Az internet és annak förmedvényei

Olvastam tegnap valakinek a profilján, hogy a "pixie a safespacem" és erről ugrott be a blog témája.

Hát nekem is...

A lakossági internet hőskorában - még alig húsz éve - a nem túl kellemes tinikorom végén kinyílt a világ. Lehetett értelmesen beszélgetni, vitatkozni, társalogni, ismerkedni. Megvoltak persze már akkor is az intő jelek az internet sötétebb bugyraiban, de akkor még többségében a nyitott kíváncsiság és lelkesség volt a jellemző. Azt hittem, hogy milyen rohadtul király lesz itt minden. Eljött a szabadság, a lehetőségek és a tudás világa.

Akkor még kezdő ostorcsattogtató gulyásként - és akkor még pusztán kápolnaként - azt hittem a hiba az én készülékemben van. Még elhittem, hogy a látszat az a valóság.

Milyen istenverte naiv voltam, te jó ég... Nem gondoltam volna, hogy az emberek valódi arca ilyen mocsok ocsmány. Ehhez képest én vagyok a Jézus Krisztus meg a Szűz Mária fúziós pacalja. Persze mondhatnád, hogy ez csak az internet. A valóságban az emberek nem ilyenek. Nyilván, a vadonban a szemétkupac előtt ott az álarc, merthát ott kapna egy sallert, aztán meg gellert azért, ahogyan viselkedik. Viszont ez sem változtat a tényen, hogy a maszk alatta ott rohad és bűzölög mindaz amit online - az anonimitás illúziója mögé bújva - megmutat az illető magából.

Nem mondom, hogy rémisztő, még csak azt sem, hogy undorító. Van ennek egy fanyar szépsége. Igaz, nyers és valós. Meg hát azért megnyugtató a gondolat, hogy nem csak én vagyok félredrótozva.

Milyen szép is lenne a világ, ha az álszent maszlag helyett fogná magát mindenki, belenézne alaposan a tükörbe – tudjátok, úgy jó mélyen –, és legalább egyszer az életében elokádná magát attól, ami visszapillant rá onnan. Aztán mikor megszokta a savanyú szagot, meg már kicsit rá is száradt, akkor elindulhatna megkeresni azt, akivel/amivel kielégítheti az eddig elfojtott vágyait. Aztán nem lenne tovább szüksége az elfojtás miatti frusztrációk miatt beleventilálni mindent az éterbe. Töredék annyi elmebaj lenne a világban, ha az emberek hűen élnének a vágyaikhoz, meg nem stigmatizálna a társadalom minden lényegtelen apróságot. Lenne itt másnap jó világ. Minden ostorra jutna fenék, rogyásig...

Na de ne fantáziáljunk. Az én se ma pattantam ki a tojáshéjból. Ilyen csoda nyilván nem fog történni. Nem lesz itt Szodoma és Gomorra. Szóval ez már csak rosszabb lesz... A kérdés csak az, hogy hol a gödör alja?

Nem is tudom, elvtársaim és elvtársnőim... Mikor az ember már a pixien nagyobb biztonságban érzi magát, mint az [insert_arbitrary_social_media_here]-en, akkor elég nagy gondok vannak odakint.

Egy folyamatos bűntudatban és szégyenben élő skizofrén társadalom ez, ami nem képes még csak rápillantani sem a saját tükörképére, nem hogy elfogadni azt.