől.