XIX. Vasile Renz rövid és kalandos élete: Korlátozva

Korlátozva

A mindkettőnk számára izgalmas szabadtéri akciónk után Réka bekísért a présházba, és hason lefektetett a még mindig meleget árasztó kemence melletti pamlagra. Megsimogatta a hajam, és lágyan egy csókot nyomott az arcomra.

- Pihengess kicsim, nagyon megkínoztalak. Én addig körbe fotózom a birtokot. Nem sietünk sehová.

- Szeretlek gazdi. Itt foglak várni. El sem mozdulok.

Boldog és elégedett mosollyal néztem utána, amint energikusan kilépett az ajtón. Kicsit később hallottam, ahogy indítja a motort. Nem aggódtam egy percig sem. Minden olyan békés és természetes volt. Nem kerülgetett semmilyen rossz érzés, hogy magamra hagyott, mert tudom, hogy dolga van, és amint végez vele, már jön is vissza hozzám. Csak feküdtem meztelenül, hason, a pokrócokon. A kemence melege cirógatta a hátamat, és a hátsómat, amit nem láthattam... de az érzés arra engedett következtetni, hogy legalább duplájára van dagadva, összefüggően püspöklila és több helyen enyhén vértől nedvedzik a lehorzsolódott bőr. Összefüggően, lüktetve fáj, mintha soha nem akarna múlni. A meleggel és a kényelemmel együtt, elnyomott a bódultság... elaludtam. Arra ébredtem, hogy Réka mellettem, félig rajtam fekszik, az egyik lábát átveti a comjaimon, a kezével átkarolja a derekam, körbe határolja, bekeríti a felületet, ami kegyetlenségéről árulkodik. Eddig nem ért hozzá ott, ahol annyir fáj. Nem akart felébreszteni. Odakinn már kezd sötétedni. Órákig alhattunk így. Ahogy kellemesen felsóhajtottam, és megmoccantam, kedvesen a fülembe súgta:

- Ébresztő hétalvó. Már sötétedik.

Felé fordítottam a fejem, rámosolyogtam, ő vissza mosolygott, finoman feljebb húzta a térdét, hogy nyomást gyakoroljon a fenekemre, a keze, ami eddig a derekamon nyugodott, lejjebb siklott. Ébredésemkor szinte meg is feledkeztem, az állapotomról, de ezek az érintések, most mindent eszembe juttattak. Felszisszentem és megrándult a testem. Réka végig simította varasodott sebeket, és közben szájon csókolt, hogy a nyelvével és az ajkaival érezze a torkomat elhagyó fájdalmas nyöszörgést.

- Hát ennyire fáj? Ó te jó ég... mi lesz veled a kikötő felé ezen a ramaty, zötyögős földúton?

Semmi együttérzés nem volt a hangjában, inkább kárörömnek tűnhet... de én tudom, hogy egyszerűen csak borzasztóan élvezni fogja, ahogy ülök mögötte a motoron, és egész úton szorosan átölelve, nyüszítek a fülébe. Annyira gonosz... annyira szeretem.

Minden pontosan úgy történt, ahogy tervezte. Szorosan a hátához símulva kapaszkodtam belé, a fejem a vállára hajtottam, és folyamatosan nyöszörögtem a fülébe. A bukkanóknál, amiket talán ki is lehetett volna kerülni, feljajjdultam. Nem méltatlankodtam, egy másodpercig sem, tudtam, hogy pontosan így akarja. Minek könyörögjek, hogy lassabban, vagy finomabban vezessen, ha tudom, hogy úgysem fog.

Vissza értünk a kikötőbe, óvatosan leszálltam a motorról Réka mögül. Hátra nézett a válla fölött. Sütött róla az elégedettség. Rólam pedig sütött az, hogy az utazás mögötte felért egy újabb fenekeléssel. Mellé léptem és megöleltem. Sugárzó boldogságunkkal, egymásba karolva sétáltunk vissza hajóhoz. Vége egy szép, tartalmas és izgamas napnak. Az éjszaka sötétjét a csillagok apró fényei, pettyezték, és a hold visszaverődő fénye ezüsthidat képzett a Duna felszínén. A többi hajó nyugodtan, és álmosan ringatózott feldélzetükön a tegnap futólag megismert emberekkel. Hajóra szálltunk, indultam a hálókabinba, óvatosan letoltam a nadrágomat, ledobáltam a többi ruhát, és kényelmesen, hason elhelyezkedtem az ágyon. Réka is levetkőzött, de ő megállt az ágy mellett csípőre tett kézzel, és dobogott a lábával.

- Szörnyi! Lusta dög! Le az ágyról, neked ma még dolgod van.

- De... micsoda gazdi? - kérdeztem zavartan.

- Nem emlékszel? Egyszer már megmondtam, hogy nyalni fogsz a hajókorláthoz kötözve. Egyrészt holnap reggel indulunk, másrészt térdig lucskos vagyok... Miattad! Gondoltad jól felizgatsz a nyöszörgéseddel, aztán lefekszel és bealszol itt nekem? - vonta össze a szemöldökét.

- Ő... ne haragudj gazdi... tényleg... igen, emlékszem. - másztam le az ágyról a földre, a lába mellé, és a fejem búbját az egyik tenyere alá fúrtam.

Réka megborzolta a hajam, kedvesen mosolygott rám és nem sokkal később már a kezében volt a humbler, meg némi kötél. Az ágy elé térdeltetett, előre nyúlt a lábaim között és hátra húzta a golyóimat... kicsit talán jobban is, mint szükséges volt, a fenekemet meg is emeltem. Felhejezte rám a játékszert, és a hajamba markolva a sarkamra ültetett, ami most olyannyira nem volt kellemes, hogy hirtelen feljebb is ugrottam, amitől a humbler annyira megtépte a goyóimat, hogy rögtön visszább ültem. Megértettem a helyzetet. Réka gonoszságánál csak a kreativitása izgatóbb. Most nekem kell eldöntenem hogyan kínzom magam. Vagy a fenekem fog fájni, vagy a golyóim. Persze vissza is hasalhatnék az ágyra, de nem akarom elrontani Réka kedvét, hiszen nevet. Úgyhogy egyenesen a szemébe néztem, megemelkedtem, majd hirtelen vissza ültem, feljajjdultam... kétszer. Majd visszültem végül a sarkamra, lassan, sziszegve.

- Olyan aranyosan szerencsétlenkedsz szörnyi. - mondta Réka kedvesen.

Próbáltam vissza mosolyogni Rékára, de nem sikerült túl őszintére.

Végül megtört ez a fura performansz azzal, hogy a hajamnál fogva elkezdett kifelé vezetni a kabinból. Kiértünk a hátsó fedélzetre, ő is meztelen volt. Az esti vízparti szellő kellemesen símogatott minket. A szomszédok már aludtak, vagy legalább is vissza vonultak a kabijaikba. Réka elvezetett a hajókorlátig. Négykézláb követtem. Így négykézláb volt a leg komfortosabb. Semmi sem ért a hátsómhoz, és a combjaim nem nagyon tépték a golyóimat, csak kellemetlenül hátra feszítették.Nem tartott sokáig ez a nyugalmi állapot. Réka háttal a korlátnak fordított, és a sarkaimra ültetett. A karjaimat feltette a korlátra krisztus pózban. Csuklónál és hónaljnál hozzá kötött a korálthoz, és ráhurkolt a nyakamra is, hogy ne tudjak előre bukni. Most is engedett annyi szabadságot, hogy eldönthettem, hogyan okozok magamnak fájdalmat. Ha a sarkamra ültem, a hátsóm fájt, és a fojtott a kötél. Ha a korlátba kapaszkodva pár centit feljebb húztam magam, akkor a humbler tépte a golyóimat.

Réka az egyik lábával feltérdelt a nyakamba. A puncija egészen közel volt az arcomhoz, éreztem az illatát, lucskos volt.

- Dolgozzon a nyelved szörnyi. Évezni akarok! Ha kell reggelig itt maradsz.

Kinyújtottam a nyelvem, és közelítettem. Réka megintcsak aljas volt, ugyanis óvatosan távolodott tőlem, hogy megkínlódjak a nyalásért. Téptem a golyóimat és folytogattam magam, hogy nyalhassak. Ahhoz, hogy egészen mélye be tudjak furakodni a nyelvemmel, annyira meg kellett szorítanom a kötelet a nyakamon, hogy nem kaptam levegőt és szédülni kezdtem. Vissza kellett húzódnom, hogy levegőt kapjak, és nagyokat lélegezzek. ...de pofon csattant az arcomon.

- Nem mondtam, hogy abba hagyhatod!

Felnéztem rá. Vettem egy nagy levegőt, és bele hajoltam a kötélbe, hogy fojtson, hogy kínozzon, hogy a golyóim lüktessenek a fájdalomtól, ahogy feszíti a humbler. Erőből kűzdöttem, hogy nyalhassak, és hogy kínt okozzak magamnak közben... ez engem is egyre közelebb és közelebb rántott a kélyes élvezethez, olyannyira, hogy érztem amint az előváladék első nyálkás cseppjei lehullanak a meredező farkam végéről. Réka is egyre közelebb kerül egy elnyújtott orgazmushoz. Közelebb húzódik, az ölével teljesen hozzá nyomja a fejem a korláthoz, szinte a nyakamba ül, rám nehezedik, bele nyomja a megkínzott, sebes fenekemet a hegyes sarkaimba. A nyelvemmel megtalálom a csiklóját, a fogaim közé veszem, szívom teljes erőből, és közben a fogaim között morzsogatom, a nyelvem hegyével pedig játszom vele. Réka zihál... felnyög hangosan. Mások is hallhatják, hogy az élvezet elragadott minket. Bele markolt mindkét kezével a hajamba, és olyan szorosan tartotta a fejem a lába között, hogy nem kaptam levegőt. Sokáig és hosszasan élvezett, én pedig mindent megtettem érte. Végül már nem tudott sem állni, sem kapaszkodni, reszkettek a lábai, kiszaladt belőle az erő. Elengedett, és lassan lecsúszott mellém a földre. Az arcom ragadt a nedvétől. Az állam alá nyúlt, maga felé fordította a fejem és hosszan szenvedélyesen megcsókolt. Körbe nyalta az ajkaimat, majd a szája szélét.

- Várj még. Még maradsz egy kicsit szörnyi. ... Ügyes voltál. - mosolygot rám - ...de most merényletre készülök ellened. Úgysem tehetsz semmit. Azt teszek veled, amit csak akarok.

A szavak, és a tekintet ami kísérte, megint felfokozta az izgalmi állapotomat. Nem tudom mit fog velem művelni, de perverz módon most arra vágytam, hogy kényszerítsen valamire, hogy kihasználjon, hogy használjon, hogy éljen azzal a jogával, ami felhatalmazza bármire velem szemben. A farkam merev és elcsöppen... látja és rámarkol.

- Ha jó leszel szörnyi, neked is jó lesz.

Réka feláll és hátat fordít nekem. A formás, kemény feneke az arcom előtt ringatózik. Közelít. Egyre közelebb. Az ajkaim hozzá érnek. Az arcom a farpofái közé szorul. Hátrébb hajtom a fejem, hogy levegőhöz jussak, ő pedíg szinte ráül. Érzem, hogy az ajkaimhoz hozzáér az ánuszrózsája, ahogy helyezkedik rajtam.

- Nyald! - csattan a hangja parancsolón.

Én pedig teszem amit kér. Nagyra nyitott számat a fokhagymagerezdek közé nyomom, és nyevemmel először körbe-körbe szántom a luk peremét, hogy nedves, nyálas, síkos legyen. Majd a nyelvem hegyével a bejáratot próbálgatom.

- Ahh... gyerünk szörnyi! Bassz meg a nyelveddel! ... Mélyen!

Tettem a dolgom. A nyelvem hegyét határozottam áttoltam a záróizmon. Ki és be. Olyan mélyre amennyire csak tudtam. Egyre gyorsabban mozgattam ki és be a nyelvemet, majd bedugtam amilyen mélyre csak tudtam és körkörösen kezdtem mozgatni. Most csinálok először ilyet. De érzem és hallom, hogy Réka élvezi... szóval egyre lelkesebben csináltam. Közben bele gondoltam, hogy mit is teszek... éppen kinyalom a fenekét. Ez olyan fura dolog volt számomra mindig is, amit nem próbáltam volna ki. Olyan, mint a szex férfiakkal. Annyira azért tudtam figyelni, hogy észre vettem, miközben nyalom háturól, ő az ujjival magába nyúl, és bezsebel még egy szép nagy orgazmust.

Miután végzett, szembe fordult velem. Megborzolta a hajam, és így szólt:

- Ügyes seggnyaló voltál. Most jár a jutalom.

Réka térdre ereszkedik előttem. Négykézlábra áll. Kacéran a szemembe néz, leteszi mindkét könyökét a talajra. Az arca pár centire van a meredező hímvesszőmtől. Végig nyalta a száját, közelebb hajolt. Egészen közel. Nagyra nyitotta a száját és bekapta, mélyen, tövig, egészen a torkára. Egy kicsit még a torkában tartotta a farkam, majd sűrű, hobos nyalállal kihúzta a szájából.

- Akarod még? - kérdezte.

Én csak bólogattam. Nagyra tátott száját megállította a farkam előtt annyira, hogy csak a nyelve hegyével tudta elérni a csücskét... és finoman círógatta is.

- Élvezni akarsz szörnyi? Akkor baszd meg a számat! Tessék, itt van. Csak rajtad áll.

Reszkettem az izgalomtól. Lendítettem a csípőmön, hogy tövig nyomjam a torkába, de a humbler kegyetlenül durván büntetett a mozdulatért. Felnyögtem a fájdalomtól, és ahogy a farkam Réka szájába került ráharapott annyira, hogy a fogai végig karistolták mikor kirántottam... mert a golyóim feszülése nem hagyta sokáig ezt e helyzetet. De nem érdeket. Sőt a többféle fájdalom elegye arra bíztatott, hogy folytassam, és györötjem magam, amíg el nem érem a majdnem önkívületi állapotot, a kitörő orgazmus ajándékát. Hangos voltam, de egyáltalán nem érdekelt, hogy felzavarunk e valakit a környékünkön. Lihegve, zihálva zuhanok vissza fenékkel a sarkaimra, a fejem hátra vetődik, hogy a korláton nyugodhasson a tarkóm. Réka feláll, fölém lép, és megcsókol. Átcsorgatja a számba a nyála és az ondóm habos, sűrű keverékét, a nyelvével mélyre nyúl, le a torkomig. Kavargatja a tömény ízű elegyet a számban, majd ráharap a nyelvemre éles fogaival. Felszisszenek és nyelek.

- Jó fiú! - suttogja.