Gabi hétvégéje 1.

(Ez a történet (nagyobbik részt) a fantáziám szüleménye. Kéretik nem túlságosan komolyan venni, sem pedig összetéveszteni a szerzőt a narrátorral. Köszönöm.)

Előzmények: Készültünk egy izgalmas hétvégére. A barátnőm gyakori vágya, hogy uraljon egy nőt, miközben őt uralom én. Ezért kerestem egy megfelelő lányt a célhoz. Nem találkoztam vele, csak levélben álnéven beszéltük meg a kereteket.

Hazaértem. Köszönök egy rutinszerű sziát és nekiálltam megkeresni a barátnőmet, Szilvit.
A konyhában találtam meg, előtte egy 25 körüli fiatal lány, fekete latex szobalánykosztümben, fekete harisnyában és fekete magas sarkúban. Későbbre vártam. Én akartam bemutatni Szilvinek. Ez nem így alakult. Mindketten rám néztek, én Szilviára kérdőn:
- Ő lenne a cseléd? - de a választ nem vártam meg, mert éreztem, hogy elég triviális dolgot kérdeztem. Egy gyors szájra puszi és ölelés Szilvinek és odaléptem hozzá. Végigmértem.
Nem volt csúnya lány, ezt meg kell hagyni. Barna haj és szemek, kerek arc, zavart mosoly, enyhe orrsövényferdülés, de ennyi inkább csak egyedivé teszi.
A szemébe néztem és kérdeztem: - Mi a neved?
- Gabi.
- Nem Gabi. Gabi, uram.
- Gabi, uram.
Odafordultam Szilvihez.
- Hol tartotok? Öv már van rajta?
- Van.
Visszanéztem a kicsit bátortalan lányra.
- Mutasd!
Láttam, hogy habozik. Néhány másodperc után benyúlt a szoknyája alá és felhúzta. Láttam, hogy egy állítható kínai erényöv van rajta, a harisnyanadrág felett.
Megmarkoltam a derekán az övet és meghúztam fel és le. Nem mozdul, tökéletesen illeszkedik. Ráfeszül a lányékra is, nem fér be alá egy ujj se. Szuper. Szilvi tökéletesen beállította. Megfordítottam és megnéztem hátulról is. Szép popó, pláne ebben a fém tangában.
Visszamentem Szilvihez, átkaroltam a derekát.
- Hát, nem gyönyörű? - kérdeztem
- Sejtettem, hogy tetszeni fog. - válaszolta
- Tudod, hogy mi vele az egyetlen baj?
Ekkor kicsit elhalkult:
- Nem.
- Hogy fog WC-re menni?
- Ó.
- Ó, bizony. Ezt már megbeszéltük párszor. Gyere át a nappaliba! Te, pedig várj meg ott, ahol vagy!
Átmentünk ketten a nappaliba. A fülébe súgtam, hogy köszönöm. Nem hibázott, hanem tényleg így beszéltük meg, hogy kapjon valami ízelítőt abból, hogy mi vár rá a hétvégén. Majd azt súgtam, hogy bocsáss meg, ez is a show része. Értetlenül nézett egy pillanatra, de hamar világossá vált. Egy nagyot húztam a fenekére puszta kézzel, amitől akkorát szisszent, amit biztos, hogy lehetett hallani a konyhában is. Ez volt a cél. Utána rákacsintottam, ő pedig elmosolyodott.
Visszamentünk a konyhába.
A lány a konyhában volt. Naná, hogy nem ott, ahol parancsoltam. Egy jó két métert odébb sétált.
- Mi volt a baj?
Értetlen szemekkel nézett vissza rám.
- Valamiért nem követted az utasításom. Nem volt elég világos, nem volt elég határozott, vagy történt valami baj. Az első kettőben nem hiszek. Tehát?
- Hát, én csak...
- Semmi gond. Szilvi majd segít.
A lány szemében enyhe aggodalom jelent meg. Szilvi sokat sejtető mosollyal az arcán kiment, addig visszatereltem a lányt oda, ahol eredetileg lennie kellett volna. Szilvi egy külső lakatos fém bilinccsel tért vissza és táblafilccel. Nem kellett mondanom semmit, világosan tudta. Ő is így tanulta meg annak idején. Letérdelt a mit sem sejtő lány elő és feltette a két lábára a két perecet, majd egy lakattal összefogta őket, majd a filccel körberajzolta a cipőjét. A lány csak nézett lefelé. Izgatta is a dolog, meg frusztrálta is. Erre nem számított. Óvatosan megemelte az egyik lábát és megpróbálta megmozdítani. 2 cm. Kettő nyamvadt centi. Visszatette és érezte, hogy most ő tényleg nem nagyon fog sehova se elmászkálni.
- Ha már tudsz rám figyelni, akkor ismertetném a szabályokat. Önként vagy itt, tehát nincs sok okod lázadozni és nem fogunk nagyon rosszul bánni veled. Biztos vagyok benne, hogy végig tudod csinálni a hétvégét.
Tehát: Egy, itt én vagyok az, aki a végső szót kimondja, utána jön a ház asszonya, csak utána te. Kettő, ha utasítunk valamire, akkor azt megcsinálod. Jusson eszedbe, hogy azért vagy itt. Három, ha problémád van, szólhatsz, de előbb kérj rá engedélyt. Négy, az engedetlenséget büntetés követi. Idáig világos?
- Igen, uram.
- Jó, akkor újra megpróbáljuk a helyben maradást. Várj, meg itt!
- Igen, uram.
Hátat fordítottunk neki és kimentünk.
- Szerinted, mennyi ideig hagyjuk ott? - Kérdeztem Szilviát.
- Minimum egy órát.
- Tudom, hogy miattad van itt, de nem túlzás ez? Egy órát ácsorogni egyedül egy helyben rém unalmas. Legyen szíved!
- Félóra?
- Én 10 percre gondoltam. Épp elég neki, hogy nem tudja, hogy mennyi időre hagytuk ott.
- Negyedóra?
- Jó, legyen. Imádom, amikor gonosz vagy.
- Mindig az vagyok.
- Én meg mindig imádlak. - és egy hosszas falhoz szorított csókolózásba kezdtünk.
Egyáltalán nem biztos, hogy megvolt a negyedóra, vagy nem-e volt több, de nem is érdekelt. Amikor visszamentünk érte, ő pontosan ott állt, csak sokkal unottabban. Szilviához fordultam és csak annyit mondtam:
- Egy arasz és övigazítás.
A lány szemébe visszatért az élet. Határozott kíváncsisággal kezdte el nézni, hogy most mi fog történni. Szilvi visszajött egy egy arasznyi lánccal, lakattal. Eloldozta az összefogott lábait és közéjük rakta láncot. Majd felcsapta a lány szoknyáját, kinyitotta az övet, lehúzta a harisnyát, vissza az övet, vissza a harisnyát. Úgy éljek, hogy mindketten összerezzentek, amikor hallották a lakat bekattanását. Igyekeztem fenntartani a szigorú arcot, de belül szinte vigyorogtam. Ezt a hangot én is imádom. Van benne valami borzongatóan végleges érzés.
- Akkor, szerintem, el is kezdhetjük a napot. És kérem az öv kulcsát.
Szilvi csalódottan átnyújtotta. Nem tudom, hogy mit tervezett a lánnyal, de jól jött volna neki. Ha tippelnem kellene, sokkoló pluggal látta volna el, hogy jobban tudja ugráltatni. Ismerem és nem szerettem volna, ha túlzásokba esik. Amikor múltkor találtam neki egy cselédlányt, annyira belejött, hogy elérte, hogy a lány mintegy két óra alatt bedobja a törülközőt. Tanulva belőle, igyekeztem Gabit jobban felkészíteni arra, hogy mi vár rá a hét végén és eltökéltem, hogy vigyázni is fogok rá.

(folyt. köv.)