VIII. Vasile Renz rövid és kalandos élete: Első benyomás

Első benyomás

A pénteki randi előtt rengeteg dolgom van, hogy minden tökéletes legyen. Az első benyomás nagyon fontos. Mondhatnám, hogy azért vállaltam a teljeskörű szervezést, mert ez amolyan lovagias, nagylelkű gesztus, de hazudnék. Valójában a kontrollmániám és a maximalizmusom késztet arra, hogy a találkozó első pillanatától az utolsóig mindent megtervezzek, irányítsak, kontrolláljak, kézben tartsak. Mindenre gondolnom kell, hogy ne érhessen váratlan helyzet, mert tudom magamról, hogy váratlan helyzetekben leblokkolok, és a tanácstalanság, a kontroll vesztés visszavonulásra, menekülésre késztet. Az pedig nem lenne túl imponáló, ha egyszer csak felpattannék az asztaltól, hogy "Ő... bocsi, dolgom van. Mennem kell. Majd találkozunk.".

Szóval neki kezdtem egy mindenre kiterjedő stratégia megtervezésének. Kértem Rékától egy csomó privát képet, illetve a facebook profilja is sokat segített. A képeken egyedi tájékozódási pontokat kerestem, felismerhető épületeket, utca név táblákat, kirakatokat. A Google Maps és a képek összevetésével nagyjából behatároltam a tartózkodási helyét. Elmotoroztam, és rászántam 1-2 délutánt arra, hogy végig járjam az utcákat. Memorizáltam az utcákat, kereszteződéseket, útvonalakat, kerestem a környéken egy alkalmas Pub-ot, ahol elvégeztem egy próba vacsorát. A hely jó volt, és a menü is. Semmit sem bíztam a véletlenre. Asztalt foglaltam péntek estére. Egy olyan kis, két személyes asztalt, ami sarokban van, nincs a WC mellett, vagy annak útvonalában, rálátni a pultra, illetve arra is ügyeltem, hogy az én székem a sarokban legyen a fal mellett, menekülő útvonal nélkül. Ez a tényező segíteni fog abban, hogy kevésbé veszítsem el a kontrollt. Sarokba szorítva nem érzem annyira nyeregben magam, hogy elveszítsem a fejem és előadjam a nagyképű, kivagyi alfahímet. Előre leadtam a rendelést. Magamnak egy sajttal sonkával töltött pulykamell sültkrumplival, valamint gyömbérsör, mert motorral fogok jönni. Rékának rántott gomba, rántott sajt, tartár mártás és rizs... korábban megtudtam, hogy szereti, valamint egy korsó csapolt Dreher, mert erről is voltak információim. Előre kifizettem a rendelést, és rá is fizettem egy kicsit, hogy ha megérkezünk és leülünk a foglalt asztalhoz, rögtön készüljenek a rendeléssel és hozzák ki amit elkészült. Ez egyrészről menőzésnek és parasztvakításnak tűnhet, de sokkal inkább biztosra mentem, hogy ne legyen fennakadás a rendelés és fizetés alkalmával. ...és persze ezzel kielégítettem a kényszeres kontrollmániámat is.

Vázlatot készítettem a beszélgetéshez, olyan témákkal, amik fenn tudják tartani az érdeklődést, és vannak közöttük átkötési pontok, hogy könnyebb legyen témát váltani. Ez a vázlat segít abban, hogy ne legyenek kínos csendek, hümmögés, kéztördelés, habogás, és végig kézben tudjam tartani a beszélgetés fonalát.

Tudtam, hogy nem illik ajándék nélkül érkezni egy randira, szóval sorra vettem a lehetőségeket. Nem akartam klissével indítani, szóbal a virágcsokor bon-bonnal rossz választás. Viszont nem is akartam tolakodó, vagy sértő lenni, vagy túl intim, szóval nem a akartam sem ékszert, sem bdsm kelléket vinni. Valami szokatlan és fura ajándékkal kell indítanom, ami akár beszéd témát is generálhat. Úgy döntöttem, kicsit minden is lesz. Vettem fekete, fehér, és vörös origami papírt, és készítettem belőle egy origami hortenzia csokrot. Pontosabban egy közel 30cm átmérőjű, három színű virág gömböt, melynek jó pár kürtőjébe óvatosan raffaello és ferrero roche bon-bonokat ragasztottam, és pár kürtőbe tavaszi virág illatú illó olajat csöppentettem.

A virág szára egy rattan pálca lett, amit bevezettem három kürtő közé, hogy megszoruljon, de azért ki lehessen húzni.

Készen álltam. Még utoljára az egész projektet levezettem Lady Ineznek, aki szerint szükségtelenül túltoltam, és túl nagy várakozásokat támasztok a találkozóval, és a lánnyal szemben. Szerinte pont azért fogok hatalmasat pofára esni, mert túl nagy feneket kerítek egy olyan eseménynek, ami semmi biztosat nem ígér.

Teljes magabiztosságom tudatában felhívtam Rékát és közöltem vele a helyszínt és az időpontot. Csodálkozva megjegyezte, hogy milyen szerencse, hogy a lakása közelében találtam helyet. Hát igen... puszta szerencse... persze.

Lassan eljött a nagy nap. Felkészültem, minden tökéletes, minden ki van előre számítva. Korábban mentem a helyszínre, és lassú tempóban körözni kezdtem az épület tömb körül motorral. Elég jól belátható volt az utca, hogy időben észre vegyem az érkezését és kicsivel korábban tegyem le a motort a Pub bejárata közelében, hogy lássa az érkezésemet. Így nem feszengek totyorogva a bejárat előtt kezemben szorongatva az ajándékot. Nem érzem magam kínosan, és Réka bármikor érkezik, nem érzi úgy, hogy késett, vagy túl korán jött. Ez így mindenki számára ideális.

Két perccel a megbeszélt időpont előtt pittyent a telefonom. Arra gondoltam, most fogja lemondani, és hiába törtem magam napokig a szervezéssel. Megálltam az utcasarkon, elővettem a telefont. Lady Inez küldött egy üzentet. Egy webshop link érkezett, amely egy rózsaszínű csipkés szélű kötényre mutatott, valamint egy kacsintó emotikon.