A fejlődés rendellenességei

A fejlődés... A modern társadalom mantrája és mézesmadzagja. Az intelligens emberek ismérve és a legnagyobb illúziója. Egy önámítás.

Mert mi is az a fejlődés? Több tudás? Több tapasztalat? Több pénz? Mélyebb önismeret? Új technológia? Több jókedv? Mindenki számára más és más. Egyik sem feljebbvaló a másiknál.

A probléma a fejlődéssel, hogy mérhetetlen. Hiába válik az ember többé és többé, helyes konklúziók nélkül lehetetlen eldönteni, hogy az irány helyes vagy téves. Viszont honnan tudná az ember, hogy a legjobb úton jár? Egyetlen mintája van, mégpedig az az út, amin jár. A többi utat, amin járhatna, nem ismeri. Boldogabb vagy? Jobban élsz, mint 4 éve? Igen? Honnan tudod, hogy nem lehetnél még boldogabb, vagy nem élhetnél még jobban? Honnan tudod, hogy ez az út, amin jársz, a legboldogabb út? Sehonnan. Mi van, ha ez a lehető legrosszabb út számodra, mégis boldog tudatlanságban éled az életed? Elégedett vagy.

Vagy fordítsuk meg. Szar az élet? Honnan tudja az ember, hogy az összes alternatíva közül nem ez a legkevésbé szar, ami elérhető számára? Az élet nem igazságos, nem mindenkinek osztogatnak luxus jachtot meg Aston Martint a segge alá. Ilyenkor persze feljön, hogy "de ha máshogy döntöttem volna akkor meg akkor". Na igen, de nem tetted. Az akkori jelenedben, a legjobb tudásod szerint, a legjobb döntést hoztad. Ma sem biztos, hogy más döntést hoznál, ha nem állna rendelkezésedre a döntésed következményeinek ismerete. A példa kedvéért felhozom, hogy sírhatnék én is azon, hogy közel húsz éve nem vettem cryptot az akkori félretett pénzemből... Most dolgoznom sem kellene, pedig én még tudtam is a létezéséről, azt is tudtam, hogyan tudom beszerezni, és fontolóra is vettem, amikor még centekért árulták. Viszont hiába mennék vissza a múltba a jelenlegi gondolkodásommal és konklúzióimmal, ha nem tudnék róla, hogy a crypto ára mennyire felment, akkor pontosan tudom, hogy a mai fejemmel sem venném meg, mert egy lutri volt akkor. Nem tűnt többnek, mint az ablakon kidobott pénznek.

A múlton lehet kattogni, de a jövőd nem fog megváltozni. Ha mindig a múlton kattogsz, akkor 10 év múlva is ugyanitt fogsz járni. Egész életedben azon fogsz agyalni, hogy "mi lett volna, ha?". Nem tanultál semmit, egyhelyben toporogsz. Nem más ez, mint utólag okos kapitánykodás. Esetleg még rosszabb is történhet. A példánál maradva tévesen levonod a konklúziót, hogy elbasztad a cryptovásárlást, szóval a következő kockázatos népőrületbe beleteszed az összes pénzed. Aztán meg jó eséllyel buksz rajta egy nagyot, mivel semmi garancia nincs rá, hogy a következő felkapott lufi is ugyanazt az utat fogja bejárni. Ami azt illeti, több mint valószínű, hogy nem. [Megj: Ez nem egy gazdasági tanácsadás]

A fejlődés nem egy folyamatosan felfelé vezető út. Inkább egy hullámzó szerpentin. Ami a végén az enyészetbe vezet. Különösen, ha nem vagy képes észrevenni és élvezni azt, hogy a lehetőségeidhez képest elérted a lokális csúcsot. Nem is nevezném fejlődésnek. Inkább tapasztalásnak. A konzekvenciákat mindenki levon persze, de a múltbéli szituációk sosem fognak egy az egyben megismétlődni. Egy-egy apró eltérés a múltbéli és a jelenlegi szituáció között egészen más eredményekre vezethet. Márpedig nem hogy apró eltérések vannak, hanem egy teljesen más világban élünk, mint 20 éve. Újabb 20 év múlva pedig ismét egy másik világban fogunk élni. Ha nem azért, mert globálisan megfőlünk a saját levünkben, mint a békák, akkor az AI fog mindent megváltoztatni. Esetleg jön valami, amit most még senki nem lát, nem ismer, és nem is gondolt rá.

Az ember legcsodálatosabb képessége nem a fejlődésre való készsége, hanem az adaptációra való képessége. Ez juttatott ide mindannyiunkat, és azt gondolom, hogy az életben az tud előre haladni, aki alkalmazkodik az új helyzetekhez és kihozza belőle azt, amit képességei engednek.