Ezt tennéd velem, mert erre vágyom? ... de amúgy ki is vagy te?

(Reakció erre: Mit tennék veled? Mire vágyom?)

Ó, hogy a szent rotációskapa verne hátba...

Ma még meg akartam írni egy történetet, de ez holnapra fog csúszni a szabályzat miatt, miszerint egy accountról csak napi 2 blog bejegyzés jelenhet meg a főoldalon. Ma már írtam egyet a Tinderezésről, de muszáj még ezt is hozzácsapnom.

Hát igen kedves Mirtill, ez a oldal vastagon tele van professzionális dominákkal, és igen, épp csak egy maréknyi nemdomina/nemprofi hölgy leledzik itten. Ez kb pont annyira élhetetlen az én nézőpontomból, mint a tiédből, csak én a másik végéről vagyok elégedetlen.

Amikor regisztráltam, az első pár napban viszonylag sok promociós levelet kaptam, aminek lényege az volt, hogy lehetőségem van szolgálni XY úrnőt, aki termsézetesen az adatlapját étpörgetve profinak tűnt, forgatókényvekkel, igényfelméréssel, árlistával, tökéletes üzleti tevvel, és gondolom talán még számlát is ki tud állítani "Életvezetési tanácsadás" címen, mint egyéni vállakozó személyi trainer. A nagy részét ignoráltsm, hiszen ezekre amúgy is csak akkor várnak választ, ha az ember szolgátatást rendelne meg.

Fura módon szembe találkoztam egy levéllel, ami közel azonos tartalmú volt, csak éppen a levél egy kedélyes köszönéssel indított, amit nyelvatilag helyes bővitett mondat követett, nagybetűvel kezdve, és mondatvégi írásjellel a végén. Tagolva is volt a levél, valamint alárva. Szánalmas, hogy ennyire alacsony az ingerküszöböm, de tiszteletet ébreszetett bennem, hogy valaki a semmitmondó, promóciós levelekbe is fektet ennyi energiát és igényességet.

Váaszoltam a sablon levélre. Tisztességes, illendő emberi módon. Megírtam, hogy elolvastam az adatlapját, a preferencia listáját, megnéztem a galériáját. Megírtam, hogy nagyon szimpatikus, intelligensnek tűnik, van benne elegancia, és nem melleseleg a képek alapján rendkívül csinos. Nem magázódtam, nem szólítottam "úrnőmnek" és nem traktáltam mindenféle vágyakkal és fantáziákkal. Viszont elmondtam neki, hogy így ismeretlenül nem fogok térden csúszva a szolgálatába állni, amíg nem ismerem meg a valódi énjét, a szeélyiségét. Azt aki tréningruhában, kinyúlt pólóban, otthoni papucsban nyit ajtót smink nélkül. Ráköszönhetek a nevén szólítva, és visszaköszön. Akivel lehet beszélgetni, viccelődni, aki akár azért is képes elhívni, hogy segítsek össze rakni az IKEÁs bútort, felszerelni az új csillárt, vagy felfúrni a falra az andráskeresztet.

... és ha tisztelem emberként, határozottabb nálam, erősebb a személyisége, és tud rám hatni, akkor igen... szívesen fogom szolgálni, letérdelek előtte, és úrnőmnek fogom szólítani.

Azt hiszem nagyon meglepte ez a levél, mert azonnal váltott civilre, és emberire. Kedves volt és intelligens. Nyílt és őszinte. Leírta, hogy van férje, gyerekeik, munkája, privát élete. És van egy "hobbija", ami a bdsm. Profi és fizetős, mert olyan helye és felszerelése van, ami nem kevés pénzbe és munkába került, mert ez egy drága hobbi. Pénz kér a szeánszokért, mert az ideje drága, a felszerlése drága, ami persze amortizálódik, és persze ez egy jó szűrő rendszer is.

Megírtam neki, hogy korrekt, teljesen érthető és logikus, és őszintén megvallava szívesen átutaznám a fél orzágot és fizetnék az idejéért, mert értékesnek tarto akár emberként, akár dominaként. De alapvetően nem azt keresem, és nem szeretném ha úgy alakulna ki felé egy kötődés, hogy csak annyi figyelmet tud rám szánni, mint azokra, akik rajtam kívül csak szeánszra jelentkeznek. Végül pár levélváltás után elköszöntünk egymástól, de őszintén szívmelengető érzés volt hogy azzal köszönt el: "ha mégis arrafelé járnék bármi okból, és időben szólok szeretettel vár bármilyen időtöltésre".