Édes kettes

Körbeültük a dohányzóasztalt. Szabályos háromszögben, mindenki ugyanolyan távol mindenkitől. Minden mondatunkba így-úgy belemosolyogtunk mindhárman, és felváltva fürkésztük a másik kettőt. Az egyik lány magabiztosan előre dőlt, a másik magabiztosan hátra. Közben úgy csináltunk, mint akik az andalúziai tengerpartról, meg a skandináv családmodellről, meg csodálatosan izgalmas függőségekről beszélgetnek. Pedig valójában mindhármunk szavai mögött, párás mélységben a két lány bugyijában andalogtak gondolataink.
- Drágám, hoznál nekünk még egy pohár bort? - hosszú ujjaira ültetve poharát nyújtotta felém. Imádtam ezt a gyönyörű nőt. Ahogy a nyakába hullott vörös haja, ahogy kivillantak hosszú, hófehér combjai. Ahogy bármit kérhetett volna azon a kellemes hangján, mert tudtam, hogy valami kellemes fog kisülni belőle. Az a tekintet, amitől azonnal baszni akarsz vele, akár seggbe vagy hüvelybe. Ami a durvuló baszástól nem múlik, csak egy nevetésbe torkollik. Elvettem a poharat, és megsimogatta a kezem.
Mikor visszatértem a borral, hegyes térdével már a lány ölében térdelt, a hajába túrva feszítette hátra fejét, és az állát harapta. Lemaradtam a legizgalmasabb pillanatról, a csábítás áttöréséről. A többire viszont volt még két kényelmes pohár bornyi időm.