Első (?) találkozás

A keresés, várakozás különböző fázisában voltunk.

Ő már túlvolt az előző szubja elvesztése utáni gyászfolyamaton. Már az aktív kereső fázisban.

Sok-sok évnyi tapasztalattal, évekig tartó D/s kapcsolatokkal a háta mögött már pontosan tudta kit, mit keres.

Én sok éves BDSM vágyakkal, ilyen-olyan tapasztalatokkal, még némileg az előző Domommal történő elválás utáni sebnyalogatás fázisában voltam, de már valamelyest nyitottan egy új kapcsolódásra.

Túl néhány randin, amin azt tapasztaltam, hogy nem tudok senkihez sem kapcsolódni, vonzódni. Egyikük sem váltotta ki még a tizedét sem annak a hatásnak, amit az ex-Domommal éreztem.

Elbizonytalanodtam. Kell ez nekem? Sok évet leéltem anélkül, hogy megéltem volna a szub vágyaimat és nem volt hiányérzetem.

Van egy szerető párom, akivel nyitott kapcsolatban élünk, szóval még titkolóznom sem kell.

Elveszítettem egy olyan Domot, akihez foghatót nem találtam.

Akikkel azóta ismerkedtem, annyira távol álltak attól, amire én vágytam, amit már korábban megkaptam, hogy valóban közel álltam ahhoz, hogy visszazárjam a kis szub ribancot abba a kis ládikóba, ahol már előzőleg is sokat pihent.

Ebben az állapotomban talált meg Ő.

Elsőre olyan levéllel indított, ami annyira nem nyerte el a tetszésemet, hogy tőlem szokatlan módon nem túl kedves, már-már lekezelő, kioktató stílusban válaszoltam rá.

Az Ő válasza ennek ellenére kedves, határozott és elgondolkodtató volt. Némileg az ego-mat is megmozgató, a "na majd én megmutatom, hogy mennyire nem tudsz rólam semmit, de majd én most megmondom neked" érzést váltotta ki belőlem, a válasz is ebben a stílusban íródott.

10-ből 9 (magát Domnak képzelő) Dom erre agresszív, indulatos választ adott volna, ezt tapasztaltam.

De Ő volt a kivétel. Kedves, ámde határozott, elgondolkodtató sorokat írt.

Mindig is azt tartottam magamról, hogy legjobban azok a férfiak tudtak szexuálisan felizgatni, akik agyban elindítottak bennem valami olyat, amit a többség nem.

Türelemmel, szeretettel, odafigyeléssel, megértéssel közeledett hozzám.

Akárhányszor távolodtam, bizonytalanodtam el, ő mimdvégig kitartott.

S bár nem vagyok brat, de mégis kicsit olyan volt az ismerkedési folyamat, mintha egy vadlovat kellett volna betörnie, megszelidítenie.

Türelmes volt, mert érezte, hogy kellek neki.

Én kellek neki. Mert pontosan tudja, hogy milyen vágyai, elvárásai vannak, milyen szubot keres és nem éri be kevesebbel.

Bennem már akkor meglátta, hogy én leszek a következő szubja, amikor én még ellenálltam, bizonytalan voltam.

Az első személyes találkozó előtt is biztos volt kettőnkben.

És furcsa, de a találkozó közeledtével már én is ezt éreztem.

Amikor először pillantottuk meg egymást és ölelkeztünk össze, az olyan érzés volt, mintha már régóta ismernénk egymást.

Ami ezután történt azt majd a következő bejegyzésemben kifejtem talán valamikor.

Addig is elég annyi, hogy a vártnak megfelelően alakult az első együttlétünk, sőt szerintem mindkettőnk nevében mondhatom, hogy még annál is sokkal csodálatosabban.

És most itt vagyunk, hogy szívesen bevonnánk mást, másokat is a játszadozásainkba. És a keresés nem könnyű.

Mert mi nem alkalmi baszást keresünk 2 órában akárkivel.

Olyan parter(eke)t szeretnénk, ahol megvan a lelki kapcsolódás is.

Érzékeljük, hogy a keresés nem egyszerű, de bizakodóak vagyunk.

Úgyhogy ez a blog egyben meghívó is, ha úgy érzed, hogy tudnál hozzánk kapcsolódni, írj ránk nyugodtan 🙂