Szarok a címre

Van ez az érdekes jelenség amire most figyeltem fel, hogy ilyenkor sok embertől kapok sok normálisan megfogalmazott levelet. Eléggé humoros és idegesítő is, hogy ilyenkor találnak meg ilyen emberek, mert előbb kellett volna. De mindegy.

Az meg a másik, hogy vannak olyanok, akik azt írják "a profilod alapján tetszel". Hát ha tényleg rendesen megnézte volna látná, hogy kapcsolatban vagyok.

A legtöbb embernek aki ír, olyan munkája van ami menőn hangzik vagy olyan amiről nem is tudtam, hogy létezik és külön neve van. Mindíg olyankor jelennek meg emberek mikor nincs szükség rájuk.

Egyébként pont jól jön a mostani helyzet itthon, hiszen segít döntést hozni és késztet arra, hogy nyugodtan költözzek el itthonról. Eddig aggódtam, hogy ha összeköltözök a párommal, akkor itthon mi lesz, de a jelenlegi helyzet segít abban nagyban, hogy leszarjam a dolgokat.

Ugyanis az egyik tesóm hazajött a párjától a neveletlen gyerekével. Utálom a gyerekeket, de ez még nem is lenne baj, hanem az, hogy idegesítőbb mint az átlag gyerek, mert nincs megnevelve. Nincs nyugtom itthon se, se kollégiumban, nincs magánszféra. Kitúrtak az ágyamból, letépkedték a falról a rajzaim. Kibaszottul agyhugykőrákot kaptam és azt hittem bántani fogok valakit. :3

Én már akkoriban megmondtam a testvéremnek, hogy nem való neki gyerek, de hülye. Az apja se anyja nem tudja nevelni normálisan és mindíg az ilyen nyomorultak szaporodnak.

Kissé felborultak a dolgok igen...de legalább már nem kétséges, hogy el akarok költözni.

Az se segített, hogy végignéztem egy animét aminek nyilván nem lett jó vége, miért is legyen akárki boldog akármikor.

Nekem alapból nincsenek idegeim nemhogy még itt sikongasson meg nyavajogjon nekem egy gyerek. Masszív késztetést érzek arra, hogy agyonverjek valakit ilyenkor.

Csodás volt velük az első este...tesómat megfenyegettem, hogy betöröm az orrát, mert a hülye macskája amit nem értem miért hozott el és miért pont azt, hisz több is volt nekik, az a pinyteimet vadássza. És még az én madaraim akarták elvinni. Elgondolkodtam azon, hogy pszichiátriára kéne menjek. Milyen romatikus lenne, közösen a pszichiátrián a párommal yippie. Bár lehet elég lenne egy pszichológus.

Mindíg az én állataim tűntetik el, ha valami ilyen probléma van. Régebben a kiskutyát utána a nyulat. Szerintem bassza meg mindenki a családban. Legalább ezzel se lesz gond, ha külön élek. Egyszer fogom magam és kiköltözök az udvarra egy sátorba.

Nyilván más basszon rá arra, hogy a tesóm nem tud egy életképes döntést hozni az életében.