2015. 12. 14. 07:10 | Megjelent: 1639x
A torkodnál fogva homorítom hídba a gerinced. Mozgásképtelen kezded rángatva próbálsz szabadulni, de magad sem tudod, mitől. Talán már túl jó. Mert amióta ismersz, ilyen is van. A szádban is van valami, ami nyitva tartja, hogy szivárogjon belőle a nyálad és a visszatartani próbált, egyre győzedelmeskedőbb nyögésed.
- Shhh! - tapasztom a szádra a kezem, az eszetlen kéjt kikaparó farkammal disszonáns higgadtsággal.
Hozzászólások (1)