Viva Emptiness

BDSM Blogok » Blog - Graven » Viva Emptiness
Graven (37)
Domináns, Fetisiszta, Szadista
Férfi, Hetero
  • Van blogja 
Bejegyzések idő szerint 2024. 07. (8)
07. 20. 23:10 | Megjelent: 160x

Hangulatzene:

https://music.youtube.com/watch?v=V-sybHMp45o



Én is csak menekülök. Menekülök magam elől. Az értelmetlenség elől. A szélmalomharc elől. Minden elől...

-Minek? - visszhangzik a kérdés.

Rámtelepszik.

Mindig vágyakozva néztem azokra, akik képesek struccként homokba dugni a fejüket. Jó lehet úgy élni.


Öregszem. A java már mögöttem van. Ezt érzem... Nem tudván, mi vár még rám, loholok az idő nyomában...

-Minek? - liheg a kérdés

Minden stagnál.

Az idő megállt velem azon a meleg nyári estén. Azóta meg sem mozdult. Lehet ez csak egy álom. Felébredhetnék már.


Sakkozgatok. Húzom az időt. A nap lemegy alkonyatba, a hold meg feljön. Megint...

-Minek? - suttog a kérdés

Várok, csak nem tudom mire.

Nem akarok semmit. Nem kell semmi. Nem vágyom semmire. Mégis küzdök, mert küzdeni kell.


Elromlott ez is. Mindig máshogy romlik el. Próbálkozom, újra és újra. Tanulok, mert mást nem lehet...

-Minek? - keseredik el a kérdés

Ezért érdekes az élet.

Mondják. Mondogatom én is magamnak, de már nem hiszem el. Nem hiszem, hogy lehet ezt jól csinálni.


Futok a mókuskerkében. Nem is igazán tudom miért. Fuldoklova, kapálózva egyre feljebb küzdöm magam...

-Minek? - fuldoklik a kérdés

Néha jó lenne csak elsüllyedni.

Elfelejteni mindent. Kiszállni ebből a cirkuszból. De nem tehetem. Kellek. Szükség van rám. Szüksége van rám.


Egyedül vagyok. Pedig vannak körülöttem. Vannak mellettem. Szeretek. Szeretnek...

-Minek? - sóhajt a kérdés

Az a kis távolság a végtelennek tűnik.

Keresek, keresek, de nem találok. Már én magam sem tudom mit. Talán semmit. Egy elfeledett illúziót kergetek.


Azt ígérik, majd megmutatják nekem az élet napos oldalát. Mindenki veszettül mutogat, de nem látom.

-Minek? - értetlenkedik a kérdés

Az arcomra egy nevetés ül ki.

Belülről végtelen űr megrökönyödve szemléli. A fejét rázza, ahogy a bohóc ismét eljátssza a szerepét.


Nézek amerre mutatnak. Teljes meggyőződéssel állítják: Ott van, ott a boldogság. Kapd el!

-Minek? - furcsállja a kérdés

Hiába nézem, nem látok semmit.

Ők is csak önkívületi állapotban vihogva bámulnak a semmibe. Mindenki megőrült, vagy csak én vakultam meg?


Vannak ilyen napok. Majd holnap jobb lesz, vagy holnapután, vagy majd valamikor...

-Minek? - vívódik a kérdés

Inkább én is nevetek tovább.

Nevetek, mikor nevetni kell. Nevetek, mikor szomorkodni kell. Nevetek, mikor kínlódni kell. Nevetek, mikor sírni kell.


Semmi mást nem tehetek. Hát nevetek. Nevetek, az arcokba, hogy nevessenek az arcomba.

Nevetek a pillanatnyi feledés bódulatáért...


Hozzászólások (0)


A hozzászólások belépés után olvashatók.






 
aaaaaaaaaaaa