Azok a fránya fiatalok

Képzeljünk el egy tárgyalást az ország egyik legnagyobb multija és egy kisvállalkozás között egy projekt kapcsán. A tárgyaláson ott vannak a multis PM-ek, a multi magyarországi 50-55 körüli góréja. A másik oldalról pedig a kisvállalkozás tulaja, aki magával hozott egy húszas éveinek vége felé járó "suckértőt". A történetünk főszereplője ez a zsenge "suckembör", nevezzük mondjuk Jóskagyereknek.

A tárgyalás elkezdődik. A tulaj hangja úgy remeg, mint a kocsonya. Ezzel szemben Jóskagyerek csak lazán beszél a multi góréjával, ahogy bárki mással szokott. Emberként vitázik vele, már-már barátilag.

A tárgyalásnak vége. Jóskagyerek és a tulaj kimegy a tárgyalóból. A tulaj vörös fejjel, mégis suttogva elkezdi neki - a pixi kedvéért cenzúrázva és rövidítve:

-Hogy mertél vele így beszélni? Tudod te, ki ő? - kérdezi a tulaj

-Tudom.

-Ki vagy rúgv...

Ekkor azonban kijön a tárgyalóból a multi góréja és a Jóskagyerek vállára helyezi a kezét, a kisvállalkozás tulaja pedig befogja a száját és lapít.

-Bírlak téged kölyök, tökös gyerek vagy. Még nem hivatalos, de meggyőztél, hogy nektek adjam a projektet.

Néhány mondat bájcsevej után a multi góréja távozik. A tulaj pedig elkezd pitizni a Jóskagyereknek, hogy hát nem úgy gondolta, meg csak kicsúszott, meg hasonlók.

Hát igen, meglátszik, hogy a tulaj volt sorkatona. Igazán gerinces embert nevelt belőle a sorkatonaság.

Mi a történet tanulsága? Jóskagyerek hozott, egy nagy halom lóvét a cégnek. A tulaj pedig vett magának egy Porschét. Jóskagyerek mit látott ebből? Hát pont ennyit. Ugyanazért, a fizetésért melózott tovább, még csak egy köszönöm se volt a végén, nem hogy valami juttatás. Viszont sokszor halhatta, hogy ez a cég egy család, és hogy milyen fontos a csapatmunka. Annyira fontos volt, hogy Jóskagyerek a projektet egyedül végigtolta - merthát a tyúkszaros magyar valóság az, hogy kisvállalkozásoknál nincs pénz emberre, mert az kell a főnöknek autóra.

Szóval nem, nem státuszt és rangot tisztelünk. Annyi tiszteletet meg mindenkinek megelőlegezünk, amit mi is meg szeretnénk kapni. Ha többet akar az ember, azt ki kell érdemelni. Nem jár alanyi jogon.

Ettől függetlenül nem állítom, hogy nincs abban igazság, hogy a fiatal generáció túlzásba visz dolgokat, mert megteszi, ez tény. Viszont ne felejtsük már el, hogy abban az időben, mikor a mai "idősebb" korosztály volt fiatal, akkor is ugyan ez ment. Csak nem a latte hőmérsékletén rinyáltak, mert az pont nem volt, helyette a szilvásgombóc égette meg a nyelvüket... Meg hát akkor is a legtöbben lázadtak. Anyámapám is azt hallgatta egész fiatalkorában, hogy "ezek a mai fiatalok milyenek". Amióta világ a világ ugyan ez a lemez forog. "A mai fiatalok" mindig rosszak. Már az ókori görögök írásában is lehet erről olvasni. Pedig ott aztán mindenki katona volt, nem csak mezei sorkatona...

Egyébként meg elég a neten szétnézni... Ott van a rengeteg idősebb "volt sorkatona" is, aztán kalap szarba se nézik a másik korukbélit. Úgy fröcsögnek egymásra - meg nem mellékesen a mai fiatalságra -, hogy rossz nézni. Ennél még a fiatalok is több tiszteletet mutatnak feléjük, mint ők egymásra. Undorító. Jól beléjük verte a sorkatonaság a tiszteletet.

Meghát azt gondolom sokszor lehet meg kéne hallgatni a mai fiatalokat is, hogy milyen problémával küzdenek. Ahelyett, hogy rájukpecsételjük, hogy "rinyagép taknyos kis geci". Nem ugyan az a világ körülöttünk, mint 30-40-50 éve. Azzal, hogy a problémáikat semmibe vesszük és invalidáljuk azzal sok mindent el lehet érni, csak épp egészséges felnőtt nem lesz belőle.

Nincs annál idegesítőbb, mint amikor nagyfater nekilát az egy órás monológjának arról, hogy "a mai fiatalok milyenek" anélkül, hogy bármiféle kapcsolata lenne a valósággal. Különösen, hogy rám sosem volt vonatkoztatható semmi a kritikáiból, de mit számít ez ugyebár, mert a "mai fiatalság". Meg se hallja, én meg hallgathatom a süketelést... Az se számít, hogy én már nem vagyok "mai fiatal". Neki az vagyok... Kész vita lezárva.

Tudjátok kit tudok tisztelni? Nagymutert. Na őt igen. Múltkor is szavazáskor megkérdezte, hogy kire húzza az X-et. Mondom neki, hogy ahova szeretnéd. Aztán erre: "Nem úgy van az fiacskám. Nekem jó, ha van még néhány évem. Ti fogtok ebben a világban élni, nem én." Na ez az a bölcsesség, amiről érdemes lenne példát vennie sokaknak.

Mellékesen egy halom gazdasági mutató van arról, hogy mennyivel nehezebb és kilátástalanabb a mai fiataloknak, mint a boomer generációnak volt. Aztán csodálkoznak sokan, hogy a mai fiatalok depressziósak, szuicidek, függők, menekülnek a valóságból és pusztítják magukat...

A Dunából is a világvége folyik, megoldás meg nincs. Mégis mit várunk? Az idősebb generáció már leélte a kenyere javát egy jó világban, ahogy én is túl vagyok már a legjobb éveken. Rájuk meg egy szétrohadó pusztuló világ vár, ha nem történik valami csoda. Ez is kinek köszönhető? Mégis ki építette ezt a világot? Hát nem a mai fiatalok...

Aztán a családi háttérről már ne is beszéljünk. A gyerek hibája lenne az, hogy a szülők válnak? A gyerek hibája az, hogy el van kényeztetve? A gyerek hibája, hogy félre van nevelve? A gyerek hibája az, hogy nevelés helyett a túlhajszolt szülő a telefon vagy a gép elé rakja, aztán pornófüggő lesz már 10 évesen?

Hát szerintem nem, meg nálam sokkal okosabb emberek szerint sem. Mi lenne, ha mondjuk a hibás az lenne, aki tényleg az... Márpedig én nem látom én a felelősségvállalást a szülők részéről sem. Aztán csodálkozunk, hogy a gyerek nem tanulja meg mi az. Hát ha ez a minta akkor nehéz is...

Szóval miért nem azzal kezdünk, hogy a szülők maguk nevelik meg a gyereket, és miért a sorkatonaságtól várjuk ezt? Nem a sorkatonaság fogja rendbe hozni a 18 évnyi félrenevelést, vagy a nevelés és törődés teljes hiányát... Legjobb esetben is csak még egy réteg trauma jön rá az amúgy is félrecsúszott személyiségre...