Gondolatok

Tegnap kellett volna blogot írjak, de hát van az úgy, hogy az embernek nincs kedve semmihez.

Nem is tudom mit kellene mondjak...

Minden tett csak egy gondolat volt egyszer egy ember fejében. Vannak napok, mikor magamtól féltem önmagam, hogy ne váltsam valóra azt amire már többször is gondoltam, ugyanis ki más állithatna meg, ha nem én magamat? A legrosszabb, amikor tudod mi a bajod, de nem tudod hogyan segíthetnél rajta. Ha egyszer természetedből adódóan vagy negatív gondolkodású, akkor nehéz a dolgok pozitív oldalát is nézni, de ha csak a pozitívat nézed, akkor elnyomod a feszültséget és a negatív dolgok egyszer csak egyszerre zúdulnak bumm. Nincs más választás mint az arany középút, amire rohadt nehéz rámenni és rohadt könnyű letévedni róla.

Azt mondják, ha még életedben egyszer sem törted el egy csontodat sem/sérültél meg komolyabban az azért van, mert azok az emberek inkább mentálisan fognak fájdalmat érezni. Gondolataim szerint ez azért lehet igaz, mivel az aki eltörte akármely részét az nemtörődöm módon vág bele a dolgokba és könnyen megsérül, ezzel szemben az óvatosak, akik minden lehetőséget végiggondolnak és elkerülik a legkissebb bajokat is, ha lehet. Ezek az emberek gondolják túl a dolgokat, ami sokszor mentálisan megviseli őket.

Ez a megszokottnál másabb blog volt, viszont jól esett dumálni tehát ez van...

Már csak a címet kéne kitalálni...