2022. 08. 12. 15:01 | Megjelent: 558x
Tanácsot adni a világ legegyszerűbb dolga. A tanácsot osztogató egyszerre demózza kifelé és bizonygatja magának éleselméjűségét és empátiáját, miközben nem a saját bőrét viszi a vásárra.
Létezik a tanácsadóknak egy különösen elfajult verziója, ők a kéretlen tanácsokat osztó, Csernus-szindrómában szenvedő megmondóemberek. Ők azok, akik számára a megélt életük és a tetteik példaértékűsége nem elegendő. Feltétlenül szükségét érzik, hogy azt megosszák másokkal, a környezetüket saját képükre formálják és kikérdezzék a leadott anyagot.
Mondjuk nekem is Yalomra volt szükségem, hogy ezt kinőjem.
„Ha elfogadjuk azt a premisszát (és az ezt alátámasztó, meggyőző mennyiségű kutatási adatot), hogy a terápiás kapcsolat a pszichoterápia lényegi alkotóeleme, akkor a következő nyilvánvaló kérdés ez: Milyen típusú kapcsolat a leghatékonyabb? Több mint hatvan évvel ezelőtt Carl Rogers, a pszichoterápiás kutatás egyik úttörője bebizonyította, hogy a terápia fejlődése a terapeuta viselkedésének három lényegi jellemzőjével áll összefüggésben: a hitelességgel, az empátiás megértéssel, illetve a feltétel nélküli elfogadással.”
Tanácsot adni ugyanakkor hatalmas felelősséggel jár. Ez a felelősség akkora, amitől szinte megugorhatatlan feladattá válik.
Tegyük fel, hogy egy barátod döntés előtt áll: nem tudja melyik nő mellett tegye le a voksát. Sorolja a szempontokat, kivel mi a jobb együtt, mit hiányol a másikból. Valamennyire ismered a barátodat, a berendezett életét, a preferenciáit, az exeit, az ízlését. Viszont teljes egészében sosem fogod tudni átlátni a helyzetét. Nem is lehet, ahhoz újra kéne élned az életét. Ebből adódóan szükségszerűen lesznek hiányosságok a történetben, amit te a saját preferenciáiddal, elvárásaiddal, hiedelmeiddel, a barátodról benned kialakult képpel töltesz meg. A tanácsod legalább annyira szól rólad (sőt, leginkább csak rólad szól), mint a barátodról.
Mondják is: „Ha a helyedben lennék, akkor…” Márpedig sosem lehetünk pontosan a másik helyében.
Felmerül tehát a kérdés: Vajon tanácsot adok azzal, hogy a tanácsadás ellen érvelek? :)
Hozzászólások (16)
Az észosztó kérte is, hogy fogadd meg? Elvárja, hogy úgy élj, tégy? Vagy csak szélnek ereszti, te meg kezdj vele amit akarsz?! Illetve a tanácstalannak nem könnyebb úgy élni hogy más megmondja a faszát és ha szarul sül el akkor van kit hibáztatni, van kire ujjal mutogatni? Ergo mennyire felelős döntés mást felelőssé tenni?
Én ezeket a blogokat el sem olvasom, mert annyira arrogánsnak tartom.
Az életben úgy tapasztalom, hogy amikor visszakérdezek, hogy: jó, akkor legyen így. Tudod vállalni, hogy összetakarítod a szart, ha ebből baj lesz? Akkor persze kitáncolnak belőle.
Viszont az is igaz, hogy én pl. csomószor felteszem a kérdést, hogy mit tennél a helyemben: orvosnál, házkörüli szakiknak. Vagy étteremben megkérdezem a pincért, hogy mi a jó náluk. Ilyenkor azért nem annyira illik áthárítani a felelősséget.
(ez tanács? xd)