XI. Vasile Renz rövid és kalandos élete: Igába hajtva I.

Igába hajtva I.

Sok felkészüléssel és várakozással telt az a pár nap, amíg eljött a második találkozás ideje. A Westend elég közel van Réka lakásához, így magától értetődő volt a választás. A film kiválasztása már nem annyira. Nem lehet túl fordulatos, mert az túlságosan megragadja a figyelmet. Nem lehet vontatott és unalmas, mert az ellaposítja a hangulatot. Nem lehet vígjáték, mert az komolytalanná teszi a randit, és túl romantikus sem lehet, mert azt már tudom, hogy nem az a csöpögős fajta. Egy aktuálisan felkapott thrillert választottam. Nem volt kirobbanó a kritikája, de nem is volt rossz. Vannak benne feszült jelenetek, közben pedig nyugodtabb, vontatott részek. Pont megfelel. Inez mondta, hogy az ajándékkal legyek kreatív, és minden is, de semmi se igazán. Ez komoly kihívás volt. Felnyitottam azt a tárolórekeszt, amiben a megvett, de soha ki nem bontott játékszerek voltak... kinek nincs ilyen szekrénye. Hosszas keresgélés után rátaláltam arra a külföldről rendelt, edzett acél rendőrségi bilincsre, amiből eredetileg hármat vettem, mert akciós volt a webshop-ban. Kettőt elvittem ajándékba Ineznek, egyet meg elkavartam, és csak hónapokkal később találtam meg... szóval bekerült a többi bontatlan kacat közé. Nem láncos, hanem zsanéros volt, biztonsági pöcök nélkül. Az a fajta, ami a legkényelmetlenebb, amiből nem lehet szabadulni. Most már csak hozzá kell adnom a kreativitás morzsáit. Vettem egy doboz Ferrero Roché-t, házibarkács üzletben vettem hullámpapírt. A Bilincset összehajtva bele tettem a Ferrero dobozába, és méretre vágtam köré a több rétegnyi hullámpapírt. Az üres helyekre vágtam kör alakú lyukakat, ahová vissza kerültek a bon-bonok. Így inkább tűnik kreatív ajándéknak, mint célzásnak. ...de mi legyen a kulccsal? Hirtelen eszembe jutott egy amolyan "prank" szituáció, amivel lehet, hogy feldühítem, de remélem utána csak nevet rajta. Vettem egy ezüst láncot, és felfűztem rá a két kulcsot. Ezt a nyakláncot pedig elhelyeztem egy aprócska ajándékdobozban, olyanban, amiben eljegyzési gyűrűt szoktak tenni.

A mozi bejáratánál váltam, ahol popcorn-t és üdítőt árultak és voltak kárpitozott padok a várakozóknak. Legalább 20 perccel korábban érkeztem, elmentem WC-re, hogy biztos ne jöjjön rám film közben, még egyszer utoljára megigazítottam a hajamat a tükör előtt, és vetettem egy pillantást a durván kiszívott, és szétharapdált foltra, ami a vörösről lassan kezdett kékeslilába váltani. Ahogy megláttam a tükörben, és hozzá érem, büszkeség öntött el, és éreztem, ahogy hízik az egóm. Szóval én, meg a nagyra nőtt egóm vissza mentünk a váróba, körül néztem. Láttam egy csapatnyi csitrit röhögcsélni, meg csacsogni. Fiatalok voltak, csinosak, kihívóan öltözködtek, és szinte már-már vonaglottak. Kitették amijük van. Valószínű pasit fogni és szórakozni jöttek csapatosan. Az egóm még tovább duzzadt attól az érzéstől, amit mi férfiak érzünk, mikor barátnőnk van. Amikor képesek vagyunk az effajta svédasztalra olyan fölényesen és lenézéssel tekinteni, mint aki sugározza, hogy "Ehh... otthon százszor jobb van.", és csak azért várjuk meg, hogy térben és időben találkozzon a tekintetünk, hogy át tudjuk adni azt a mélységes közönyt, hogy mennyire nem érdekel a vonaglásuk, és szerencsémre adhattam még egy virtuális gyomorszájon vágást a kis kompániának azzal, mikor megigazítottam a hónom alatt a bon-bonos dobozt, és mintegy véletlenül úgy fordultam, hogy premier plánban lássák a kiszívott nyakamat. Nem vagyok, sem túl magas, sem túl jóképű, de azt tudom, hogy a nők mindig azt akarják a legjobban, ami nem az övék. Annál csak azt akarják jobban, ami egy másik nőjé.

Réka lassan megérkezett. Sietve kopogtak a western csizma sarkai. Már a mozgólépcsőtől kiszúrt. Végig tartotta a szemkontaktust. Megállt előttem, és látványosan végig mért, mintha a húspultot szemlélné. Kínos volt és ezzel együtt rettentő izgató. Szerencsére már akkorára hízott és nőtt az egóm, hogy ebben csak pozitív megerősítést láttam, jobban kihúztam magam, magabiztosan mosolyogtam.

- Hú de kicsípte magát valaki. - szólt Réka, megsimította az arcom, megfogta az állam és félre fordította a fejem - Rövid szakáll, rendezett frizura, és igen … ez itt az enyém. - nézte meg jobban a kiszívott nyakam és nyomkodta meg egy picit a hüvelykujjával.

- Te pedig mindig lélegzet elállító vagy Réka.

- Ó, te kis felvágós disznó! - vonta össze a szemöldökét, és rázta meg enyhén a fejét, mikor összeállt a kép számára, és mikor észre vette, hogy a szemem sarkából épp most vetek egy végső, önelégült, kivégző pillantást a csapatnyi csitrire - Hmm. Szóval valaki szeret hencegni a billogjával? - mosolyodott el - Egész héten ezt csináltad? Itt vársz! Nem mozdulsz!

Réka a lányok felé fordult, dühösen hátra vetette a haját, és megindult. Nem hallottam mit mondott, de a lányok megszeppentek, rázták a fejüket, zavartan hadonásztak. Réka elégedetten és győztesen elhagyta a csatateret, és visszaért hozzám. Mosolygott.

- Szánalmas kis pláza kurvák. - egészen közel lépett hozzám, kezével ráfogott a tarkómra és kicsit rászorított, majd egész közel húzott magához, az ajkaink majdnem összeértek - Ha egyszer is meglátom, hogy ilyenek után lógatod a nyelved, a szemük láttára foglak elverni. - és vadul, birtoklón megcsókolt.

Boldog és elégedett voltam ebben a pillanatban. Hát igen. Fura, perverz, kifacsart lelki világom van, de ebben a durva fenyegetésben és csak bókot láttam, és ragaszkodást éreztem. Ha ennyire féltékeny és birtokló, az azt jelenti, hogy elég fontos vagyok neki. Teljesen biztos, hogy szeret, különben nem viselkedne így. Végig sem gondoltam, csak azonnal tudattam vele, amint elengedett...

- Én is szeretlek Réka.

Térdre ereszkedtem előtte... nem olyan lovagiasan féltérdre... rendesen, hogy legyen nyomatéka. Elő vettem a kabátzsebemből az aprócska dobozt, felnéztem rá csillogó szemekkel, felé nyújtottam és folytattam:

- Hetek óta beszélgetünk, megismertük egymást, igaz, hogy még csak másodszor találkozunk, de én tényleg szeretlek Réka, és engedd meg, hogy... - tartottan egy kis hatásszünetet, amíg kicsit szerencsétlenkedtem a dobozka kinyitásával.

Réka elvörösödött, hátra lépett egy fél lépést, kissé zavartan simította el a kabátja hajtókáját, körbe nézett, megakadt a szeme a csapatnyi csitrin, akik valószínűleg még mindig minket bámultak.

Felpattintottam a dobozkát, és megcsillant az ezüst lánc a két kulccsal. Egy pillanat alatt Réka kipirult arcán a zavart tekintet dühös lángolássá vált, és láttam azt az apró mozdulatot, ahogy jobb kezét emelte. Tudtam, hogy benne van a pakliban. Lehunytam a szeme, és vártam, hogy csattanjon... de a hangját hallottam, és éreztem, hogy kiveszi a kezemből a dobozkát.

- Mi ez? Kulcs a szívedhez? - kérdezte, és kézbe fogta, jobban megnézte.

Látta, hogy nem valami dísz, vagy bizsu, tudom, hogy felismerte. Érezte a súlyán és a tapintásán, hogy nem fröccsöntött, sorjás gagyi, mint minden szexshop-os ócskaság.

- Szóval? Minek a nyitját tartom a kezemben?

Készültem volna felállni, de a vállamra tette a kezét, és határozottan vissza nyomott.

- Maradsz! - leült a kárpitozott padra, keresztbe tette a lábát, előre dőlt - Aljas húzás volt, ugye tudod? Megleptél. Mire véljem ezt? Fel akartál bosszantani? Azt akartad, hogy megüsselek nyilvánosan, te kis perverz?

- Hát... - hajtottam le a fejem - Én ennyire nem gondoltam ezt át. Mókás volt ahogy zavarba jöttél. De... tényleg aljas húzás volt. Kérlek bocsáss meg. Nagyon haragszol?

- Hmm. Igen haragszom. De ezzel most ne foglalkozzunk, majd később szorulni fogsz ezért. Tudni akarom, mit nyitnak a kulcsok. Talán erényövet? - nyúlt a lábfejével a combjaim közé.

- Ez is neked jár. - adtam át a bon-bonos dobozt.

- Azt hiszem nem érted. Addig nem állsz fel innen, amíg meg nem tudom amit akarok. - átvette a dobozt, és láttam, ahogy meglepi a súlya.

Látszott a felismerés pillanata a szemében, amikor rájött, hogy valami nem stimmel, és kinyitotta a dobozt. Szégyentelenül sunyin mosolyogtam rá, ott a Westend padlóján térdelve. Ő vissza mosolygott, felállt, látványosan kivette a bilincset, megpörgette az ujjai körül, hallottam a csizmája sarkának kopogását, ahogy körbe sétál és valahol mögöttem kattogott a bilincs. Mellém ért, végig simította a hajam, bele markolt a copfomba és felállított.

- Befelé szörnyecském.

Ahogy belé karoltam, és szorosan hozzá bújtam, éreztem ahogy a hideg fém hozzá ér a combomhoz, ahogy az övébe fűzve viselte az oldalán. Megkerestük a mozitermet, majd a székünket. A leghátsó sorban, középen foglaltam helyet. Minden olyan természetes volt, hogy fogtuk egymás kezét, és vártuk, hogy elsötétedjenek a fények, elkezdődjön az intro. Sötét volt és dübörögtek a hangszórók. Ahogy fogta a kezem a karfán, éreztem a csuklómon a hideg fém szorítását, és éreztem a kattanásokat, ahogy a zárszerkezet megszorul. A szemébe néztem. Vissza nézett rám, és látszott rajta, hogy olyasmire készül, aminek a gondolata már most izgatja. Csak egy gondolat volt a fejemben... nem tudom mit akar, de akarom. Határozottan megfogta a tarkómat, előre döntött a székben, a hátam mögé vitte a kezem amire a bilincs szorult, és nyúlt a másik kezem után. Akartam ellenkezni... egy kicsit... hogy ne tűnjek annyira "könnyűvérűnek", de a kezem valahogy gyorsabban mozdult, és kattant a bilincs másik fele is. Vissza döntött a székbe. Ez a fajta bilincs sokkal kényelmetlenebb, mint a megszokott láncos. Nem igazán engedi az embert rendesen hátra dőlni a székben. Szorít, feszít és bevág. Réka kényelmesen vissza ült a helyre, és elő vette a Ferrero Roché-t. Én kissé zavartan felé néztem, hogy most mi lesz.

- Nyughass! Nézem a filmet.

Felelevenítettem Inez legutóbbi tanítását a türelemről. Nyugton maradtam, néztem a filmet. Végülis a saját csapdámba sétáltam bele. Mégis mit vártam? Adok ajándékba egy bilincset. Persze, hogy rám fog kerülni. Bár ez most nagyon rossz volt. Itt ült mellettem Réka, és falatozta a Ferroro-t, itt volt a keze 5 centire tőlem. Éreztem az illatát, hallottam ahogy zörög a csokipapírral, néha éreztem a leheletét a fülemben és a nyakamban, ahogy felém fordult és ellenőrizte, hogy nyugton ülök e. Szörnyű volt, hogy nem ér hozzám... kínzás.

Réka letette a dobozt és felém fordult. Olyan közel hajolt, hogy hallottam a szuszogását. Egész közel hajolt a fülemhez, szinte már hozzá ért az ajka. A karjával átfogta a nyakam.

- Elfogyott a csokim, szörnyecske. Most mit fogok rágcsálni?

Közelebb hajoltam hozzá, egészen közel húzódtam, amennyire a kartámasz és a bilincs engedte. A fülkagylóm hozzá ért az ajkához.

Szorosabbra vette az ölelést, belenyalt a fülembe. Megremegtem. Szörnyen izgató volt, ahogy a nyelve hegyével játszott. Aztán a fogai közé szívta a fülcimpámat, és hirtelen ráharapott. Durva volt. Harapta és tépte. Fel akartam nyögni, de a kezével, amivel átölelt, befoga a számat… nagyon szorosan, miközben tépázta a fülemet. Vonaglottam a kezei között, mint valami csitri az anyósülésen az érettségi bál után. A merevedésem kűzdött az elegendő helyért és elfogadható pozícióért a farmerban. A másik kezével átnyúlt a lábaim közé, és egy teljesen természetesnek érződő mozdulattal megigazította a farkamat, hogy egyenesen felfelé álljon a köldököm irányába. Kicsit igazított az övcsaton is, majd lassan végig simította a combomat, és hirtelen durván belemart, miközben a fülcimpám egész nagy részét harapta pengeéles fogai közé. Hálás voltam, hogy olyan szorosan befogja a számat, és hogy épp akció jelentet van, rengeteg mély dübörgéssel, és fegyver ropogással. Kéjes és felszabadító érzés volt Réka kezei között elélvezni, úgy, hogy semmit sem tehetek ellene, hogy ő dönti el, mikor hogyan és mennyire. Most már nem éreztem magam annak az egyszeri ócska ribancnak, akit egy kóláért megkúrtak a diszkó WC-jében. Most szó szerint az a ribanc voltam, akit a második randin, a mozi leghátsó sorában kúrtak meg. Valahol ez még mindig kínos, de valami furcsa módon semmi kivetni valót nem éreztem ebben. Mintha Rékának alanyi jogon járna, hogy bárhol és bármikor, ha úgy tartja kedve, megtegye velem.

Miután lenyugodtam, és alább hagyott a reszketés, Réka az ölembe hajolt. Éreztem, és hallottam, ahogy egészen közelről megszimatolja a nadrágomat, és a nadrágon keresztül masszírozza, simogatja a hímtagomat. Éreztem, ahogy a nyelvével a farmeren keresztül végig nyal.

Felemelte a fejét, újra olyan közel volt hozzám, hogy éreztem a leheletét.

- Ejnye szörnyecském. Már megint a gatyádba eresztetted? Olyan nyúlós, ragacsos, ide érzem a szagát. Hát nem szégyelled magad? Azért remélem egyszer majd kitartassz a vetkőzésig... esetleg addig, hogy nekem is jó legyen.

- De Réka... ez aljas húzás volt. - álltam a sarkamra.

- És? Talán nem tetszett? Talán nem érdemled meg?

Most hirtelen bele gondoltam, hogy a kis dobozka átadása után azt mondta, hogy aljas húzás volt tőlem, és szorulni fogok miatta. Rendben. Jogos volt. Megérdemeltem. És igen. Rohadtul élveztem. ...és tudom, hogy ő is élvezte, mert ondó fétise van. Ez mindkettőnknek jó volt.

- Nagyon is tetszett. Nagyon is élveztem. És nagyon is megérdemeltem. Azt teszel velem amit csak akarsz. Szeretlek.

- Jó szörnyecske. A bilincs marad. Ma nincs nyúlkálás.

… persze ez csak rám vonatkozott. Réka élvezettel cirógatott, és szántott végig a körmeivel, hogy épp annyira tartson izgalmi állapotban, hogy semmire se tudjak figyelni. Annyira szétcsúsztam... fel se fogtam, hogy hátra bilincselt kézzel vezetett ki a moziból, és szorosan átölelve vezetett végig a Westend üzletei között a főkapuig. Igaz, a dzsekim ujja rálógott valamelyest a bilincsre, de ki tudja mennyire volt ennek ellenére is polgárpukkasztó a menetelésünk. Nem érdekelt.