Hol is kezdjem...egy kétlábon járó szerencsétlenség vagyok, aki azt se tudja, hogy húzzon fel egy gumit a párja farkára.😆 Láttam hogy kell és próbáltam, de nem ment. Aztán a végén nem lett keksz, de volt sok röhögés és jó emlékek születtek. Hazaérve kibontottam egy kotont és rájöttem hogyan kell legörgetni. Ezért lett kidobva 3 epres gumi feleslegesen, mert szerencsétlenkedtünk.
Tehát milyen szinten kell lenni, ahhoz, hogy még baszni se tudjon az ember normálisan?😆
Tökéletes példája voltunk annak hogyan ne csináld a dolgokat.
Az egyetlen dolog amit utálok, hogy miután hazajöttem depressziós lettem és nem tud rajta kívül más boldoggá tenni és ez kölcsönös.
A legjobb emberek miért mindíg a világ másik felén vannak? Persze inkább legyen ilyen kapcsolatom, mint egy olyan közeli amiben nem érzem jól magam.
Egyébként a guminak tök szar íze volt és büdös is. De nem is értem az ízesített gumik értelmét mert ki akarja gumival együtt bevenni a szájába...mi benne a jó?
Imádtam nyakkendőt használni, bár az anyaga miatt lecsúszott a fejemről. Másnap a párom apja ki akart öltözni az ünnepekre és elővette a nyakkendőket. Felmutatta pont azt a darabot amit használtunk és mondta "Ez jól néz ki nem? Bár egy kicsit gyűrött". Én és a párom egymásra nézve igyekeztünk nem elröhögni magunkat. Szerintem ebben az évben nem nevettem még ennyit.
Hozzászólások (0)