Életmentő fájdalom

Kultúránk szabadulni akar a fájdalomtól. Testi fájdalmainkra eltompító gyógyszereket, a lelkiekre alkoholt, tévésorozatokat, kapcsolatokat, pornót stb. fogyasztunk. Nem a fájdalom okát akarjuk megszüntetni, csak magától a fájdalomtól akarunk megszabadulni.

Pedig a fájdalom hasznos dolog. A fájdalom szervezetünk vészjelzése, egy vészcsengő, amely akkor szólal meg, amikor valamilyen külső vagy belső zavar elviselhetetlenné, az egészségünket vagy akár az életünket veszélyeztetővé kezd válni.

A fájdalom életmentő.

A közhiedelemmel ellentétben a lepra nem a bőr, nem is a bőr alatti szövetek betegsége elsősorban. A lepra az idegeket támadja meg, és megfosztja a szervezetet a fájdalomérzettől.

A "lepra hosszú lefolyású fertőzés, melyet a Mycobacterium leprae vagy a Mycobacterium lepromatosis nevű baktérium idézi elő. A fertőzés az idegekben, a légzőszervben, a bőrben, és a szemekben is okozhat károsodást. Az idegi károsodás a fájdalomérzet hiányához is vezethet, ami akár az érintett személy végtagjainak az elvesztését is maga után vonhatja észre nem vett sebei ismételt sérüléseinek vagy fertőzéseinek köszönhetően." (Wikipédia)

A fájdalom, amelyet a domináns fél a szubmisszívnek okoz, életmentő a szubmisszív számára és életmentő a kapcsolatra nézve is. Ahol fájdalom van, ott van az élet, ott vannak egészséges, jól működő jelzőrendszerek, ott van elő kapcsolat a fej és a test többi tagja között.

A BDSM csodás világában korunk fájdalomcsillapított kultúrájával szembemenve is túlél a fájdalom elfogadása, a hozzá való egyfajta ősibb, természetesebb, hitelesebb és egészségesebb viszonyulás. Tiszteljük, szeretjük, értjük és használjuk a fájdalmat, arra, amire való: az élet fenntartására, a veszély elkerülésére, a minket körülvevő valósággal való kapcsolatban maradásra. És tiszteljük a fájdalom elszenvedőjét és okozóját is. Ahol nincs többé fájdalom, ott élet sincs többé.