A váll lógató válogató

Felszállok megint a reakció vonatra. A helyzet az, hogy engem lehetne jelölni a "nemek" koronázatlan királyának. Na jó, legyen mondjuk bárója. Mondjuk nem itt, ide az egóm kevés, mint medvesajtban a brummogás, hanem a pixin kívüli világban.

Szóval marad a válogatás... Válogatni meg többféleképpen lehet. Van, aki úgy válogat, hogy egyikből átdugja a másikba, vagy átül egyikről a másikra. Van, aki megunja, aztán lecseréli egy másikra, mert azzal megint megvan a tűz. Van, aki DiCapriózik és a 25. születésnap alkalmából véget vet a románcainak. Aztán van olyan is, mint én, aki meg hozzá van szokva ahhoz, hogy van egy szint, aztán az alá nem ad.

Na de, a hosszas felszopás után következzen a blog magva és esszenciája. Az elutasítás. Szoktam magam azzal áltatni, hogy a józan eszemre hallgatok. Viszont, ha ezt elhinném, akkor pusztán magamat ámítanám. Mert mégis mire mondok nemet? Néhány üzenetváltásra? Sokszor azt se tudom, hogy hívják a másikat, vagy egyáltalán hogy néz ki, milyen a hangja, illata, érintése, gesztikulációja, tekintete. Ezek – mondjon bárki bármit is – számítanak, nem is kicsit. Ha netán el is jutottunk kicsit tovább, és mondjuk találkoztunk már, akkor is mire? Semmi másra, mint egy összetett személyiség egy aprócska szeletére. Mindössze arra mondok nemet, amire esélyt adtam, hogy megmutasson magából a másik. Sokszor nem szól másról az elutasítás, mint arról, hogy a másik fél a saját személyiségének egy rossz szeletét domborította ki. Pedig egy másik szituációban, máshonnan indulva, más úton haladva, egymásra találhattunk volna. Viszont rossz utat választva ütközőpályára terelődött az ismerkedés. Vagy egyszerűen a csillagok is összeállnak ellenünk, és akárhogy berregünk, a végén úgyis félre megy az egész.

Pont, ahogy az igen sem a másiknak szól. Mindössze a megismert aprócska szelet alapján előlegezzük meg a potenciált. Mert mégis mit tudsz meg néhány nap, hét alatt a másikról? Vajmi keveset. Ha együtt vagytok hosszú évek óta, aztán már egymás szarási szokásait is ismeritek, akkor már viszonylag jó megközelítéssel lehet mondani, hogy az adott ember egy igen vagy nem...

Aztán persze van, hogy kilóg a kapanyél. A kérdés meg nincs, és nem is volt. Ahogy a pisztácia se lesz.