XVI. Vasile Renz rövid és kalandos élete: Hajóra

Hajóra

Réka egyeztetett a szőlő tulajával. Két nap mulva várnak minket. Már most elindulunk, hogy kényelmesen tölsünk egy napot még a tárgyalás előtt. Csomagoltunk némi ruhát, ellátmányt, bilincset, illetve Réka be akart rakni vagy 50 méter kötelet, de szóltam, hogy egy hajón amerre csak néz mindenhol kötél van. Akarta hozni a rattan pálcát is, de felvilágosítottam, hogy egy hajón rettentő szűkek a helyek az ilyen hosszú eszközök használatához. Célozgatott arra, hogy kulcsot kapunk egy elég nagy és tágas borospincéhez... szóval a pálca mégiscsak el lett csomagolva.

Elkezdtünk berendezkedni a kabinban. Réka össze vissza mászkált négykézláb a hálófülkében, és emelgette a szivacsokat... nem egészen értettem mi a gond. Majd lemászott gondterhelt arccal, bele markolt a hajamba, leült az ágy szélére keresztbe tett lábakkal és maga elé tédeltetett.

- Ez így nagyon nem lesz jó szörnyecském. Így nem indulhatunk el. - csóválta a fejét.

- Na de mi a gond Gazdi? Túl kemény a matrac? Otthon hagytál valamit? Vagy ... ő... nem értem... - kapkodtam a fejem jobbra balra.

- Nyisd ki a szemed te kis buta. - vágott nyakon - Sehol egy kötélszem, vagy karabíner, de még kapaszkodó sem ebben a kabinban.

- Öhm... tényleg. - állapítottam meg kissé zavartan.

- Hova foglak így kikötni? Csak nem gondotad, hogy egész hétvégén szabadon garázdálkodhatsz az ágyban. Egy veszedelmes, harapós kis szörnyeteg vagy! Tudod, hogy csak akkor engedlek szabadon, ha... ahhoz van kedvem.

- Lehetne kedved hozzá a hét végén. - mosolyogtam.

- Lehetne. - kacsintott - De azt nem akarom hogy túlágosan elkapasd magad. Az ilyeneket mint te, láncon kell tartani.

- Jól van Gazdi. Akkor indulás az OBI-ba. Veszünk pár kötélszemet és felcsavarozzuk a hálókabinban. - kérdőn tekintettem rá, hogy felállhatok e.

- Talpra! - állt fel és vezetett maga mellett.

Elindulhattam volna magamtól is, de ilyenkor mindíg megvárom, hogy cibáljon egy kicsit. Ez mindkettőnknek jól esik, kár kihagyni.

Eltartott egy darabig, mire végig jártuk az OBI-t. Réka szeret sokat nézelődni a köteleknél, meg a karabínereknél. Bár időnk, mint a tenger, csak vissza értünk a kikötőbe. Kipakoltuk a hálókabinból az ágyneműket, meg matracokat, elő vettük a szerszámos ládát, és nekiálltunk a kötélszemek helyét kimérni. Biztos ami biztos többet vettünk a kelleténél, hátha máshova is jó lesz még. Egy hálókabinban szokatlan az alakja az ágynak. Nem szögletes és nincs benne egy derékszög, vagy párhuzam sem, az orr felé keskenyedik. Végülis Réka lefektetett kiterítve a deszkákra X alakban, és kimérte a négy végtagom helyét... illetve feljelölt egy ötödiket is pont középen a hajóorrnál, hogy ha nem akar sok kötelet használni, csak kibilincseli a két kezem a fejem fölé.

Fúrtunk, faragtunk, nevettünk. Jó móka volt. Még dolgozni is öröm vele. Visszapakoltuk a matracokat, az ágyneműket, a puha pokrócokat. Elpakoltunk, helyet kerestünk a maradék öt kötélszemnek, amit nem raktunk fel sehova. Mondtam Rékának, hogy csak nyissa fel az étkező padját, abban vannak a kacatok. Hanyagul felnyitotta a padot, bedobta a nejlonzacskót... majd hirtelen ottragadt a keintete, térdre ereszkedett, és kishíján derékig eltünt a pad alatti tároló rekeszben.

- Hát ez meg?... - kérdezte - Szörnyecském! - váltott morcosra és vádlóra a hangsúlya - Erről beszélnünk kell!

Közelebb léptem hozzá, ő pedig felém fordult, és ott volt a kezében egy maréknyi lovaglópálca, és paskoló.

- Egyrészt... ezeket miért rejtegeted? Másrészt... Minek ennyi lovaglópálca? Talán azt akarod, hogy ezt mind eltörjem rajtad?

- Öhm... nem... mármint, ha szeretnéd, persze... én csak... nem rejtegetem, csak oda szoktam rakni minden egyéb dolgot.

- Egyéb?

- Hát igen. Tudod amikor külfölről rendelek valamit, mindíg be kell még rakni a rendelésbe pár dolgot, hogy az ára elérje az ingyenes szállítás határát. Szóval mindíg jön a rendelés mellé egy-egy lovaglópálca, vagy bilincs, vagy valami apróság. Az meg mind ide kerül.

- Be fogok vezetni pár új szabályt. - tette le a marék eszközt, és választott ki egyet - Főleg a vásárlási szokásaid terén szörnyecském. - csapkodott a tenyerébe a lovaglópálcával - Vetközz! Most!

Késlekedés nélkül dobáltam le a ruháimat, elé térdeltem, pont a lábai elé.

- Mássz fel az ágyra. Négykézláb. Mozgás!

Szót fogadtam. Ő mellém lépett és végig simította a lovaglópálcával a hátamat, a fenekemet, a combomat... lassan. Majd hirtele végig vágott rajtam... újra, és újra. Lehunyt szemmel élveztem a helyzetet. Éreztem hogy a pálcával a combjaim közé nyúl, megpaskolja a golyóimat... össze rezzentem.

- Áll, mint a cövek, te perverz kis mazo. Tetszik?

Csak bólintottam. Közelebb lépett, végig simította a hajamat. A pálcát a számhoz nyomta, én pedig hagytam, hogy a fogaim közé tegye. Ráharaptam.

- Jó fiú. Tudod ez egy hosszú hétvége lesz. Mindent ki akarok próbálni, ami abban a tárolóban van. Hmm... nézzük csak, mi mindent rejt még. - lépett vissza a padhoz.

- Csak nem egy humbler. Teljesen új. ... Nézzük mi van még itt. ... Egy csomó szép és minőségi bőr bilincs. Ezt is elöl hagyjuk. Meg ezt a paddle-t is. ... Nézzenek oda! Valaki itt rejtegetett egy szájkarikát! Ez egy kész kincsesbánya!

Enyhén kidugott nyelvvel, telesen elmerülve kotorászott, majd egy karabínerrel össze kapcsolt két csukó és két boka bilincset. Megpörgette az ujja körül, és aljas mosollyal oda lépett mellém. Annyira cuki, és veszélyes volt egyszerre... és izgató. Felcsatolta a bokáimra a bőr bilncseket, és először az egyik, majd a másik kezemet húzta a bokáim közé, és rögzítette. Az arcom a pokrócok közé fúródott, a lovaglópálca kiesett a számból. Finoman oldalra fordította a fejem, hogy felé nézzel, és betette a számba a karikát, majd a tarkómnál rogzítette a szíjat. Leült mellém az ágy szélére, és akkor vettem észre a szemem sarkából, hogy épp a humbler csavarjait lazítja meg.

- Próbáltad már?

Először válaszolni akartam, de rájöttem, hogy csak annyit tudok mondani a karika miat, hogy "Hehhl." Ez viccesen hangzott, úgyhogy inkább nem eröltettem az artikulálást. Viszont arra is rájöttem, hogy sem bólogtni, se a fejemet rázni nem tudom.

- Ez tetszik szörnyecském. Majd szólj, ha valamit nem élvezel. - mosolygott - Ó, tényleg. Nem tudsz. Sajnálom. Úgy tűnik, most csakis az én jóindulatomon múlik a sorsod.

Lehet, hogy ettől meg kellett volna ijednem, de csak lehunytam a szemem, és hagytam, hogy belesüppedjek az érzésbe, hogy teljesen kiszolgáltatott vagyok. Ezt az érzést csak azok értik meg, akik fogákonyak erre. Békés, biztonságos, kiszolgáltatott lelki állapot. Hallottam a lépteit, ahogy mögém sétál, és éreztem a finom ujjait hogy a golyóimat hátra húzza, és humblerbe illeszti, megszorítja a csavarokat. Pont olyan kiszolgáltatottnak érzem magam, mint ahogy kinézek. Az arcom féloldalt az ágyon egy növekvő nyáltócsában, ahogy a karkán keresztül csorog ki a számból, a kezeim a lábaim között, a fenekem égnek áll, a golyóim pedig feszülnek a humblerbe szorítva. Látom, ahogy Réka felveszi a lovaglópálcát mellőlem és megsuhogtatja a levegőben. Felkészülök, az érzésre, amikor végig fog vágni a hátsónom, és élénk vörös csíkot hagy maga után. Beleélem magam. Tetszik. Ezt kimondottan szeretem. Elengedem magam, kifújom a levegőt, és valahol legbelül mosolygok. A csattanást követően egy olyan szokatlanul bénító érzés futott végig a gerincemen, ami végül egy elhaló nyüszítésben csúcsosodott ki. A golyóim lüktetve égtek, mintha érezném, ahogy duzzadnak. Meglepetten és rémülten nézek Rékára, és tudatosul bennem, hogy most valószínűleg nem az én élvezetem lesz a középpontban. A kabin falára vetülő árnyakból látom, hogy Réka megint emeli a pálcát, én pedig mint valami csapdába esett vad nyáladzva nyöszörgök és kétségbe esetten vergődök előtte. Tudom, hogy most mennyire be lehet indulva, tudom, hogy a következő pár ütés alatt biztosan a bugyijába dugja az egyik kezét... szóval csak hagyom, hogy átjárjon az érzés, a kontrollálatlan fájdalom, és kontrollálatlanul vergődjek a kezei között, ahogy az neki a legjobb. A saját kiáltásaim között hallottam átszűrődni Réka nyögéseit. Ez most egyedül csak róla szól, én pedig boldogan szenvedek érte, és hullajtom a könnyeimet.

Szuszogva az ágyra hanyatlik melettem, a farmerja kigombolva, elégedett mosollyal elnyújtózik.

- Szörnyi... azt hiszem ez egy darabig elég kellemetlen lesz.

Nagyjából most tört ki rajtam az igazi zokogás, ahogy a hormonális katarzis alább hagyott. Most szerettem volna szorosan átölelni, de nem bírok mozdulni, és szólni sem. Ő csak megborzoja a hajam.

- Ne sírj kicsim. Mindjárt neked is jó lesz, csak a gazdi piheg még egy kicsit.

Nem igazán bírtam abba hagyni a sírást, de nem is volt baj. Fura, de valahogy jól esett, a lüktető, tompa fájdalommal együtt.

Kicsit később Réka felállt, kézbe vette a paddle-t és végig simította a hátsómat. A paddle kemény felülete hozzá ért a fenekemhez. Kezdtem lassan megnyugodni. Ezt a részét szeretem, ez az a fajta fájdalom, amit egészen sokáig tudok élvezni. Megtörtént a első tompa csattanás, aztán követte az égető érzés és bizsergés. Alapos munkát végzett, lágolt az egész fenekem, mintha egyetlen lüktető forró zsibbadó valami lenne, ami megfeszülve mutat az ég felé, mint valami nagy élénk lilás-vörös jelzőlámpa. Miközben számolatlanul záporoztak az ütések, a másik kezével alám nyúlt, és megmarkolta a farkam. Szorosan, a körmeit bele nyomva, cibálni kezdte, és csavarni. Nem kellett sok, hogy végigfusson rajtam az élvezet hulláma. A kilövellő spermát felfogta a tenyerével. Sosem hagyja ki, hogy játsszon vele... ez az ő kinkje. Az elején még fura volt, de kezdem megkedvelni. Szétkente a fenekemen. A tenyerével és az ujjaival játszik, és maszatolja szét rajtam. Ahogy égnek mered a hátsóm, és szét vannak nyílva a farpofáim, közéjük is benyúl, és egy lopott pillanatban a középső ujja végig szánja az ánuszrózsámat. A hirtelen meglepettségtől össze rándulok... észre veszi, és rájátszik. Masszírozni kezdi a környékét, megint végig húzza rajta az ujját, ismét megrándulok.

- Mi baj szönyi? Nem tetszik? Ha nem akarod csak nyösszenj kettőt.

Azonnal felnyösszentem egyszer... majd rájöttem, hogy a fura ellenérzéseim dacára, egészen borzongató érzés volt. Réka érzékelte a bizonytalanságomat, és tovább forszírozta. Végig húzta a mutató ujját, de most már a körmével óvatosan nyomást gyakorolt a bejáratra. Össze rándulam, és felnyösszentem... egyszer... megint csak egyszer.

- Mégis csak tetszik? Vagy csak nem tudod eldönteni?

Majd hirtelen betolta az ujját, érztem, ahogy a záróizmok között utat tör magának, ahogy az ujjhegye már odabent van, és begörbíti az ujja végét, mint valami kampót.

Van valami mélyen gyökerező ellenérzésem az anális élmények iránt. Ez arra vezethető vissza, hogy nagyon fiatal koromban, amikor kiderült, hogy nem igazán izgatnak fel a szexi pucér nők, azt hittem, hogy meleg vagyok, és melegpornó nézésével próbálkoztam... de az sem volt rám hatásal. Végül persze kiderült, hogy ennél sokkal kacifántosabbak a preferenciáim. Mikor Lady Inezzel boncolgatuk ezt a témát, ő felvetette, hogy látogassak meg egy melegbárt, pusztán csak azért, hogy tényszerűen kiderüljön, hány kapura játszom. Eléggé világos lett, hogy az ég világon semmilyen érzések nem mozdulnak meg bennem férfiakkal szemben, akármilyen a testalkatuk, lehetnek akár női ruhában is, sőt próbálhatnak hatni a sub vágyaimra is... semmi vonzalom.

Éppen ezért tettem egy gyönge pillanatomban egy elhamarkodott igéretet egy nagyon kedves meleg barátomnak, aki különösen szerencsétlen párválasztás terén, hogy ha egy paraszthajszálnyit is kinyílik az a kapu, ami a férfiak felé vezet, akkor ő lesz az első, aki ebből profitálhat. Az ígéreteket meg kell tartani, főleg barátokkal szemben... nem állok készen egy forró éjszakára Gregorral... és ezt most nem tudom hová tenni... Ha élvezem, ahogy Réka ujja a fenekemben mocorog, az azt jelenti, hogy biszex vagyok? Vagy nem? Vagy ez most mit jelent? ...és akkor bevillant az a pillanat, amikor Réka a hátamon feküdt, hozzám simulva, ahogy a hajamba markolt és hátra tépte a fejem, és bele harapott a fülcimpámba, és hirtelen megfordult a fejemben egy felcsatolhatós szerszám... huhh milyen kusza gondolatok egy matató mutatóujj kapcsán. Mégsem bírom Gregort elképzelni semmilyen szexuális kontextusban.

Határozottan kettőt nyösszentem egymás után. Réka pedig felhagyott a próbálkozással, a tenyerével rácsapott a fenekemre...

- Nyugi szörnyi, nem ostromollak tovább. Nincs bennem semmi hátsó szándék... még. - és elkezdte kioldani a bilincseket.