Gondok

Vajon miért akartam pszichológusnak menni?

Hogy nem csak másoknak segítsek, de magamat is megértsem.

Ma egy gondolatmenetet követve arra jutottam, hogy meg tudtam fogalmazni a problémám, ami jó ideje eszi az agyam. Az a gondom, hogy tudom mi a gondom. Tehát, tudom a problémát, de nem tudom hogy oldjam meg, nem tudom szavakba önteni, mert ahhoz pszichológiai tudás kellene.

A fejemben minden emberről megvan egy adott kép, egy érzés és mindenkinél érzem, hogy tudom a választ a problémájára, de nem tudom elmondani, ha akarom sem. Eközben persze butának tartom az emberek többségét, mert nem képesek rájönni a problémájukra, mert az én szememben az orruk előtt lebeg a megoldás.

Mindenkinek más a gondja. Lehet mások meg az én gondomra látnak tisztán megoldást.

Ezért is vonzódom az idősebb férfiakhoz, hisz ők többet megéltek általában jobban látják saját problémáikat amikre megoldást is tudnak, így nem nekem kell magyarázkodni, hogy mit kellene tenni. Általában a fiatalabbak azok akik bizonytalanok és még tele vannak kérdéssel, ami normális, csak fárasztó. Remélem megéri várni és nem olyan lesz, mint azok akik soha nem tanulnak a hibáikból...

Egy részem azt mondja, hogy nem vonzódom a másik azt, hogy igen, csak hiányzik valami. Imádom, hisz jól bánik velem...de elszomorító, mikor emlékeztet arra, hogy férfiból van. Rohadjon meg akármi az oka is annak, hogy kételkedem abban mit érzek.

Hm...biztos jó lesz..majd...valahogy...valamikor...helyreáll az agyam.