Szerintem másképp

Milyen az, amikor a dominancia nem öncélú kegyetlenkedésről, hanem érzékiségről szól? Számomra a szubmisszív behódolás tisztelet a női szépség és kéj előtt.
Az orgazmusmegvonás célja nem lehet a gyötrés. Egészen más célja van, amikor én kívánom meg valakitől, és amikor alávetem magam. Amikor tudatos döntéssel nem kapom meg a kielégülést (ami parancsszó ellenére is az én döntésem, mert a következményei magával ragadnak), megváltozik a személyiségem. Gondoskodóbb, figyelmesebb, kezesebb leszek, mert a Nő gyönyöre kerül a középpontba. Jutalom lesz az Ő kéje és orgazmusa, mert az enyémnek nincs jelentősége a folyamatban, és nem is csillapít. Ennek pedig nem csak az a feltétele, hogy például hosszas kényeztetés és kölcsönös felajzottság után egy megvadult közösüléssel kielégítem Őt, anélkül, hogy én az orgazmusom miatt vesztenék kielégítésre alkalmas potenciálomból (ami akár a kéj palettáját szélesítő anális kielégítésben is folytatódhat), de feltétele a figyelmesség, a gondoskodás is. A napi szintű odafigyelés, törődés, a gondos előjáték, mondjuk egy végigcsókolt láb vagy masszázs. Fontos, hogy a Nő ilyenkor képes legyen csak önmagára figyelni, átadni magát a teljes élvezetnek. A Nő így kivívott mindennapi kiegyensúlyozottságát, a vágyainak és igényeinek megfelelő minőségű és mennyiségű intenzív kielégülést pedig jutalomként élem meg, a szépsége előtti hódolatom beteljesüléseként.
Az orgazmuskontrol és az intenzív női kielégülés nem egy játék, hanem életforma.