Szubjektív Szubkultúra.

A vallás egy olyan kulturális és spirituális rendszer, amely az individuumot nem csupán egy közösséggel, de önmagával is mélyebben összeköti s kapcsolatba hozza.

A vallás hitre és meggyőződésekre épül; tartalmaz elképzelést a világ eredetéről, az emberi élet értelméről, a halál utáni létről, illetve természetfeletti létezőkről.

Ez rituálékkal és szokásokkal jár; ilyenek az imák, szertartások, ünnepek, böjtök vagy különféle vallási szabályok. A keresztények imának, a boszorkányok varázslatnak, a spirituálisok manifesztációnak, a tudósok kvantum fizikának, az ateisták Placebo-effektusnak nevezik - de egyik sem tagadja létezését.

A vallás ezen felül közösségi keretet ad; közösségeket hoz létre, amelyek közös értékekkel, erkölcsi normákkal, és kulturális hagyományokkal rendelkeznek.

Mindenekfelett azonban ez értelmezési rendszert kínál az egyénnek; segít az embereknek megérteni a világot, kezelni az élet nagy kérdéseit, identitást és irányt mutat.

Amióta ember az ember - volt hite.

A barlanglakó, vadászó-gyűjtögető életmódot folytató Homo Sapiens több tízezer évvel ezelőttről ugyanúgy hitt, mint a piramist építő ókori egyiptomiak négyezer éve.

A földeken napi tizennyolc órát robotban dolgozó paraszt ezer évvel ezelőttről ugyanúgy hitt, mint Európa Beteg Emberének megelőző korszakát élő, fél világot meghódító török 500 éve.

A fehér kőházakban lakó gondolkodó ókori rómaiak háromezer évvel ezelőttről ugyanúgy hittek, mint az új-pagán hitet hirtelen felvevő tinédzserek 5 éve.

Mind másban hittek, mind más vallást gyakoroltak.

Mindenkinek mást jelentett a vallás.

De a lényeg, a végcél egy,-és azonos volt; maga a hit gyakorlása. A tudat, hogy a hit szerves része az egyéniségnek. Az önkifejezés. Az önmegvalósítás. Az önbéke teremtése. A fejben a hangok elhallgattatása.

A szubmisszívitás pontosan ilyen.

A szubmisszívitás az alárendeltek vallása.

A szubmisszívitás egy sokszínű, sokfajta módon megélhető élményút, személyiségrész, ami által közelebb kerül az ember önmagához. A kink community-ben ugyanúgy vannak szubmisszív archetípusok, sooookfajta, amiből hadd említsek párat, a legáltalánosabbakat a legáltalánosabb jellemzőikkel.

A Service Subok a Partner kiszolgálására fókuszálnak; házimunka, rendrakás, feladatok teljesítése, apró figyelmességek. Fontos nekik az odaadás, az engedelmesség kifejezése. A hatalomdinamika alapja a szolgálat, ezáltal a megbecsülés érzet érzése.

A Bratty Subok szándékosan szemtelenek, játékosan provokálnak, keresve a Dominánsa határait. Nem tiszteletlenek, csak a dinamikához adnak energiát. Visszaszólalásaikkal tudják, hogy büntetést fognak kapni, de csak azért is csinálják, amit, a Dominánsa figyelmeztetés ellenére. Fontos számukra a tűz fenntartása, a macska-egér játék élvezete.

A Pain Subok a fájdalom kontrollált, megbeszélt, beleegyezéses formáját élvezik. A belső élményt mély érzelmi felszabadulásként tapasztalják meg. Sokszor kellemes érzést adva számukra a testükön látszódó nyomok, mert ezzel úgy érzik tartoznak valakihez. Ebben a kategóriában a legfontosabb a fizikai aftercare.

A Slave Subok nagyon magas szintű irányítást adnak át. Kedvelik ha a napi ritmus, feladatok, döntések nagy részét átveszi a Dominánsa. Ez nagyon sok esetben 24/7-ben és/vagy TTE-ben merül ki. A folyamatos pörgés közepette úgy érzik, végre kikapcsolhatják az agyukat, s átadhatják a teljes irányítást, amelyet az élet egy területén nem tudnak megvalósítani.

Az én személyes kedvencem azonban, amivel cseeeeekély tapasztalataim alapján leginkább tudok azonosulni az a Pleasure/Sensation Sub.

Számunkra dinamika középpontjában az érzetek befogadása áll. Nem feltétlenül erotikus értelemben, hanem testérzeti, figyelmi, idegrendszeri szinten.

Mi érzékeny, kifinomult testérzékeléssel rendelkezünk - a legapróbb érintésre libabőrösök leszünk, a legapróbb hangváltozásra felkúszik a pír az arcunkra, a legapróbb tekintet/mimika változásra beindul az amiláz termelés a szánkban.

Szeretjük, ha a partner kibaszott határozottan, de biztonságosan irányítja, hogyan, milyen ritmusban, milyen intenzitásban érnek minket az ingerek. Játék során, vagy szimplán a mindennapi életben.

Könnyen kerülünk mély, relaxált állapotba a Domináns partner által átadott vezetett érzetek mellett. Megéljük és átéljük az átadást folyamatát, sokszor flow-state-be/sub-space-be kerülve ezáltal.

Kifejezetten spiris, testhez megérkező, test-centrikus kategória ez. Központja, hogy milyen csodálatos is az emberi test! (Erről majd egy másikban hosszasabban:P)

Azonban ez nincs a Nagykönyvben megírva. A jellemzők nincsenek pontról pontra megfogalmazva ebben, hogy ki melyik típus lehet vagy nem lehet. Hát nincs is BDSM Nagykönyv, baszki! Nem is lenne joga hozzá senkinek megfogalmazni.

Ez egy csodálatosan elbaszott világ, ahol mindenki máshogy fogja megtapasztalni a szubmisszívitás élményét. Nincs két ugyanolyan BDSM utazás. Mind egyedi és különleges. Annyi szubmisszív kategória létezik, ahány megélési forma van.

A megélések pedig sokszor kereszteződnek a egymással - és ez teljesen rendben van! Mégha mérgezően azt is mutatja a kink media sok esetben, hogy csak egy szub lehet az illető, egyfajta megélési móddal, akkor tévednek. Én legalábbis szeretem ezt hinni! Simán lehet az alárendelt egyszerre Service Sub és Pain Sub, Little és Protocol vagy Brat Sub Pleasure Sub. Az egyén kreatív komplexsége csupán a határ:). Mindez által pedig nem lehet 100%-ban kategorizálni.

A szubmisszívitás egy gyönyörű élmény. Egy hazataláló út magunkoz és a világunkhoz. Ezt fölösleges máséhoz hasonlítani, mert ez az élmény saját. Ez az élmény személyes.

Ez az élmény örökké szubjektív lesz.