Lavírozás a Vanilla tengeren?

Mennyire nehéz a hullámok fölött maradni, és elevickélni a vanilla világban? Mármint párkeresés szempontjából...

Most olyan dolgon kattog az agyam, amin nem kéne. És most nincs senki, aki nyakon vágjon, a fülemnél fogva vissza ültessen a szőgyeg szélére, és alaposan kioktasson, hogy ne agyaljam túl a túlagyalás túlagyalását. Most arra kell koncentrálnom, hogy vissza építsem magam, regenerálódjak, megkűzdjek a démonokkal, és készen álljak a következő lépésre... ami persze a párkeresés, de az még odább van. Persze az agyam csak kattog, tervez, előre néz, és azon gondolkodik, hogy hogyan tovább, pedig még nem járok ott. Őszintén szólva elég nehéz megtartani a fókusz és csak azzal az egy dologgal foglalkozni, ami előttem van. Egyedül nehéz, de meg kell oldanom. 19 éves korom óta nem voltam egyedül ilyen értelemben. Mindíg volt egy vigyázó szempár, akihez tudtam igazodni.

Szóval, ha meggyógyítottam a lelkemet, két lehetőség áll előttem, hogy megszabaduljak ettől a fenenagy, ilyesztő, nyugtalanító szabadságtól.

Vagy itt keresek valakit, de ez elég kiltástalan... a kutakodásom alapján, vagy szemtelenül fiatal dominák vannak itt, akik inkább üzleti lehetőséget látnak ebben, mintsem életvitelt... vagy idősebbek, kötöttségekkel, férjjel, gyerekkel, saját élettel, aki inkább szeretőt keres, vagy titkos kapcsolatot, esetleg második életet az igazi mellé. (mély tisztelet a kivételnek, akivel nagy eséllyel meg nem egyeznek a kinkjein)

A másik opció, hogy fejest ugrok a vanilla párkeresésbe, amitől viszketek, mert nincsenek konkrét szabályok, nincsenek határok, csak egy nagy szabad vadászmező, ahol többnyire sodródsz, vagy próbálsz igazodni "ajánlásokhoz". A fenenagy, ilyesztő szabadságból, bele csöppennék egy kisebb, ilyesztő szabadságba, ha találnék valakit. ...vagy nem tudom... erről semmi tapasztalatom nincs.

De még nem is kéne ezen agyalmon.

Help me please, community...