Ösztönfogság

Két lépcsőházzal arrébb, a kapualjban lévő dohányboltban dolgozik. Kb két hónapja van ott, és nem találkozunk rendszeresen, de párszor már láttam. Szépmosolyú, aranyos lány, azt hiszem az ilyenre mondják, hogy "cuki". Két dolog tetszik benne: amikor egy sanda pillanatra összetalálkozik a szemünk, a zavart egy mosolyba folytja el, amikor pedig egy széleses vidámságú pillanatba lépek bele, mosollyá komolyodik az arca. És mindig csillognak a szemei.
El kéne, hogy varázsoljon. Szerelmesnek kellene lennem belé. Az imádnivaló kisugárzásába. De a korcs ösztöneimmel az egyetlen dolog, ami eszembe jut a pillantásáról, hogy hátrakötött kézzel a pult alá akarom nyomni, és meg akarom baszni a száját. Nem vagyok képes megolvadni a bájától, az ő száját is habosra akarom baszni, és a tátott szájába élvezni.
És bármennyire is próbálok uralkodni magamon, látja rajtam.