Trollkodás vs. "Fotelbratkedés"

Először is, mi a trollkodás?

Amikor valaki online beleköt mindenkibe, de élőben ... hát ő... élőben még senki sem találkozott vele, és nem is fog.

Na de mi a Fotelbratkedés?

Tudományos-hobby körökbe van egy kifejezés, a "fotelmérnök".

Az, aki otthonról a fotelben ülve nagyon meg tudja magyarázni, hogy a sziládhajtóanyagú rakéta fúvókája miért szakadt le, és szerinte mit basztak el, és ő tudta volna jobban is csinálni... de valójában, ha oda állítanák az autója felnyitott morotháztetejéhez, hogy cseréljen légszűrőt, még azt a villáskulcsot is fordítva fogná, ami nem is kell a légszűrő cseréhez.

Szóval a "fotelbrat" az, aki otthonról, biztonságos távolságból nagyon tud ám brat lenni, kötözködni, engedetlenkedni, piszkálódni és szúrkálódni. Élőben viszont ijedt tekintettel, és tágra nyílit kiskutyaszemekkel jelentkezik, hogy engedélyt kérhessen megszólalni.

Ez egy amolyan BDSM fantázia. Az a beteljesíthetetlen fajta. Amikor a sub álmodozik arról, hogy égetnivalóan szemtelen brat, de élőben nincs hozzá elég bátorsága.

Ohh én is gyakran bele esek ebbe a hibába...

Bár én inkább csak úgy fű alatt, magamban.

Nagyon el tudom ám dönteni, hogy mennyire rémesen rossz leszek, még előre ki is gondolom, milyen szemtelen beszólásokkal élhetnék, hogyan fogok nemszótfogadni, hogyan fogom dirrekt félreérteni az utasítást. Hogy miért? Mert néha szeretünk, csak úgy rosszak lenni, és megbűnhődni érte.

Szóval megvannak a tervek, megvan a hajlandóság, megvan a lendület. Végig az odaúton, és még az ajtó előtt is. Benyitok, kihúzva magam, határozott léptekkel megindulok felé, megállok előtte, megvan a szemkontaktus, a kihívó brat tekintet, a szóra(beszólásra) nyíló száj...

Aztán lassan tédre ereszkedek, hátra teszem a kezem, és csillogó szemmel felnézek. (és közben arra gondolok: "... mit is akartam csinálni?")